Hónap: 2025 január

– Arnaunak valóban romokban van az északi birtoka a híradások alapján. Befolyásos támogatókra lenne szüksége, hogy helyrehozathassa. És mivel az én birtokaim is romokban hevernek, nincs lehetőségem arra, hogy segíteni tudjak rajta. És a legegyszerűbb módja számomra az anyagi javak szerzésének, ha magam is jól megyek férjhez. – Mondtam, és sokatmondóan Almerique-re mosolyogtam.

– Mégis ki lenne az a marha, aki elvesz, ha megtudja, hogy a volt-jegyesednek akarod juttatni a család vagyonát…

– Talán egy igen rangos család sarja, akinek gazdagságban meg sem kottyan Arnau csöppnyi birtokát rendbe hozatni – búgtam, és kedveskedve visszatűrtem Almerique egy elszabadult göndör fürtjét a helyére. Idegesen elhúzódott tőlem. Majd komolyabbra váltottam a szót. – Nézd, én sem kedvellek különösebben, te sem engem, de ez működhet. Nekem sok pénz kell, neked magas rangú feleség…

A Találkozások legújabb részében Mireia nagyot teker a fővárosi intrikák hálóján.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

A fajtád jól tenné, ha tágra nyitná a szemét, és ráeszmélne, szerető szüleik leghalálosabb ellenségeik is egyben. Meglehet, hogy az ellenünkre lettetek teremtve, de mi lehetne gonoszabb egy anyánál, aki gyermekei sorsának a pusztulást szánja? Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ráeszmélnétek, hogy a szörnyek oldalán a helyetek!

Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a hangsúlyok sok esetben új helyre kerülnek majd, és pár titok, amelyre korábban csak utalt a könyv, egyértelműbbé válik.

A mai feltöltésben szereplő rövid kis novella is ennek jegyében íródott, és terveink szerint a készülő könyvben is helyet kap majd.

Talavera sorsa, hogy soha sehová ne tartozzon teljesen. Az északiak szemében az első déli nagyváros, a déliek szemében észak fővárosa. A múlt mélyére nyúló gyökerei és a környék földrajza egyaránt különállásra kárhoztatják, de leginkább éppen a város lakóinak dacos büszkesége biztosítja Talavera magányát.

Talán épp különállósága gondoskodott róla, hogy a Sámánháború során Talavera újra és újra egyedül legyen kénytelen szembenézni a veszéllyel, de arról is, hogy olyan makacs elkeseredéssel ragaszkodjon a túléléshez.