Rejtett Árnyak

Deras manapság igen veszélyes helynek számít, veszélyesebbnek, mint eddig bármikor. Vér folyik az utcákon; tolvajok, orgyilkosok, városőrök és ártatlanok vére, ahogy a Rejtett Árnyak, a Tíztőrök és a Fattyak egymásnak esnek az alvilág uralmáért.

Sokáig a Rejtett Árnyak uralták a derasi éjszakákat. Hatalmuk olyan nagy volt, hogy a Barna Hiénák legtöbbször inkább elfordították a tekintetüket, ha véletlen az Árnyak tevékenységének nyomaira bukkantak. Elsőként több, mint egy emberöltővel ezelőtt hangzott el a nevük a derasi sikátorok mélyén, és mindössze pár év alatt a törvénytelen ügyletek fontos szereplőivé lettek. Akkoriban Deras utcáin még számos banda, szervezet vagy éppen önállóan tevékenykedő bűnöző tevékenykedett, de az Árnyaknak a kopasz-hegyi jövevény, Suero Hernán vezetésével mindannyiukat sikerült csatlakozásra vagy távozásra bírni, a rejtélyes Tíztőrök kivételével. Az elmúlt húsz évben a Rejtett Árnyak érdekeltségei behálózták a várost. Suero ötletét követve megvesztegetéssel és fenyegetéssel legitim vállalkozásokat vettek rá, hogy hátsó szobáikat biztos házakként és titkos lerakatként használhassák, ily módon a számos köztiszteletben álló tagját tették bűnrészessé tevékenységükben. Ilyen volt például a Sergi Abreu cipészmester műhelye mögötti szerszámoskamra, a Kék csillag tápraktár, vagy az Érző Fém manufaktúra raktára. A Hernán család rendkívül sikeres fuvarkocsi vállalkozása pedig a kényes áruk szállítását tette könnyebbé a számukra.

Rejtett Árny

A Suero Hernán idején megkezdett agresszív toborzást fia és örököse Marcus Hernán is folytatta. A közelmúltban száznál is többen mondhatták el magukról, hogy az Árnyak közé tartoznak, és akadt közöttük zsebestől kezdve, csempészen, méregkeverőn és információkufáron át egészen a verőemberig mindenféle szerzet. Létszámuk olyan nagyra nőtt, tevékenységi körük olyan szélesre tárult, hogy ekkoriban egymás segítésén és a klánnak járó részesedés rendszeres lerovásán kívül nem sok minden kötötte össze őket. Az Árnyak berkein belül bárki szabadon tevékenykedhetett, egyedül, vagy klántársaival összefogva, amíg betartotta a klán biztonságát és jövőjét szavatoló szabályokat. Akad is közöttük mindenféle szerzet, a drogtanyát működtető Aracelistől kezdve, az istenáldotta tehetségű alkimista Gaulterio Blancón át, a rettegett végrehajtó Marcella Hernánig.

Az Árnyak első és legfontosabb szabálya, hogy a klántagok soha nem tesznek keresztbe egymásnak, nem nyúlják le egymás célpontjait, szajréját. Ennek biztosítása érdekében a tagok tájékoztatási kötelességgel tartoztak, legalábbis minden komolyabb és új vállalkozással kapcsolatban, a klán vezetőjének. Marcus csak olyankor szól bele a tagok üzleteibe, ha azok keresztezik egymást, és ilyenkor a kölcsönösen elfogadható együttműködés tető alá hozatalára törekszik. Természetesen a gördülékeny együttműködés záloga Marcus parttalansága, aminek szavatolására mind ő, mind lánya és kijelölt utóda távol tartja magát az Árnyak tipikus alvilági vállalkozásaitól, megelégedtek a klánnak járó részesedésből nekik jutó – egyébként meglehetősen bőkezű – részlettel.

Savzuhany – a Marcus Hernán kincseit őrző elmés szerkezet
Marcus Hernán díszes és tágas otthonának pincéjében – ahová egyébként a környező épületekből is el lehet jutni – van egy szoba. A szoba belsejében alighanem több királypénz, tengeri ezüst, és aranyérme hever, mint bárki gondolná; hogy az egyéb kincsekről már ne is beszéljünk. A szobának egyetlen, bronzból öntött ajtaja van, zárszerkezete Cheorr kegyeltjeinek munkáját dícséri. A szobához vezető folyosó parkettázott padlóján már messziről látszik, hogy egyenetlen deszkái a legkisebb nyomásra is elmozdulnak a helyükről. Az összes deszkája. Amint valaki a deszkák bármelyikére lép jól hallható kattanás hallatszik, majd lassú surlódás és végül csöpögés. Ezzel egy időben Marcus házának három pontján is csengettyűk szólalnak meg. A nyomólapok aktiválása után a szobához tartóknak egy kör áll rendelkezésére, hogy a fal egy megfelelő pontjának megnyomásával helyre billentse a plafon feletti kádat – és a nyomásérzékeny parkettával ellentétben éles szemű betörő legyen a talpán, aki könnyedén megtalálja, melyik faldarabról van szó. Ellenkező esetben, a következő körben sav-zuhany árasztja el a folyosót. A csapdát kikapcsoló gomb megtalálásához Érzékelés + Észlelés (-2 SM) próbára van szükség, a nyomásérzékeny padlólapok hatástalanításához Ügyesség + Mechanika (-2 SM) próbára és legalább 10 percre. A sav – az Árnyak alkimistájának, Guelterio Blanconak a munkája – körönként k10+2-ot sebez mindenkin, aki nem visel teljes testet fedő fémvértet. A savzuhany öt percen keresztül tart, ennyi idő alatt bőven ideérnek az őrök az emeletről.

