– Mindig lesz valami… – szóltam békülékenyebb hangon. – A kérdés csak az, hogy hogyan akarsz szembenézni a valamikkel… – Kinyúltam a fejéért, és arcát magam felé fordítottam, és eltökélten a szemébe néztem. – Mert én együtt!
– Milyen jövőnk lehetne együtt? Nincstelenként vándorolnánk a világban, Miasoltól rettegve!
Nyeltem egyet, nem volt jó válaszom.
A Találkozások mai részében Mireia és Arnau új tervvel állnak elő.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy Faktum áldásának bármi hatása lenne rám is.
És mégis. Alig vetettünk egy pillantást az érsek faragott szarkofágjára, amelynek ölelő karjaiban ott nyugodott a híres jogar, olyan érzésem támadt, mintha lerántottak volna egy fátylat az elmémről. Mágiával eltemetett emlékek tódultak a tudatom előterébe, egymással tolakodva, figyelmet követelve maguknak.
Nem bírtam velük.
A Találkozások mai részében Arnau visszatekint a múltra. A könyvet itt olvashatjátok:
– A másik ügy, ami nem tűr halasztást, az a szobájában történt betörés. Bár az elkövetők felforgatták a lakosztályát, nem találták meg az áldozótálat… – Cavia a reakciómat fürkészte.
– Mit? – Kérdeztem, és éreztem, hogy elönt a félelem. A kezem remegni kezdett, így az ölembe rejtettem.
– Egy fekete, megkövesedett sárkánytojásból készült mély tál. Talán az emberáldozatoknál használhatták a vér felfogására. De nem vagyok jártas az ilyemiben, jómagam nem vagyok féregimádó – válaszolta csevegő hangnemben.
A Találkozások mai részében Mireia végre közelről is megszemlélheti a féregimádó ereklyéjét.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
– Meg vagy te veszve? Nem múlt el a sebláz? Vagy csak hülye vagy?
– Utóbbi! – Nyújtott segítséget Cesar, miközben egy tegnapról maradt kupa kétes tartalmával szemezgetett.
– Legalább nézz rám, ha sértegetsz! – Szóltam oda neki, átnézve a quni lány felett, remélve, hogy ennyivel letudhatom a vitánkat.
Almány bal kezével rámarkolt az arcomra és másik kezének mutatóujját a saját arca helyett az enyém elé tolta.
– Nincs egy napja, hogy seblázban haldokoltál a lábaim előtt. Alig volt rajtad bőr! Leírhatatlan volt a bűzöd! Talán nem emlékszel rá, hogy mennyit szenvedtél ott, elvégre alig voltál magadnál. De én nem felejtettem el, milyen volt. Napokig a falhoz láncolva vártam, hogy rám kerüljön a sor. Ha nem jönnek minket megmenteni, akkor ott döglünk! Épp elég lesz a rémálmokban visszamenni.
Tarcal védelmezőn megszorította húga vállát. Tekintete olyan mély sötétséget tükrözött, mintha az Öregvihar felhői árnyékolták volna be. Gondolatban megköszöntem Almánynak, hogy ilyen hatásosan meggyőzte a bátyját.
– Jól van Tesze, odamegyünk, és megnézzük mit temetett maga alá a palota. Aztán megöljük újra.
A Találkozások mai részében Arnau visszatér az előző éjszakai csata kiégett helyszínére, hogy megbizonyosodjon Agancs atya haláláról.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Gyanakodva méregettem minden sötét zugot, beláthatatlan kanyart. Agancs atyán járt az eszem és a Fattyakon. A nagydarab majomszerű szörnyetegen, akinek vérét ontottam a katedrális alatt, a bogarakból szőtt varázslón, akit Mireia felrobbantott. Az adományon, amelyből nekem is akartak juttatni. Soha nem álltam még szemben hasonlóval, még a háborúban sem.
Drul’ger megtébolyodott sámánjai iszonytató erőknek parancsoltak, szavaikra pelyvaként hullottak a harcedzett lovagok, akaratuknak engedelmeskedve szakadékok nyíltak és lángra kapott a levegő. De még ők sem dobták le magukról elhasznált köpönyegként az emberségüket.
Az, aki képes arra, hogy ilyet tegyen embertársaival, bármire képes.
