Oroszlánliget, így nevezték el a néhai Xenaro herceg, az Ifjú Oroszlán után az ország délnyugati határvidékén elterülő erdőséget, amely a tragikus halált halt hős kedvenc vadászterülete volt.
A vadászat különleges helyet foglal el az escarok szívében, ami számos okra vezethető vissza. Vannak, akik számára a vadászat a mindennapi betevő előteremtésének eszköze. Mindegy, hogy a Biztos-völgyet járó kivetettekről, a királyi erődésekben osonó vadorzókról vagy az escari falusiak körében tipikus csapdászokról van szó; számukra a vadhús elengedhetetlen élelmiszerforrás.
Mások a vadászatban már-már szentséget látnak. Kemi úrnő követői számára a vadászat transzcendentális élmény, amelyne keresztül megtapasztalhatják úrnőjük közelségét. Az úrnő módjára – magányosan, egyetlen íjjal az ismeretlen erdőben – vadászni számukra maga az áldozat, a leterített vad közös elfogyasztása rokonokkal, barátokkal; istentisztelet.
Végül meg kell említeni, hogy a nemesek szerint nincs hozzájuk méltóbb szórakozás, mint a vadászat. Persze, ahogy ezt ők üzik, az köszönő viszonyban sincs a falusiak kicsinyes és lényegre törő élelemgyűjtéséhez. Bár a főúri vadászatok után az elejtett vad legjobb falatjai többnyire a díszvendégek tányérjain végzik, de mindez mellékes a nagy vadászatok nyújtotta pompához, ceremóniához és szórakozáshoz képest.
A főúri vadászatokról
A főúri vadászatok jelentős események, amelyekre összegyűlik a nemesség színe-virága. Maguk a vadászatok napokig eltartanak, a vadászatot megelőző és követő vendégeskedéssel együtt pedig akár egy hónapon keresztül is elhúzódhatnak.
A vadászat megszervezése komoly költséggel jár. A hatalmas vendégsereg jól tartása, a szolgálók és hajtók kifizetése, több száz ló abrakoltatása, vadászkutyák tenyésztése mind-mind olyan luxus, amit csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak. De a legnagyobb költség és hosszú távú elkötelezettség a vadászterület művelése. A főúri vadászatok hatalmas területen zajlanak: erdőn, mezőn, lápon, hegyen-völgyön keresztül. Ugyan a vad hajtása során nincsenek határok, a szokásjog értelmében még akár szomszédos birtokokra is követhetik a vadat az urak, de a vadászat kezdete mindig az erre a célra fenntartott vadászterületeken zajlik. Ezek olykor több tucat kilométer széles, a termelésből kivont, a lakosság elől elzárt és szigorúan őrzött területek. Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy érintetlen vadonról lenne szó: a vadászmesterek feladata aprólékos odafigyeléssel gondoskodni róla, hogy a főurak által kedvelt nagyvadak (például a mindig népszerű szarvasbika, vaddisznó, medve, vagy akár a Kopasz-hegység híres szimurg-madarai, vagy éppen észak rettegett rémfarkasai) megfelelő élettérre és elegendő táplálékra leljenek, valamint, hogy a vadászok hozzájuk férjenek.
Az escar nemesség körében a vadászatnak az úgynevezett padour módja a legelterjedtebb, bár a salmer sólyomvadászat is népszerű.
A padour, vagy üldözővadászat igen kötött és ceremoniális esemény. Az vadászat első napján a vadászmesterek mintát vesznek a vadon legveszedelmesebb vadjainak ürülékéből. A főúr az elé tárt minták alapján – sokszor a fővadászmester szakértő tanácsait követve – kiválasztja, hogy mely vad legyen a hajtók célpontja. A hajtás alatt a vadászok célja ennek az egyetlen vadnak a leterítése, más vadakban kárt tenni udvariatlanságnak és a vendégszeretettel való visszaélésnek számít.
Ezt követően a kutyák kiszagolják a vadat és kezdetét veheti a hajtás. Az escar nemesurak lóháton, lándzsával erednek a vad nyomába, amit a kutyák és a hajtók kikergetnek a rejtekéből és addig hajtják, amíg ki nem fárad. Ha a vad röpképes a vadászmesterek feladata íjaikkal olyan sebet ejteni rajta, amely a földre kényszeríti. Súlyos, karriereket keresztbe törő hibának számít a vadászmester részéről, ha a lövése végez a vaddal.
