„Hosszú út áll még előttünk.”
Escar főnemesi családjai között sajátos helyet foglalnak el a del Viók. Származásuk távoli vidékekhez köti őket, de sorsuk az elmúlt száz évben szorosan összefonódott Escarral és a Gironda dinasztiával. Mesés gazdagságukkal és befolyásukkal kevesen vetekedhetnek, birtokaik stratégiai elhelyezkedése révén pedig rajta tartják kezüket a királyság ütőerén. Ráadásul, ha a pletykáknak hinni lehet, a család vezetője, Isabel del Vio ambíciói nem ismernek határt.
A del Viók származása
A del Viók ugyan viszonylag új jövevénynek számítanak Escarban, de a család historiáskönyvein évszázadok eseményei elevenednek meg. A del Viók egy bizonyos Astarto Veniert tartják családjuk alapítójának, aki Colella városában látta meg a napvilágot három évszázaddal ezelőtt. Astarto közönséges polgárnak, ugyanakkor mesés gazdagságba született. Apja, Zaccheria Venier, a várost uraló Hetek Tanácsának tagja volt, és nagy sorsra szánta fiát is, így gondoskodott róla, hogy kitűnő neveltetésben részesüljön. Korának legjobbjai oktatták tudományra, illemre, fegyverforgatásra egyaránt.
Mielőtt azonban még beteljesíthette volna az apja által neki szánt sorsot lázadás tört ki Colella városában a zsarnoki Hetek Tanácsa ellen. A lázadásban Zaccheria is az életét vesztette, Astartónak pedig menekülnie kellett. Mivel apjától örökölt nevét nem merte használni, új nevet talált ki magának: Astarto az Utazó. Astarto a következő évek során bebarangolta az egész Tengervidéket, híveket, szövetségeseket és támogatást gyűjtve, majd hat évnyi távollét után lerohanta és bevette Colellát. Élete végéig, mint Colella hercege uralkodott szülővárosában és trónját gyermekeinek is sikerült tovább örökítenie
A del Viók, ahogy Astarto választott neve után a családot ekkortájt már emlegették, uralmának egy újabb lázadás vetett véget mindössze harminc évvel Astarto halála után, és a del Vióknak ismét útra kellett kelniük.
Némi bolyongás után végül Rabassiarban találtak maguknak új hazát. A rabas herceg szolgálatába ajánlották magukat, és idővel tekintélyes földbirtok lett a jutalmuk. Mostanra a del Viókat Rabassiar legbefolyásosabb családjai között tartják számon.
A velilai del Viók
Rabassiar és Escar nemesi családjai között mindig is szoros volt a kapcsolat, a legnagyobb, legnépesebb escar nemesi családok szinte mindegyike számot tarthat rabasz rokonságra. A del Vióknak sem kellett sok idő, hogy kapcsolatokra tegyenek szert Escar királyságában is. Mostanra a de la Cerdák, a de Osmák és a Avilesek, sőt, még az uralkodó Gironda dinasztia is a rabasz del Viók rokonának vallhatja magát.
A velilai del Viók ennek a kiterjedt kapcsolati hálóinak köszönhetik létezésüket. Mintegy százötven évvel ezelőtt Stéfano del Vio, a rabasz del Viók közül származó, nagyravágyó harmadszülött fiú az utolsó Padrón uralkodó idején érkezett Szép Cibrao király udvarába, escari rokonai ajánlásával. A daliás rabasz lovag hamar a nőtlen uralkodó legbensőségesebb barátai és tanácsadói között találta magát, és hamarosan már birtokos nemesnek is mondhatta magát.
Nem sokáig sütkérezhetett azonban a király figyelmének melengető fényében, hamarosan megromlott a viszonya Cibrao királlyal, és kénytelen volt visszavonulni új birtokaira. A király oldalán hamarosan másik külhonból érkezett kegyenc, ezúttal Boudrain Caladrini foglalta el a fő helyet.
Mikor Cibrao király örökösévé tette Boudraint és a királyságban lázadás tört ki az új uralkodó ellen, a talán még mindig sértett Stéfano az elsők között kötelezte el magát a lázadók ügyének. A Girondák győzelme után nem is maradt el a jutalma: hajthatatlan hűségéért az egykori Padrón birtokok szétosztása során Velila, a Secco és a Bonatara összefolyásánál álló fontos város ütötte a markát.
