Az épületből kiérve izgatott csődület fogadott. Az egyik bérkocsi alatt egy ájult férfi feküdt. A kancellár egyik patkányképű írnoka, aki a palotába vezetett minket.
– Elvyra, ez a fickó utánad ólálkodott, – magyarázta Pablo. – Ezért Gavin kicsit lecsapta. Küldjük a disznókhoz?
– A világért se, csak egy szerencsétlen hódolóm. – Letérdeltem mellé, és megráztam a vállait, miközben észrevétlenül némi tetterőt varázsoltam az alakba. A férfi ijedten nézett körbe.
– Kedves Barátom, elesett itt a lépcsősoron! – Mosolyogtam rá az alakra, aki ijedten nézett a marcona kinézetű “kocsihajtókra”. – Jöjjön, vissza kísérem a palotába!
A pasi ijedten kapaszkodott belém, és az Árnyak kacajától és füttyögésétől kísérve elindultunk kifelé a bérkocsivállalat udvarából. Amikor látótávolságba értünk, mélyen a férfi szemébe néztem.
– Cavia küldte.
– Igen, Hercegnő! – Válaszolta a kis besúgó túl készségesen, sunyi mosollyal az arcán .
– Mióta?
– Csak most pár órája küldött Ön után. – Hazudott, bár ügyesen csinálta.
A Találkozások mai részében Mireiáék felkeresik végre Szent Remund sírját.
Escar főnemesi családjai között sajátos helyet foglalnak el a del Viók. Származásuk távoli vidékekhez köti őket, de sorsuk az elmúlt száz évben szorosan összefonódott Escarral és a Gironda dinasztiával. Mesés gazdagságukkal és befolyásukkal kevesen vetekedhetnek, birtokaik stratégiai elhelyezkedése révén pedig rajta tartják kezüket a királyság ütőerén. Ráadásul, ha a pletykáknak hinni lehet, a család vezetője, Isabel del Vio ambíciói nem ismernek határt.
A közelmúltban az Ichor szabályrendszerének újragondolására szántam el magam. Az új szabályok zárt tesztelése jelenleg is zajlik, egyelőre csak szűkebb körben. Az első visszajelzések biztatóak, bár a konkrét szabályok, értékek természetesen folyamatos finomhangolást igényelnek. Most és az elkövetkező hetekben azt tervezem, hogy időről-időre – attól függően, hogy mennyi megosztani való akad – beszámolok a tapasztalatokról, mielőtt szélesebb tesztelésre bocsátanám az új rendszert.
Mielőtt azonban fejest ugranánk a részletekbe, először is arról szeretnék beszélni, hogy miért és milyen elképzelésekkel vágtam bele az Ichor újragondolásába.
Az Ichor tervezési filozófiáját így foglalnám össze: egy olyan fantasy szerepjátékot szerettem volna létrehozni, amely a részletes szabály rendszeren keresztül minden egyes pillanatban fontos döntések elé állítja a játékosokat, a karakteralkotástól kezdve a játék menetéig. A célom egy olyan játék volt, amely szorosan kapcsolódik a világához, és amely egyaránt kínál taktikai mélységet, feszült drámai pillanatokat, valamint hősi élményeket. Úgy érzem a szabályok megalkotásakor ezeknek a céloknak sikerült is – ha nem is teljesen, de többnyire – megfelelni.
Miért volt szükség változtatásokra?
Sajnos az eredeti célok megvalósítása során a rendszer túl összetettre sikerült, ami abból is kitűnt, hogy a tesztelők között néha bizonytalanságokat okozott a szabályok értelmezése. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a szabályok kétféle, k10 és k100-as dobást megkövetelő mechanikával dolgoztak.
Saját tapasztalatok és a visszajelzések alapján időnként felmerült a kérdés, hogy “akkor most mivel kell dobni?”, vagy éppen, hogy “és ehhez mit adjak hozzá?”. Éppen ezért régóta gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnám megoldani a mechanika egységesítését és egyszerűsítését. Eddig erre azért nem került sor, mert úgy éreztem, hogy csak az eredeti célok kárára tudtam volna meglépni a változtatást, vagy a mechanika egységesítése ellenére csak lassabbá és nehézkessé tenném a játékot.
Pár hónappal ezelőtt azonban sikerült áttörést elérnem, és rájöttem hogyan tudnám a mechanika egységesítését úgy megoldani, hogy az a játék ritmusának is előnyére válna és a céljaimmal sem lenne ellentétes. A játék így született verzióját egyelőre csak Ichor k100 néven emlegetem.
A lényeg röviden
Az Ichor a jövőben egy “k100-zal dobj alá” rendszer lesz, és minden próbához (tehát, amikor a karakterek ismeretet vagy képességet használnak, harcolnak vagy éppen varázsolnak) ezt az egy mechanikát fogja használni. Ettől eltérő dobásra leginkább csak a sikeres támadásokat követő sebzések meghatározásához lesz szükség.
Az elképzelés természetesen nem új, számos ismert és sikeres fantasy szerepjáték (a Warhammer Fantasy RPG, a Basic Roleplaying System szabályaira épülő számos játék, vagy éppen kis hazánkból a Kódex szerepjáték, hogy csak egy párat említsek) mind-mind a k100-as dobásra épülnek.
Az Ichor természetesen nem fog pontosan ugyanúgy működni, mint ezek a szabályrendszerek, hiszen azoktól eltérő célok megvalósítására törekszik, és a saját világának adottságait próbálja meg lemodellezni.