A vad utolérésekor az első csapás joga a házigazdát illeti meg, bár ő lemondhat erről valamely nagyra becsült vendége kedvéért. Ezt követően azonban, ha az első csapást túléri az állat, a vendégek is szerencsét is próbálhatnak. A trófea a vad leterítőjét illeti meg.
Escarban majd minden udvarház büszkélkedhet legalább egy szépen preparált trófeával valamely főúri vadászatról, de mind közül az egyénként jelentéktelen keleti-escari de Camora család egész szobát megtöltő sárkánygyík trófeája a leglenyűgözőbb.
Xenaro herceg vadászatai
Xenaro herceg – természetesen – vadászként is kitüntette magát, holott a főúri vadászatok halálra untatták. Egyedül a különösen veszélyes vadak hajtása hozta lázba, így vendéglátói természetesen minden követ megmozgattak, ha ő is tiszteletét tette náluk, hogy vadászmestereik az Ifjú Oroszlán vitézségéhez méltó áldozatot találjanak. Még tizenéves ifjú volt, amikor már a királyságban őshonos valamennyi veszedelmes bestia egy-egy trófeája a szobáit díszítette, legyen szó a Keserű-síkságban honos oroszlánokról és kokatriszokról, a Kopasz-hegységben fészkelő szimurg-madarakról és wyvernekről, vagy akár az Onte rettegett szárnyas pitonjairól.
De Xenaro herceg kalandvágya kielégíthetetlen volt, így apja, hogy kedvében járjon különleges feladattal bízta meg Claros fővadászmestert: a fővárostól északnyugatra elterülő királyi erdőséget népesítse be távoli vidékek legendás szörnyeivel. A fővadászmester megbízottai – nem ritkán bátorságukról híres ichorvérűek maguk is – időt és aranyat nem kímélve számos legendás lényt hoztak az Oroszlánligetként elhíresült rengetegbe.
Xenaro herceg vadászatai távolról sem hasonlítottak a ceremoniális, főúri parádékhoz. Nem előzte meg őket különösebb felhajtás, hosszas vendégeskedés, vagy aprólékos előkészület. Ha a fővárosban tartózkodva Xenaro herceg elunta magát, egyszerűen lóra kapott, és kilovagolt az Oroszlánligetbe izgalmat keresve. Az escar nemesség körében igazi kitüntetésnek számított az Ifjú Oroszlánt elkísérni valamely vadászatára, bár legtöbbször csak állandó kísérőit, Diulio Zacombét, Hector Atenast és Hugo Angel Medinacelit vitte magával.
Mindössze vadonjáró ismeretükre, harci tudásukra és csupasz pengéik erejére támaszkodva Xenaro és kísérői az évek során néhány igazán rendkívüli, a kontinens minden szegletéből nagy nehézségek árán odaszállított bestiát terítettek le, úgy is mint a Vöröskő-hegység főnixmadarát – amelynek lángjai kis híján elemésztették az egész erdőt -, a Fűtengerben befogott mantikórát, az Elsüllyedt Tenger szigeteiről származó árnyjaguárt, vagy éppen a fagyott fraelig földekről hozott havasi kimérát.
Az Oroszlánliget mostanság
A vadászmesterek, abbéli igyekezetükben, hogy Xenaro herceg soha ne maradjon méltó vad nélkül, bőséggel ellátták az Oroszlánligetet egzotikus vadakkal. Nagy igyekezetük oda vezetett, hogy a herceg halálakor kilenc tájidegen és rendkívül halálos bestia osztozott az erdőségen. Ráadásul többjüknek még tenyésztársa is akadt.
A ligetnek mostanság igen rossz híre van. Másfél évtizede, a herceg halála óta elhagyott vidéknek számít, amit még a vadorzók is messze elkerülnek. A vadászmesterek minden erejét felemészti, hogy a királyi erdőségen belül tartsák Xenaro bestiáit, arra, hogy akár csak felmérjék mennyire szaporodtak el az erdőségen belül, már gondolni sem mernek. Több, az erdőség határain belül található falu is kénytelen volt fallal körülvenni magát, és a vidékről elkezdődött az elvándorlás.