A del Viók azóta is mindenkor hűséggel szolgálták a Girondákat, cserébe pedig generációról generációra szépen gyarapították birtokaikat és előjogaik sorát, hogy aztán mostanra a királyság leghatalmasabb családjai között kelljen számon tartani őket – még akkor is, ha a náluk jóval ősibb nemesi családok előkelői gyakorta rájuk akasztják a felkapaszkodott jelzőt.
A del Viókat, ha zavarják is a származásukra tett megjegyzések, igyekeznek felülemelkedni azokon, és mottójukhoz híven nem a már megtett, hanem a még előttük álló – minden bizonnyal dicső – utazásra fordítani a figyelmüket. Nagyra vágyó, a családjukat hosszú távon elénybe hozó alkura mindig hajlandó család a del Vióké, akik történetük mozgalmas évszázadai alatt sokszorosan bebizonyították, hogy önmagukba vetett bizodalmuk nem alaptalan.
A del Viók manapság
Rabassiarban se szeri, se száma a del Vióknak. Olyan sokan vannak, hogy más országokba is jut belőlük bőven. Így került annak idején Stéfano del Vió Escarba, de az sem véletlen, hogy Bölcs Xosé király megboldogult anyja, a gyászos emlékezetű Sofia királynő is közülük került ki.
Bölcs Xosé király anyja révén tehát rokonságban áll a rabasz del Viókkal, és így távoli nagybátyja Almerique del Viónak, a velilai del Viók örökösének. Bizonyára ennek tudható be, hogy az ifjú Almerique sorsát már csecsemő korától igencsak szívén viselte, és mindig szívesen látta őt udvarában.
Escarban a del Viók közel sem bizonyultak ilyen szaporának, és napjainkra a család létszáma mindössze három főre csökkent. A családot fia régenseként Isabel del Vió vezeti, a tíz évvel ezelőtt elhunyt Alvar del Vio második felesége és özvegye.
Alvar és Isabel házassága tizenhat évvel ezelőtt igen nagy botrányt okozott az országban, hiszen mindössze pár héttel Xenaro herceg halála után, az egész országra kiterjedő gyászidőszak során került rá sor. Az ifjú pár – bár Alvar már hetven felé közeledett ekkor, de legalább új felesége ifjú volt – a gyászra való tekintettel kénytelen is volt az esküvőt szűk családi körben megejteni. Hamar kiderült persze, hogy a nagy sietség nem volt véletlen, mindössze fél évvel később már az ifjú Almerique megszületésének hírét vitték körbe a del Vio futárok az országban.
Isabel úrnő ráadásul teljes ismeretlenként került az ország előkelőségei köré. Sem róla, sem állítólag a Padour Birodalom déli részein nagy tiszteletnek örvendő családjáról nem hallott soha senki, és azóta sem tette tiszteletét egyetlen rokona Velilában. Nem csoda hát, ha Alvar és Isabel úrnő botrányos házassága sokáig az escar nemesi udvarok kedvelt témája volt, és Isabel úrnő háta mögött – és szigorúan csak a háta mögött – azóta is gyakran felemlegetik kétes származását.
A pletykák elcsendesedéséhez több tényező is hozzájárult. Egyrészt az, hogy a király mindössze pár hónappal az egybekelésük után díszvacsorát adott Isabel úrnő köszöntésére. Xosé király, majd az uralkodó gyengélkedése után Amando de la Cerda kamarás a későbbiekben is minden alkalmat megragadtak, hogy Isabel úrnőt az ország előkelőségei közé helyezzék, továbbra is mutatva, hogy a dinasztia a del Viókat biztos támasznak tekinti.
De nem ez volt az egyetlen ok. Miután tíz évvel ezelőtt az agg Alvar del Vio hősi halált halt a baraci csatában, Isabel úrnő vette át a család vezetését kisgyermek fia és Alvar élvhajhász öccse helyett. Akik jól ismerték nem lepődtek meg rajta, hogy különösen tehetséges úrnőnek bizonyult. A Sámánháború felfordulásában is erélyesen és többnyire hatásosan védelmezte a del Vio birtokokat és érdekeket a külső és belső ellenségektől. Nyargalók és útonállók tanulták meg rettegni a nevét, a védelemre vágyó környékbeli kisnemesek pedig újonnan lelt tisztelettel fordultak hozzá segítségért.
Míg a háború sok nagymultú nemesi család számára a válság és hanyatlás éveit hozta el, és nem egynek közülük tragikus véget vetett a vérontás, a del Viók hatalma, gazdagsága és megbecsültsége még soha nem volt ekkora, mint Isabel del Vio, Velila félelmetes úrnőjének uralma alatt.