Az első, szűk körben megejtett, tesztelés tapasztalatai egyelőre bíztatóak. A próbák eredményének megállapítása sokkal gyorsabb és intuitívabb, mint korábban volt. A karakterlapon szereplő értékekre pillantva a játékosok sokkal könnyebben meg tudják állapítani, hogy a karakterük mennyire hozzáértő egy bizonyos területen, illetve, hogy mekkora esélyük van a sikerre. És legfőképpen átláthatóbb és érthetőbb, könnyebben tanulható lett a rendszer.
Miután így beharangoztam a nagy változást, hadd mutassam meg, hogy az Ichor k100 tesztanyag próbákról szóló része, hogyan mutatja be mindezt.
Pár héttel ezelőtt szörnyű mészárlás történt Larmesben. Az acceriánus hittérítők szemtelenségére ráunva a város óhitű vezetősége drasztikus tettre szánta el magát, és a Sikolyok éjszakájaként elhíresült éjjelen százával ölték halomra az acceriánusokat a városban. Larmes számára a Sikolyok éjszakája minden bizonnyal véget vetett a boldog békeidőknek. A császári megtorlásra várva Larmes urai elkezdték számba venni a város védelmére rendelkezésre álló erőket.
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy július közepe óta megritkultak a frissítések a honlapon. Előre is szeretném megköszönni mindenkinek, aki azóta is vissza-vissza néz új tartalmakat remélve; és egyszersmint kifejezni a reményemet, hogy a közeljövőben ismét alkalmam lesz rendszeresen újdonságokkal jelentkezni.
A ritkábbá váló frissítéseknek több oka is volt. Egyrészt júliusban volt egy éve, hogy útjára indítottam a honlapot, és azóta próbáltam hetente kétszer frissítésekkel jelentkezni, a szabályrendszert foltozgatni, és a mesélésre is időt találni – természetesen mindezt munka és magánélet mellett. Bár biztos vagyok benne, hogy a minőség olykor megsínylette a feszített munkatempót, mégis büszke vagyok rá, hogy 12 hónapon keresztül gyakran és rendszeresen tudtam újdonságokkal jelentkezni, úgy érzem, hogy ez már önmagában is valami.
Június-július során azonban egyre jobban és jobban éreztem magamon a kiégés jeleit, már inkább tehernek, semmint szórakozásnak éreztem a rendszeres feltöltéseket. Ezért úgy döntöttem visszább veszek a tempóból, és kiélvezem a nyarat, a saját mentális egészségem és a családom kedvéért.
De ez csak az egyik ok volt, és a másik talán egy kicsit érdekesebb is: a szabályrendszer újragondolása mellett szántam el magam. Az elmúlt év visszajelzései és tapasztalatai alapján úgy éreztem, hogy lehetőségemben áll a szabályrendszert érdekesebbé, taktikusabbá, de ugyanakkor könnyebben érthetővé és szórakoztatóbbá is tenni, de ehhez az alapvető játékmechanikák átalakítása szükséges. Ami azt illeti, az egyik legnagyobb probléma éppen az volt, hogy a szabályok több, mint egy mechanikát használtak, és ennek mindenképpen véget akartam vetni.
Augusztusban tehát nekiálltam ennek a nagy munkának, és büszkén jelenthetem, hogy mostanra tesztelhető állapotba került az Ichor új verziója. Reményeim szerint már ettől a héttől kezdve heti rendszerességgel fogom tudni tényleges játék közben használni és aztán finomítgatni az új szabályokat. Úgy tervezem, hogy pár hetente ehhez hasonló helyzetjelentésekben fogok beszámolni a tapasztalatokról és bemutatni a tervezett változtatásokat.
Ha pedig az új szabályok használhatónak bizonyulnak 1-2 hónap múlva szeretném nyílt tesztelésre is bocsátani az új Ichort.
Emellett továbbra is folytatódik a Találkozások. A feleségemmel közösen írt regény nagyjából kétharmadánál tartunk, és igen elszántak vagyunk, hogy a végére járunk Mireia és Arnau közös kalandjának. A következő fejezet jövő héten várható.
És természetesen nem mondtam le arról, hogy Faria világának szinesítését, bemutatását is folytassam. Hamarosan, talán már ezen a héten, érkezik a padour Larmes városát bemutató cikk folytatása, mint ahogy az Escar Királyságának bebarangolása is folytatódni fog a következő hetekben.
Addig is, amíg minderre sor kerül, még egyszer köszönöm az eddigi és eljövendő érdeklődést, és kalandokban gazdag napokat kívánok minden ichorvérűnek!
Az agancsmaszkos holttest a palota foghíjas falának árnyékában hevert, kiterítve, halott Fattyak társaságában. Köpenyét el sem lehetett volna téveszteni; a vörös szövet alig látható mintáját és zöld fonállal szabott szegélyét soha nem fogom feledni. Az égett-tépett anyag alatt érdes szürke posztóing feszült a halott testére, barna nadrágja térdtől lefelé kilógott a köpeny takarásából. Szemem megakadt elnyűtt, fekete bőrcsizmáján. Közelebb léptem, hogy a maszkot is alaposabban szemügyre vehessem. Az atya maszkja volt, semmi kétség. A letört agancs, a karcolások, az égésnyomok, minden a helyén volt.
A Találkozások mai részében Arnau hangot ad kétségeinek.
