A Lassú-Bonatara partján, a királyság déli részét keresztül szelve kanyarog a Király Útja, Escar legforgalmasabb és legfontosabb útvonala. Nevét nem véletlenül kapta: a Király Útján az egyetlen Escarban, amelynek biztonságáért és járhatóságáért az ország uralkodói maguk felelnek. Ennek a feladatnak az ellátására jött létre négy évszázaddal ezelőtt a Király Útjának Testvérisége, hogy aztán Bölcs Xosé királyunk uralkodásának végére rabló haramiák áruló bandájává aljasodjanak.
Kategória: NJK 1 / 3 oldal
Hosszú út áll még előttünk.
Escar főnemesi családjai között sajátos helyet foglalnak el a del Viók. Származásuk távoli vidékekhez köti őket, de sorsuk az elmúlt száz évben szorosan összefonódott Escarral és a Gironda dinasztiával. Mesés gazdagságukkal és befolyásukkal kevesen vetekedhetnek, birtokaik stratégiai elhelyezkedése révén pedig rajta tartják kezüket a királyság ütőerén. Ráadásul, ha a pletykáknak hinni lehet, a család vezetője, Isabel del Vio ambíciói nem ismernek határt.
Valuan mester hadiárvaként került Almergosba negyven esztendővel ezelőtt, mostanra azonban a város köztiszteletben álló polgára: nagyhírű mesterember, a Csipkeverők Céhének oszlopos tagja, és tucatnyi örökbefogadott gyermek egyedüli nevelője.
Gyermekeit szeretetteljes odafigyeléssel neveli, és mindent meg akar nekik tanítani: a fonást, a szövést, a csipkeverést; a zsebmetszést, a zárfeltörést, és a besurranást. Kezei alatt gyermekeiből a város vagyonos polgárait rettegésben tartó tolvajklán, az almergosi Aprók társasága formálódik.
Ahogy a főváros felől a Hordógurító úton közeledve az utazó elhagyja a de la Cerdák híres várának, a Torrevidrierának az árnyékát, megpillantja Almergost, a napfényes kő és pezsgő élet városát.
A mai bejegyzésben szó esik a város elhelyezkedéséről, lakosságáról, szokásairól és a város és környéke védelméről gondoskodókról is.
Escarban a Fűtenger lakóira – legyen szó a hódítani vágyó khayrati emírről, a karavánokat megsarcoló városlakókról vagy a portyázó nomádokról – szinte kizárólag, mint ellenségekre tudnak tekinteni. Leggyakrabban csak suciónak, mosdatlannak hívják északi szomszédjaikat, és nem rejtik véka alá ellenérzéseiket. Így mikor a sivataggá lett pusztaság lakói menedéket keresve Escarba értek elkerülhetetlen volt a konfliktus.
Valahol félúton Deras és Arklina, a világhírű egyetem, között bújik meg Lule. A jómódú falu valaha Accénak szentelt rendházáról és az abban működő tanodáról volt híres, de a Skizma első éveiben az acceriánus oktatók magára hagyták egykori otthonukat.
A rendház ugyan megszűnt, de a tanoda híre nem csorbult, és amikor Jonas de Pinedo, az Arklinából elkergetett nagytudású kalandor ide tette át székhelyét, nem kellett sokat várni, hogy az egyetemvárost túl drágának vagy túl bürokratikusnak érző diákok apró hada lepje el a környéket. Mielőtt még bárki is észrevehette volna már meg is született az országhatárokon túl csak Fauxlinának csúfolt, rögtönzött akadémia.
A mai első feltöltésben az akadémia mellett az escari oktatás helyzetével, Jonas de Pinedo magiszterrel, valamint egy új képességgel és két új származással is megismerkedhettek.
Így emlegetik Escar egyik legdélebbi települését. Ez a pár száz lakosú apró falucska legfeljebb azzal tarthatott számot bármi hírnévre, hogy az Onte mocsaraiban menedéket kereső gonosztevők itt mondtak búcsút Escarnak. Tizenöt évvel ezelőtt azonban nagy változás állt be a falu életében: a megözvegyült Miasol Gabaldon y Gironda, Escar történetének leghatalmasabb varázshasználója itt rendezte be új otthonát.
A Sámánháború első éveiben, a király gyengélkedése okán, a tanács fontos döntésre jutott: királyság még escari kézben lévő részeit exarchátusokra osztották. Az exarchák felhatalmazást kaptak rá, hogy a nekik rendelt területeken a király nevében zászlót bontsanak, a helyi nemességet táborba szólítsák, a parancsokat megtagadókra a király hatalmával sújtsanak le, és az országot külső és belső ellenségektől védelmezzék. A háborús szükségszerűség minden más törvényt felülírt, ha kellett az exarchák a királyság népével szemben is vasmarokkal léptek fel, hogy a háborút friss hússal, vassal és arannyal táplálhassák.
Az exarchátusokról és nagyhatalmú vezetőikről bővebben itt lehet olvasni.
Mireia és Arnau eltöltenek egy éjszakát a drogbarlangban, és hamarosan a királyi őrség parancsnoka is feltűnik a színen.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak volna:
Hirtelen megérezte arcán a mélyről előtörő, évszázados sötétségtől és hidegtől terhes levegő simogatását. Megtorpant, és egy ideig csak átadta magát a diadal érzetének, ahogy a régi fészek ősi kipárolgása átjárta ruháját, körbe ölelte testét.
A mai bejegyzés témája a Sötét Egyház Derasban megbújó fészke és lehetséges használata a kalandok során.