A Találkozások mai részében Mireia útja a Fellegvár felé kanyarodik, az Agancs atya végzetébe belenyugodni képtelen Arnau pedig segítség után néz.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Fülembe csengtek Nagyanyám szavai: a Romlás rendkívüli hatalmat adhat, de egy életen át kell törleszteni a tartozást. Nem volt választásom, varázserő nélkül az az élet úgy is rövidnek bizonyulna. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? Miasol Gironda annak idején sokat gyakoroltatta velem, hogyan nyissam meg az elmémet, persze leginkább azért, hogy ellenállás nélkül turkálhasson benne. Most a féreg kapart odakint, és még Nagyanyámnál is kevésbé akartam őt beengedni. De azt is sokat gyakoroltam – egyedül, titokban – hogyan zárjam újra le a tudatomat. Egy pillanatra megnyitottam az elmémet a féreg előtt, remélve, hogy a Romlást is magával hozza.
A Találkozások mai részében az Árnyak elmenekülnek a de Osma palotából.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
A Fattyak a belső udvar felett körbefutó folyosóra menekültek, Xulióék pedig utánuk. Az egyik maszkos riadtan levetette magát az udvarba, a hiúz azonnal utána ugrott. Páros manccsal, vicsorogva érkezett a Fattyú hátára, földre döntve prédáját. A másik továbbra is segítségért kiabálva a függőfolyosón szaladt tovább.
– A szentély felé menekül! – Kiáltottam az Árnyaknak. Nem volt szükség a mondandóm folytatására, szemben velük, a szélesre tárt szentélyajtón fegyverrel a kézben rontottak elő a maszkosok. Hirtelen elkezdtem nagyon kevésnek érezni az apró tőrt a kezemben. – Adjatok egy rendes fegyvert! – Kiáltottam frusztráltan, reménytelenül.
A Találkozások mai részében elszabadul a pokol a de Osma palotában.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
– Fojtózsinór és tőr. Egyikőtök fojtja, a másik leszúrja. Fontos az időzítés. Egyszerre kell cselekednünk, hogy ne tudjanak egymás segítségére sietni. És halkan, hogy ne hallják meg bent. Világos? – A kiválasztott Árnyak komolyan bólintottak. – A harmadik felhőre. – Suttogta, majd eltűntek az udvarházakat kertjeit összekötő kiskapun.
Az ottmaradtak az ég felé emelték a tekintetüket. A felhőcskék tovább úsztak az égbolt sötét óceánján. Egy. Kettő. Majd amikor a harmadik borította sötétségbe a várost, egy elhaló sikolyt és tompa puffanást hallottunk a de Osma birtok kertje felől. A ház felől nem hallatszott mozgás, nem harsantak fel kiálltások.
A Találkozások mai részében Mireia és az Árnyak vakmerő fogolyszabadításra indulnak.
Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.
A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.
– Ez lenne a mai áldozat? – Hangja tisztán csendült, minden szava óvatos hangsúlyozással, tökéletes kiejtéssel hagyta el a száját. A Fattyak derasi utcákon faragott szavajárásához képest idegen, ide nem illő hang volt ez.
– Igen, atya. – Ciripelte a rovarhad.
– Mi történt vele?
Gusanos helyett valaki más válaszolt.
– Egyike az elfogott Árnyaknak. Gusanos meghámozta. – Otromba tréfájára többen felröhögtek, de elég volt a vörös köpeny egyetlen rebbenése, hogy elhallgassanak.
– Mi szükség volt erre Gusanos? Usumgallu jobb szereti, ha az áldozatok az ő színe elé járulva tapasztalják meg az igazi szenvedést.
A Találkozások mai fejezetében Arnau legnagyobb bánatára Agancs atya is színre lép.
A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.
Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.
Bent a teremben Árnyak ültek mindenféle hordókon és ládákon. Huszan-harmincan lehettek. A többséget felületesen vagy látásból ismertem csupán. Ahogy beléptem, minden szempár felém fordult. A raktár közepén Xulio állt. Buggyos, fakó piros inge kitűrődött feszes fekete nadrágjából. Vékony, magas alakja kis híján a szoba plafonját súrolta, ezért kissé meggörnyedve állt. Előtte Marika állt megszeppenve, szemei kisírtak. Körülnéztem, de sehol sem láttam Marcus Hernánt a teremben.
– Mégis, mit jelentsen ez? – Ripakodtam rá Xulióra, és Marika mellé léptem. Kezeimet vállaira tettem, mire a lány ölelésembe bújt, és elsírta magát. Tanácstalanul néztem körbe.
– És íme: megérkezett balsorsunk okozója – lépett hátrább a tolvajok vezére, és teátrális mozdulattal felém mutatott.
Aracelis Áfiumbarlangjából megmenekülve Mireiának nem kell sokáig keresnie a bajt.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
