Faria új vidékére látogatunk el a mai bejegyzéssel. Larmes, a mártírok városa, a Városok Körzetének északnyugati csücskében fekszik, a Padour Birodalom szívében. A jómódú iparváros és zarándokhely drága pénzen vásárolta meg magának a vallásszabadságot, ami egészen a közelmúltig biztosította számukra békét. Most azonban, a Sikolyok Éjszakáját követő vérvörös hajnalon, Larmes bizonytalan jövő elé néz. Ahhoz azonban, hogy felmérhessük a városra leselkedő veszélyt, először meg kell ismerkednünk a történelemmel, ami idáig vezetett.
Hónap: 2024 július
Amikor a Fellegvár alá értünk, Elvyra ösztönösen a sziklák között húzódó rejtett útja felé vette volna az irányt. Az az ösvény az Öregtorony alatti régi kút felé vezet. Útitársam vállára tettem a kezem.
– Ne arra! A főbejáraton menjünk! – A lány tanácstalanul nézett rám. Még Bagoly, a hiúz is oldalra fordította a fejét, mintha csak értette volna, amit mondok, pedig csak gazdája reakcióját utánozhatta.
– Miért? Ott észrevétlenül bejuthatunk.
– Tegnap, amikor megérkeztünk a városba, majdnem merénylet áldozata lettem. Aztán a városfalat őrző Oroszlánok – és a Barna Hiénák is – látták, hogy távozok a városból. Az előbbiek azt is, hogy visszatérek, veled és Marikával. Ennyi kavarás után a legfeltűnőbb, amit tehetünk, hogy észrevétlenül besurranunk a várba, mintha mindig is ott lettünk volna.
A Találkozások mai részében Mireia Bölcs Xosé király tanácsosai elé járul.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Nayantani mester, az alkímia valaha élt egyik legnagyszerűbb művelője, a Sámánhorda elől menekülve az Argeviesók várában talált menedéket, és lehetőséget, hogy egy minden eddiginél nagyobb vállalásba kezdhessen: a legendás Világmag megalkotásába.
A mester mindezidáig nem járt sikerrel, a Világmag megalkotása az ő számára ugyanúgy vágyálom maradt, mint előtte oly sokaknak. Ugyanakkor hosszú és tiszteletre méltó munkássága alatt már számos másik csodaszer megalkotása kötődik a nevéhez, amelyek receptjeivel és hatásaival most az olvasók is megismerkedhetnek.
Gyanakodva méregettem minden sötét zugot, beláthatatlan kanyart. Agancs atyán járt az eszem és a Fattyakon. A nagydarab majomszerű szörnyetegen, akinek vérét ontottam a katedrális alatt, a bogarakból szőtt varázslón, akit Mireia felrobbantott. Az adományon, amelyből nekem is akartak juttatni. Soha nem álltam még szemben hasonlóval, még a háborúban sem.
Drul’ger megtébolyodott sámánjai iszonytató erőknek parancsoltak, szavaikra pelyvaként hullottak a harcedzett lovagok, akaratuknak engedelmeskedve szakadékok nyíltak és lángra kapott a levegő. De még ők sem dobták le magukról elhasznált köpönyegként az emberségüket.
Az, aki képes arra, hogy ilyet tegyen embertársaival, bármire képes.
A Találkozások mai részében Mireia útja a Fellegvár felé kanyarodik, az Agancs atya végzetébe belenyugodni képtelen Arnau pedig segítség után néz.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
“Emelt fővel”, szól az Argevieso család jelmondata, nem csoda hát, ha Escar szerte gőgjükről ismertek. Az Argeviesók ugyanis büszke család, büszkék hatalmukra, büszkék otthonukra és büszkék származásukra. De persze akadnak eltitkolni való szégyenfoltjaik is szép számmal.
Fülembe csengtek Nagyanyám szavai: a Romlás rendkívüli hatalmat adhat, de egy életen át kell törleszteni a tartozást. Nem volt választásom, varázserő nélkül az az élet úgy is rövidnek bizonyulna. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? Miasol Gironda annak idején sokat gyakoroltatta velem, hogyan nyissam meg az elmémet, persze leginkább azért, hogy ellenállás nélkül turkálhasson benne. Most a féreg kapart odakint, és még Nagyanyámnál is kevésbé akartam őt beengedni. De azt is sokat gyakoroltam – egyedül, titokban – hogyan zárjam újra le a tudatomat. Egy pillanatra megnyitottam az elmémet a féreg előtt, remélve, hogy a Romlást is magával hozza.
A Találkozások mai részében az Árnyak elmenekülnek a de Osma palotából.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Almergos ad otthont a királyság leghíresebb vívóiskolájának, ahol az egyetlen tősgyökeres escari párbajstílust oktatják. A ház előtt földbe szúrt díszkardok között átlépve bárki bekopoghat Gonzalo Texera párbajmester házába, és kérheti a mestert, hogy mutassa meg neki a híres Prácticát.