Isabel számos titkot rejteget. Nem utolsósorban azt, hogy néhai férje, Alvar del Vio terméketlen volt. Mikor ő és Alvar, a derasi Fellegvár egy eldugott szobájában először találkoztak egymással Isabel – aki ekkor még nem ezen a néven mutatkozott be leendő férjének – már terhes volt Almerique-kel. Házasságuk mindenki számára előnyös volt: a velilai del Viók kihalásától tartó Alvarnak örököst adott, Isabelnek esélyt az újrakezdésre, Almeriquenek méltó jövőt, a Girondákat pedig egy akár az egész országot felfordulásba taszítani képes botránytól kímélte meg.
Ibai Rubén del Vio
A velilai del Viók utolsó élő tagja nem más, mint az Ezüstsakálként is emlegetett Ibai Rubén. Több, mint húsz évvel bátyja után, váratlanul született, és világéletében idős szülei szeme fénye volt ezért. Kapcsolata néhai bátyjával hűvös volt, és felnőve ritkán tartózkodott Velilában, és a család ügyeiből sem vette ki különösebben a részét. Isabel megérkezésével, majd bátyja halálával mindez csak még inkább igaz lett. Nem kedveli különösebben sem sógornőjét, sem unokaöccsét, mégis, a rokonság összeköti őket, és soha nem tenne ellenükre, sőt, nagy néha Isabel segítségére is siet, ha Velila úrnője érte küldet.
Hétköznapjai során azonban az élvezeteknek és a kalandoknak él. A rossz nyelvek szerint sem életkor sem nem alapján nem válogat a partnerek között, de olyan is előfordul, hogy csak a botrány és az izgalom kedvéért teszi a szépet valakinek. Ibai Rubén ugyan szívesen látott vendég bármely escar udvarházban, hisz érdekes és jó társaság, de pár nap után legalább olyan szívesen látják a hátát.
| Név: Ibai Rubén del Vio | ||
| Leírás: az Ezüstsakál, párbajhős | ||
| Erőnlét: 2 Ügyesség: 3 Érzékelés: 0 Karizma: 3 Intelligencia: 0 Lelkierő: -1 Életerő: 14 Mozgás: 20 ME: 11 | Ismeretek Atlétika 2 Akrobatika 4 Lovaglás 4 Kultúra 8 Sárm 8 Mellébeszélés 6 Vért: 2 | Kezdeményezés 6: 1 fő, 1 kieg. Támadásfajták Rapír KT: 60 Sebzés: 2k6 |
| Max. Vé: 130 | ||
| Képességek: Rang II: a vele részben azonos kultúrából származó személyekkel szemben +2-at adhat Karizma alapú próbáihoz. Nyssen stílus: az Ezüstsakál, ha párbajra kerül a sor a kivárásra játszik. Ha egy ellenfél sikertelen támadást hajt végre vele szemben, a következő körben Ibai +10 KT-t kap az ellentámadásra. Az egymást követő sikertelen támadások tovább növelik ezt a bónuszt, egészen +30-ig. Villámgyors: főcselekedet. Két közelharci támadást tehet ugyanazon ellenfél ellen. | ||
Almerique del Vio
Ha a tizenhat esztendős Almerique a család jövője, akkor a del Viókra viharos idők várnak. A szőke, kék szemű ifjú hasonlósága a mesék hercegeihez ennyiben ki is merül. Almerique ugyanis egy öntörvényű, hirtelen haragú, bosszúálló, zsarnoki természetű kis szadista, aki örömét leli mások megszégyenítésében és kínzásában. Sajnos hajlamainak kielégítésére minden eszköze adott: a del Viók hatalmának, valamint rettegett anyja és a királyi udvar védelmének köszönhetően aligha kell attól tartania, hogy valaha is szembe kelljen néznie tettei következményeivel.
| Név: Almerique del Vio | ||
| Leírás: escar főnemes, velejéig romlott szörnyeteg | ||
| Erőnlét: 1 Ügyesség: 1 Érzékelés: 0 Karizma: -1 Intelligencia: 0 Lelkierő: -1 Életerő: 12 Mozgás: 20 ME: 8 | Ismeretek Atlétika 2 Lovaglás 4 Vadonjárás 2 Vért: 4 | Kezdeményezés 7: 1 fő, 1 kieg. Támadásfajták Egyneskard KT: 25 Sebzés: k10+1 |
| Max. Vé: 70 | ||
| Képességek: Rang III: a vele részben azonos kultúrából származó személyekkel szemben +3-at adhat Karizma alapú próbáihoz. | ||
Almerique-et az istenek is arra teremtették, hogy a karakterek vissza-vissza térő rosszakarója és ellensége legyen, hiszen aligha fogják tudni megállni, hogy összetűzésbe kerüljenek vele, ha egyszer szembe találkoznak a gonoszságával. Szerencsére ehhez minden lehetőség adott, hiszen Almerique gyakorta szórakoztatja magát azzal, hogy a del Vio birtokokat járva mondvacsinált okokból rendkívüli büntetéseket szabjon ki alattvalóira.