Tíz évvel ezelőtt, mikor már egyértelmű volt, hogy Claros fővadászmester, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a bestiák begyűjtésének megszervezésében, nem boldogul az erdőség lakóinak kordában tartásával, a királyi tanács egyhangúan Diulio Zacombe kinevezése mellett döntött. Abban reménykedtek, hogy miután Xenaro herceg kíséretében jól megismerte az erdőséget, és ő maga is legendás hősnek számított, ez a tengermelléki csavargó majd gondoskodik a liget bestiáiról. Sajnos csalatkozniuk kellett, Diulio ugyan kénytelen-kelletlen elfogadta a kinevezést, de lelkesedése rövid életűnek bizonyult, és pár hónap után távozott a királyságból, hogy csak rövid látogatásokra térjen vissza.
Az Oroszlánliget bestiái így aztán azóta is rettegésben tartják az ország dél-nyugati határvidékét.
Az Oroszlánliget lakói
Tizenöt évvel ezelőtt Claros fővadászmester kérésére expedíció indult az Elsüllyedt-tenger szigeteire, hogy aztán több, mint egy évvel később három árnyjaguárral térjenek vissza. A szigetek rettegett nagyragadozói közül egyet Xenaro herceg még azon a nyáron lándzsavégre tűzött, ám hamarosan elvesztette érdeklődését a jaguárvadászat iránt. A két megmaradt árnyjaguár, hamarosan szaporodni kezdett, és az azóta eltelt időben több alom is napvilágot látott az Oroszlánligetben. A vadászmesterek úgy vélik jelenleg legalább hat árnyjaguár él az erdőben, elsősorban a Casula mentén.
Az árnyjaguárok tigriseket megszégyenítő méretű, fekete-szürkés szőrű, foltos nagymacskák. Súlyuk a kétszáz kilogrammot is meghaladhatja, hosszuk akár két és fél méter is lehet. Kitűnő úszók, állítólag a tengerben is elboldogulnak. Elsősorban lesből támadnak, amelyet nagyban megkönnyít, hogy a sors kegyetlenségénél fogva képesek láthatatlanná válni.
| Név: Árnyjaguár Leírás: Az Elsüllyedt-tenger szigetein őshonos nagymacska, ichorfatty | ||
| Erőnlét: 35 Ügyesség: 45 Érzékelés: 45 Karizma: 20 Intelligencia: 10 Lelkierő: 20 Életerő: 17 Mozgás: 30 ME: 4 | Ismeretek Akrobatika 30 Észlelés 40 Lopódzás 40 Úszás 30 | Kezdeményezés és cselekedetek 110: 1 támadás és 1 mozgás 60: 1 képesség VAGY 1 támadás Támadások Harapás vagy karmok KT: 70 Sebzés: k10+3 VM: 3 |
| Képességek | ||
| Láthatatlanság: kiegészítő cselekedet.Az árnyjaguár rövid időre (1 perc) láthatatlanná válik. Ezt a képességét jellemzően áldozati becserkészésére és a meglepetésszerű támadásra használja fel. Láthatalansága az első végrehajtott támadás után megszűnik. Vízlégzés: az árnyjaugárok kitűnő úszók, és akár fél óra hosszan is képesek víz alatt maradni. Talán mondani sem kell, hogy előszeretettel támadnak a mélyből és rántják áldozatukat a víz alá. | ||
Az Oroszlánliget immáron két évtizede ad otthont Orbeinek, a mantikórának. Az escari herceg kielégíthetetlen vadászszenvedélyéről hírt véve hozta őt ajándékba az khayrati emír követsége. Orbei, a Fűtenger többi mantikórájához hasonlóan oroszlántestű, levernyeges szárnyú, skorpiószárnyú bestia, emberhez méltó ravaszsággal. Talán ennek a ravaszságnak köszönhető, hogy sikeresen elkerülte a herceget annyi éven át. Az utóbbi években, talán az erdőségben fellelhető zsákmány megritkulása miatt, de Orbei egyre többször vadászik az Oroszlánligeten túl. Áldozatai között vadak, haszonállatok és escariak egyaránt megtalálhatóak.
