A legenda szerint a Padour birodalom addig fog létezni, amíg a fekete oroszlánok…
Oroszlánok Faria majd minden vidékén megtalálhatók, de talán sehol nem becsülik őket annyira, mint a Padour Birodalomban. Ezek a nemes nagyragadozók többek egyszerű vadállatnál, a birodalom címerállatai, és az egyház szemében is kedvesek. Ezért aztán talán illendő jobban megismerkednünk velük.
Derasból Velilába nagyjából három napig tart az út, ha olyan szerencsénk van, hogy hintón vagy lóháton utazhatunk, és persze a panteon akarata megkímél minket a rossz időjárástól és az útonállóktól. Még ha így járunk is, utunk akkor sem lesz esemény-mentes, hisz a Király Útja bőven tartogat számunkra érdekességeket.
Hosszú út áll még előttünk.
Escar főnemesi családjai között sajátos helyet foglalnak el a del Viók. Származásuk távoli vidékekhez köti őket, de sorsuk az elmúlt száz évben szorosan összefonódott Escarral és a Gironda dinasztiával. Mesés gazdagságukkal és befolyásukkal kevesen vetekedhetnek, birtokaik stratégiai elhelyezkedése révén pedig rajta tartják kezüket a királyság ütőerén. Ráadásul, ha a pletykáknak hinni lehet, a család vezetője, Isabel del Vio ambíciói nem ismernek határt.
“Emelt fővel”, szól az Argevieso család jelmondata, nem csoda hát, ha Escar szerte gőgjükről ismertek. Az Argeviesók ugyanis büszke család, büszkék hatalmukra, büszkék otthonukra és büszkék származásukra. De persze akadnak eltitkolni való szégyenfoltjaik is szép számmal.
Valuan mester hadiárvaként került Almergosba negyven esztendővel ezelőtt, mostanra azonban a város köztiszteletben álló polgára: nagyhírű mesterember, a Csipkeverők Céhének oszlopos tagja, és tucatnyi örökbefogadott gyermek egyedüli nevelője.
Gyermekeit szeretetteljes odafigyeléssel neveli, és mindent meg akar nekik tanítani: a fonást, a szövést, a csipkeverést; a zsebmetszést, a zárfeltörést, és a besurranást. Kezei alatt gyermekeiből a város vagyonos polgárait rettegésben tartó tolvajklán, az almergosi Aprók társasága formálódik.
Ahogy a főváros felől a Hordógurító úton közeledve az utazó elhagyja a de la Cerdák híres várának, a Torrevidrierának az árnyékát, megpillantja Almergost, a napfényes kő és pezsgő élet városát.
A mai bejegyzésben szó esik a város elhelyezkedéséről, lakosságáról, szokásairól és a város és környéke védelméről gondoskodókról is.
Escarban a Fűtenger lakóira – legyen szó a hódítani vágyó khayrati emírről, a karavánokat megsarcoló városlakókról vagy a portyázó nomádokról – szinte kizárólag, mint ellenségekre tudnak tekinteni. Leggyakrabban csak suciónak, mosdatlannak hívják északi szomszédjaikat, és nem rejtik véka alá ellenérzéseiket. Így mikor a sivataggá lett pusztaság lakói menedéket keresve Escarba értek elkerülhetetlen volt a konfliktus.
Votisz egyházának központja, az Ifjú Oroszlán végső nyughelye, a halálra váró hívek utolsó menedéke. A fővárostól északra található Szent Crara rendház és Votisz nagyúr vidéket járó papjai fontos szerepet töltenek be az escarok életében. A mai bejegyzésben azon túl, hogy megismerkedhetünk mindezekkel a feladatokkal, az is kiderül, hogy mi történik, ha a Lélekőr papjai nem tudnak méltóképpen gondoskodni az elhunytakról.
Derasban egyes becslések szerint száznál is több vendéglátóhely várja az embereket. Szórakozni, melegedni, egy jót enni, eszmét cserélni, vagy éppen üzleteket kötni; ahány derasi annyi okból keresi fel ezeket az intézményeket, ám az elmondható, hogy időről időre mind megfordulnak valamelyikben. Ez alól természetesen a karakterek sem jelentenek kivételt, illő tehát, hogy szót ejtsünk ezekről a helyekről.
Valahol félúton Deras és Arklina, a világhírű egyetem, között bújik meg Lule. A jómódú falu valaha Accénak szentelt rendházáról és az abban működő tanodáról volt híres, de a Skizma első éveiben az acceriánus oktatók magára hagyták egykori otthonukat.
A rendház ugyan megszűnt, de a tanoda híre nem csorbult, és amikor Jonas de Pinedo, az Arklinából elkergetett nagytudású kalandor ide tette át székhelyét, nem kellett sokat várni, hogy az egyetemvárost túl drágának vagy túl bürokratikusnak érző diákok apró hada lepje el a környéket. Mielőtt még bárki is észrevehette volna már meg is született az országhatárokon túl csak Fauxlinának csúfolt, rögtönzött akadémia.
A mai első feltöltésben az akadémia mellett az escari oktatás helyzetével, Jonas de Pinedo magiszterrel, valamint egy új képességgel és két új származással is megismerkedhettek.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