Így történhet meg például, hogy a karakterek utazásaik során szemtanúi lesznek annak, hogy Almerique negyven korbácsütésre ítél egy földművest és annak lányát, amiért azok nem tértek le teljesen az útról, hogy utat engedjenek neki és kíséretének.
Isabel del Vio
Isabel del Vio a királyság egyik leghatalmasabb varázshasználója, mindössze Miasol Gironda, a király nővére az, aki egyértelműen felette áll hatalomban. Mindez persze nem véletlen, hisz Isabel is egyike azoknak a rachezadai boszorkányoknak, akik Miasol terveinek megfelelően, délvidéki nagyurak oldalán találták magukat.
Isabel sokáig Miasol Gironda kedvenc tanítványa és eszköze volt az árnylányok között, ezért is esett rá az úrnő választása, hogy a szeme és füle legyen az Ifjú Oroszlán oldalán. A későbbi Isabel del Vio, ekkor még Seren néven, beédeskedje magát a herceg bajtársai közé és éveken keresztül hűséggel jelentett Miasolnak Xenaro hercegről. Az, hogy viszonyt kezdjen a herceggel, bár nem volt része a tervnek, de mindenképpen beleillett. Az, hogy szerelembe essen vele, és később a herceg életét veszítse Seren szerelme miatt, már nem.
Xenaro herceg halála után Miasol dilemma elé került. Egyrészt csalódást okozott neki és bizonyára felmerült benne a gondolat, hogy a rá jellemző hatékonysággal és diszkrécióval kezelje az árnylány megbüntetését. De annak a lehetősége is felsejlett benne, hogy a jövőben még hasznot húzhat egykori tanítványából, így végül győzött benne a pragmatizmus és az egykori Seren újjászületett Isabel del Vio néven.
Ennek már tizenhat éve, és Isabel igencsak beletanult új szerepébe, és Miasoltól való félelme is megkopott. Kettejük kapcsolatára a hűvös távolságtartás és kölcsönös bizalmatlanság jellemző, ugyanakkor mindketten tudják, hogy érdekeik nem összeegyeztethetetlenek: mindketten utódaikat – és rajtuk keresztül persze magukat – szeretnék Escar hamarosan megürülő trónján látni.
| Név: Isabel del Vio | ||
| Leírás: velilai régens, Árnylány, Xenaro herceg egykori szeretője | ||
| Erőnlét: -1 Ügyesség: 0 Érzékelés: 0 Karizma: 4 Intelligencia: 3 Lelkierő: 3 Életerő: 12 Mozgás: 20 ME: 23 | Ismeretek Alkímia 6 Észlelés 5 Gyógyszerkészítés 7 Kultúra 4 Lélektan 4 Lopódzás 5 Mágiaelmélet 7 Meggyőzés 5 Megfélemlítés 5 Mellébeszélés 8 Sárm 4 | Kezdeményezés 8: 1 fő, 1 kieg. Támadásfajták Ártalom (tűz) KT: 60 TávT: 50 Sebzés: k6 Ép |
| Romlás: 4 Max. Ichor: 16 Max. Vp: 75 Varázshasználat szintje: 10 (gondolat, érzelem, halál, élet) | Max. Vé: 100 | |
| Képességek: Rang III: a vele részben azonos kultúrából származó személyekkel szemben +3-at adhat Karizma alapú próbáihoz. Életerő II: Minden Ép sebzés után, amelyet közelharci támadással okoz, visszakap 10 Vp-t. Pergőtűz: reakcióból használható szabad cselekedet. 1 Ichorért, sikeres találat után új célpontot jelölhet ki Ártalommal végrehajtott távolsági támadásának. Az új célpont eltalálásához újabb támadást kell dobnia. Mágikus védelem: reakcióból használható szabad cselekedet. 1 Ichorért egy ellene irányuló támadás sebzését 5-tel csökkentheti. Balsors: főcselekedet. 1 Ichorért a következő 3 körben a célpont minden próbáját és támadását kétszer dobja és a két eredmény közül a rosszabbikat kell választania. Ellenállhatatlan II: varázslatainak erősségéhez +5 járul. | ||