| Név: Orbei, a mantikóra Leírás: a Fűtenger rettegett nagyragadozója, ichorfatty | ||
| Erőnlét: 50 Ügyesség: 35 Érzékelés: 35 Karizma: 20 Intelligencia: 20 Lelkierő: 30 Életerő: 25 Mozgás: 25 (szárazföld)/40 (repülés) ME: 7 | Ismeretek Észlelés 20 Nyomolvasás 25 | Kezdeményezés és cselekedetek 90: 1 támadás (harapás vagy karmok)és 1 mozgás 40: 1 támadás (méregfarok) Támadások Harapás vagy karmok KT: 65 Sebzés: 2*k10 Méregfarok KT: 75 Sebzés: k10 VM: 4 |
| Képességek | ||
| Szárnyak: hatalmas, lebernyeges szárnyaival, némileg esetlenül ugyan, de perceken át tartó folyamatos repülésre képes. Mantikóra-méreg: kiegészítő cselekedet (támadás). A mantikóra közelharci támadást hajt végre a farkával. Sikeres találat esetén az elszengedett sebzésen túl a célpontnak Méregellnállás mentőpróbát kell tennie. A mantikóra mérge a következő tulajdonságokkal rendelkezik. Ellenállás nehézsége: (-3 SM) Felszívódás módja: véráram Lappangási idő: azonnali Hatóidő: 1 perc Hatások: két szint hátrány, -10 Mozgás, vétés esetén a próbát a hatóidő lejártával meg kell ismételni. Ha ez a mentőpróba is sikertelen a célpont Kiszolgáltatott-á válik. | ||
A kalandra vágyó Xenaro herceg kedvéért az Oroszlánligetbe telepített első vadak között voltak a rémfarkasok, már csak azért is, mert mindössze az ország északi végéből kellett áttelepíteni őket. A borjú méretű, éjszaka vadászó nagyragadozók falkája hamar magáévá tette az erdőséget.
| Név: Rémfarkas Leírás: az escari erdőségek csoportban vadászó csúcsragadozója | ||
| Erőnlét: 35 Ügyesség: 25 Érzékelés: 50 Karizma: 20 Intelligencia: 10 Lelkierő: 40 Életerő: 17 Mozgás: 40 ME: 6 | Ismeretek Észlelés 30 Lopódzás 20 Nyomolvasás 25 | Kezdeményezés és cselekedetek 85: 1 támadás vagy 1 mozgás VAGY 1 képesség Támadások Harapás KT: 60 Sebzés: k10+3 VM: 3 |
| Képességek | ||
| Vonyítás: teljes körös cselekedet. A rémfarkas vonyítását először halló karaktereknek, illetve azoknak a karaktereknek, akik az előző körben Ép-t vesztettek a rémfarkas támadása miatt Lelkierő + Elmekontroll (-3 SM) mentőpróbát kell tenniük. Vétés esetén 3*k10 Sérülést halmoznak fel. A Félelem nélküli képességgel rendelkező karakterek próbája mindig sikeres. Falkataktika: +5 KT-t kap minden az oldalán küzdő szövetséges után, akik ugyanazt az ellenfelet támadták, mint ő. | ||
Fresnel atya, Kemi úrnő élemedett korú követője Xenaro herceg vadászatainak hírét hallva megfogadta, hogy olyan állatot hoz a herceg színe elé, akivel még ő sem boldogul. Istennője kegyéből több, mint ezer kilométeren keresztül hajtott maga előtt a mágiától elbódított sziklahátú bölényeket; át az Áldott Ligán és a Tengervidéken, míg megérkezett Escarba. Sajnos a herceg halála után érkezett, így dolgavégezetlen engedte szabadon a bölényeket, és soha nem derült ki, hogy Xenaro herceg pengéje sikert aratott-e ott, ahol a rémfarkasok fogai és az árnyjaguárok karmai kudarcot vallottak.
