Kategória: Egyéb kategória 1 / 5 oldal

A Keserű-síkság mindig is gyéren lakott vidék volt. Errefelé nem akadnak évezredek óta gazdátlan málladozó romok, a környék egykori nagyságáról és gazdagságáról nem szólnak a mesék vagy legendák. Egyedül a Votisz nagyúrnak ajánlott Szent Galló Rendház magasodott egy évezreden keresztül a vidék fölé. A Rendház hosszú története során igazhitűen és halált várók hadának adott otthont, könyvtárában irományok ezrei fejtegették a halál misztériumát, előadótermeiben értő tudással beszéltek a test és a lélek, az élet és a halál összefonódásáról, ispotályaiban gazdag és szegény egyaránt megnyugvásra lelt a vég óráiban.

Most azonban Szent Galló Rendháza kiégve, megszentségtelenítve tűri az idő múlását. Lakói elhulltak, egykori híre megfakult, folyosóit csak rossz emlékek és szellemek járják. Hogy mindez hogyan történhetett, arról szól a mai bejegyzés.

Escar királyság délkeleti csücskében, az Onte romlott mocsarának szomszédságában, és az Aspre hegyeinek árnyékában laknak a Godoy-Fríasok. Maguknak való, dicső múltjukra felettébb büszke család ez, amely napjainkban komoly kihívásokkal néz szembe. Nincs tíz esztendeje, hogy évezredes családi otthonuk a rég legyőzöttnek hitt ellenségnek esett áldozatul. Az otthontalanná lett Godoy-Frías család azóta is rideg eltökéltséggel igyekszik talpra állni.

Batirre városával szemben, a Bonatarától északra terül el a Gyapjasrét. Minden évben, Esquila hónapban emberek és állatok ezrei özönlenek a rétre hogy egy hétre nem csak Batirre, de talán az egész királyság legfontosabb, legnyüzsgőbb helyévé tegyék azt. Ezt a hetet mindenki csak úgy emlegeti, hogy Gyapjasréti Sokadalom.

– Almány, Yaven, másszatok fel a tetőre és helyezkedjetek el lyuk mellett. Tesze, Oren, ti menjetek le a folyópartra, és osonjatok a hátsó bejárathoz. Mi Cesarral várunk egy kicsit, aztán szemből megyünk. Amikor meghalljátok a jelzésemet ti is indulhattok. Legyetek óvatosak, túlerőben vagyunk, de ha Teszének igaza van, akkor az egyikük egy ichorvérű. Sebesült ugyan, de azoktól bármi kitelik.

– Több annál, – szóltam közbe. – Varázshasználó, pár szóval is képes gyilkolni.

– Még egy ok, hogy őt öljem meg elsőként. – Bólintott Yaven.

A Találkozások 30. fejezetében Arnau és társai folytatják az Agancs atya utáni vadászatot.

A mai napon dupla feltöltéssel kedveskedünk nektek. Manoa, a hírnök, történetéhez kapcsolódóan egy új kaszttal, a gyepűjárókkal is megismerkedhettek.

A papnő letette a mozsarat, felállt, és odalépett Manoa elé. Letérdelt, hogy szemmagasságba kerüljön, és lassan, hangtalanul felemelte a vadász nyakába akasztott medált. Hold alakú volt. Régi ezüst, fakó fényű, de tiszta vonalakkal. A papnő ujjai végigsimítottak rajta. – Azt mondják, aki e jelet viseli, azt a sors kiválasztotta magának.

A mai napon dupla feltöltéssel kedveskedünk nektek. Először is, A hírnök című novellával egy új, havi rendszerességgel folytatódó történet, a Holdtáncos krónikák elmesélésébe kezdünk.

A krónikák első részében Manoa, a larmesi lázadók küldönce életveszélyes helyzetbe keveredik.

Batirre híres, narancsszín városfalai mögött tízezernél is több lélek zsúfolódik össze, vállt vállnak vetve, összegabalyodva és egymásnak ütközve. A jómódú, dolgos városban az évszázadok során kialakult és megszokottá vált az élet rendje, amit a Mesta felemelkedése fenekestül felforgatott. Nincs egy éve, hogy a Gyapjasréti Sokadalom vérontásba torkollott, aminek csak az exarcha lovagjai tudtak véget vetni. A városban azóta is feszült a hangulat, és közeledik az idei Sokadalom nyitónapja…

Hetedhét országon túl, de még a Fűtengeren is túl, ahol a fáknak lelke van, a lovak pedig repülni tudnak, ott élnek a táltosok. Ők Kunnia lüktető szívei. Egyszerre gyógyítók, bírák, tanítók és lelki vezetők. Közéjük tartozni több egyszerű megtiszteltésnél vagy feladatnál. Elhivatás az, amely egy életre szól, és azzal is kezdődik. De akit a szellemek magzatként megérintettek, ha okosabb a simurghnál, és toportyánnál kitartóbb, igazi táltossá lehet.

Üres, félelemben megfáradt tekintetek kísértek a Nagymama otthonáig. Miasol Gironda jobbágyai jól tudták a helyüket, és nem csak szavaikat, de gondolataikat is megválogatták. Előbb-utóbb mindenki így tett, aki elég időt töltött a boszorkány-hercegnő közelében.

Talán ezért, az évek során ösztönössé vált önvédelemként, de minden gondosan kiforrott gondolat eltűnt a fejemből, mikor Zelena, nagyanyám mindig megbízható szolgálónője egyenest az úrnő lakosztályába vezetett.

A Találkozások 29. fejezetében Mireia nagyanyja színe elé járul, hogy jól megválogatott emlékei segítségével tévútra vezesse a boszorkányt.

Ha a vadregényes észak csábításának ellenállva a Velilai Szívkeresztnél – vagyis ahol az Ércösvény találkozik a Király Útjával – inkább folytatjuk utunkat kelet felé a Sárvölgy sűrűn lakott és gondosan művelt földjein átvágva előbb utóbb Batirre környékére ér az utunk. A Bonatara túlpartján már messziről látszanak a város narancsos színben tündöklő égetett tégla falai és az árkok és sáncok gyűrűjén túl elterülő gyümölcsösök és kapálók. Tovább tekintve, a Batirre hátában magasodó sziklaoldal tetején magasodó Torrevieja vára uralja a látképet. Batirre a királyság második legnépesebb városa és lakosai, valamint a környék urai már több alkalommal is vastag betűkkel írták be magukat a királyság krónikáiba.