| Név: Sziklahátú bölény Leírás: a Gyilokpusztán őshonos vastagbőrű bölényfajta | ||
| Erőnlét: 50 Ügyesség: 10 Érzékelés: 20 Karizma: 20 Intelligencia: 5 Lelkierő: 10 Életerő: 30 Mozgás: 30 ME: 3 | Ismeretek Észlelés 15 | Kezdeményezés és cselekedetek 40: 1 támadás és 1 mozgás Vért: 8 Támadások Öklelés KT: 75 Sebzés: 2*k10+2 VM: 0 |
| Képességek | ||
| Nagy: nagy termete miatt könnyű célpont, így az őket célzó távolsági támadásokhoz (+1) SM járul. Egy körben maximum 8 ellenfél támadhatja közelharcban. Megingathatatlan: Nem halmoz fel Sérüléseket. | ||
A mohamanóknak semmi keresnivalója az Oroszlánligetben. Senki sem tudja, hogy ki telepítette őket a rengetegbe, vagy, hogy mikor, bár abban mindenki egyet ért, hogy nem őshonosak ott. Részben kis termetük és jó rejtőzködő képességük miatt, részben természetmágiájuk okán, egyáltalán nem számítanak könnyű célpontnak, de félénk természetük miatt csak csekélyt veszélyt jelentenek másokra. Ezért aztán vannak, akik kétségbe vonják, hogy Xenaro vadászatainak a kedvéért kerültek-e az erdőbe, vagy furcsa véletlen révén jelentek meg ott. Apró, 70-80 cm magas, humanoid lények, akiknek testét mohára emlékeztető selymes, zöld szőrzet borítja. Egymással csiripelő hangon kommunikálnak, ám, hogy mennyire intelligensek valójában, abban senki sem biztos. Kis, 4-5 fős csoportokban vándorolnak az erdőben. Nyomukban friss hajtások, facsemeték fakadnak a földből, virágba borulnak a rétek, bogyót fakasztanak a bokrok, még télvíz idején is, így aztán az erdőség növényevői mindig bőven találnak táplálékot. Tevékenységük eredményeképpen az Oroszlánliget évről-évre növekszik, így aztán – mantikóra ide, rémfarkasok oda – a környező falvak lakóinak szemében a mohamanók az erdőség legveszedelmesebb lakói.
| Név: Mohamanó Leírás: ismeretlen eredetű apró lény | ||
| Erőnlét: 5 Ügyesség: 15 Érzékelés: 30 Karizma: 20 Intelligencia: 15 Lelkierő: 20 Életerő: 11 Mozgás: 15 ME: 6 | Ismeretek Észlelés 20 Lopódzás 40 Vadonjárás 40 | Kezdeményezés és cselekedetek 60: 1 képesség és 1 mozgás VM: 2 |
| Képességek | ||
| Apró: apró termete miatt az őt célzó távolsági támadásokhoz (-1 SM) járul. Egyszerre maximum 4 átlagos méretű ellenfél támadhatja közelharcban, vagy 3, ha egyikük Nagy. Burjánzás: főcselekedet. A mohamanó körül 10 méter sugarú körben vad burjánzásba kezd a növényzet. A területen a mohamanók kivételével minden karakter Mozgása megfeleződik, és harcolni is csak a harc kis helyen szabályai szerint tudnak, valamint az Akrobatika próbáikhoz (-3 SM) járul. A burjánzás a jelenet végéig megmarad, az így növesztett növények ezt követően kezdenek elhalni. Rovarfelhő: főcselekedet. A célpont minden körben k10 sebzést szenved, kötelező Ép vesztéssel. A bogarak eltávolításához 20 pontnyi sebzést kell okozni egy területre ható hatással (pl. tűzaura), egyébként a rovarfelhő 1 percen keresztül megmarad. Burok: főcselekedet. Célpont karaktert sűrűn tekergőző indák és ágak tarka kavalkádja szövi be. A burok lehetetlenné teszi a célpont számára a mozgást, de egyben védelmet is nyújt. A buroknak 10 Ép-je van, ha Ép-i elfogynak darabokra hullik. Nincs VM-je, minden közelharci támadás, ami a burkot célozza, automatikusan Ép-t sebez. A burok által borított karaktereket nem lehet célba venni. A burokba zárt karakter, minden körben Erőnlét + Atlétika (0) próbát tehet. Siker esetén a burok 1+SM Ép-t sebződik. Ezt leszámítva a burokba zárt karakter Cselekvőképtelen. A Burok nem állja akadályát a Rovarfelhőnek. | ||