A második, és egyben utolsó szabály a klánvezérnek való engedelmesség. Marcus óvatos klánvezér, jó kapcsolatokat épített ki a híresen megvesztegethető Barna Hiénákkal, így aztán meglehetősen jó elképzelései vannak arról, hogy mit engedhetnek meg maguknak komolyabb következmények nélkül. Az Árnyak és Hiénák együttműködése a tolvajok számára zavartalanságot, a Hiénák számára pedig viszonylagos közbiztonságot szavatol. A Hiénák szemet hunynak az Árnyak csempésztevékenysége és ajzószer főző műhelyei felett, cserébe az Árnyak gondoskodnak róla, hogy a legrosszabb, leghalálosabb szerek ne tegyék be a lábukat Derasba. A Hiénák figyelmen kívül hagyják az idegenek és kispolgárok segélykiáltásait, cserébe az Árnyak messze elkerülik a céhtagok és a Hiénák rokonságának otthonait. A Hiénák nem törődtek vele, ha időről-időre az Árnyak felségterületét veszélyeztető riválisok holttesteit sodorja partra a Bonatara, cserébe az Árnyak vigyáznak, hogy ártatlan áldozatai ne legyenek az alvilági leszámolásoknak.

Az Arany Oroszlánokkal mindig is jóval feszültebb volt a viszonya az Árnyaknak, és a királyi udvarban vagy éppen a kikötőben csak komoly körültekintéssel eljárva mernek tevékenykedni. Ha nagy néha egy-egy Árny kerül az Oroszlánok kezére, nem számíthat kegyelemre sem menekülésre. Sőt, az utóbbi időben az Arany Oroszlánok mintha egyre céltudatosabban vadásznának a Rejtett Árnyakra; a kikötő közbiztonságának javítására tett törekvéseik például féltucatnyi Árny életébe kerültek, és a városkapuknál is életét vesztette több klántag. Az Oroszlánok haragját talán érthetőbbé teszi, hogy a veszély nem akadályozta meg az Árnyakat abban, hogy jövedelmező üzleti kapcsolatot építsenek ki Aracelisszel a kikötőben, vagy éppen, hogy két udvarhölgyet is beszervezzenek a klán tagjai közé.

Elvyra de Cea

Nemeskisasszony. Eladó sorban lévő udvarhölgy. Rejtett Árny.

Elvyra életében éles változást hozott a Sámánháború. A de Ceák Escar történelmi nemességének a tagjai, családjuk története Eutelo Hódítása előtti időkre tekint vissza. Bár soha nem tartoztak a főnemesség tagjai közé, de az ország északnyugati határvidékén, az Adrana közelében húzódó birtokaik a környék fontos vezetőivé tették őket. A nemzedékek során hősies lovagok, jó hírű költők, jelentős országnagyok is kikerültek a de Ceák közül. Fiatalkorát Elvyra is abban a hitben élte le, hogy a tehetős vidéki nemeskisasszonyok élete vár rá is. Hét éves korában, egy késő őszi napon, az Öregvihar száraz szagát fújta a de Cea udvarház felé a szél. A következő három évben egy csepp eső sem érte a földet, Elvyra gyermekkori otthona száraz, kopár, sziklás sivataggá lett. A környező falvakban beköszöntött az éhínség és a nyomor. Idővel az első suciók is feltűntek a birtokhatárban, néha kérve, néha követelve a segítséget.

Elvyra apja, Ferran de Cea eddigre már rég meghozta a döntést, hogy Elvyrának, fiútestvéreihez hasonlóan, meg kell tanulnia gondoskodnia magáról. Vadonjárást, lovaglást, kardvívást tanult, csöppet sem úrilányhoz méltó képzése során. Elvyra azonban nem bánta, az árnyékos szobákban kötögetést mindig is idegőrlően unalmasnak találta. Helyette apjával és testvéreivel járta az egyre csak pusztuló vidéket. Ekkoriban talált rá Elvyra elválaszthatatlan barátjára, védelmezőjére, igaz útitársára, Bagolyra. A kölyökhiúz anyját kísérve merészkedett le az északi hegyekből, kétségbeesve, lesoványodva, legyengülve. Sok vadállat, bestia és szörnyeteg keresett új territóriumot magának azokban az években az Öregvihar elől menekülve. Bagoly anyjával és testvéreivel már végzett az éhség, mire Elvyra rájuk bukkant, és Bagoly sem állt messze a pusztulástól. Elvyra azon a napon megmentette a hiúz életét, amit a veszedelmes ragadozóvá cseperedett kölyökmacska önfeláldozó hűséggel hálált meg.

A de Ceák, sok más északihoz hasonlóan a sucióktól szereztek először tudomást Drul’gerről és az öregsámánokról, így amikor a nyargalók escari földre értek már kész tervvel rendelkezett a család. Elvyra ellenkezése dacára Ferran de Cea a fővárosba küldte az ekkor tíz esztendős kislányt, hogy Deras biztonságában nevelkedjen tovább. Az egyre apadó családi vagyon nagy részét egy helyi kereskedőnél, Cristoval Quirosnál helyezte letétbe, hogy abból rendszeres apanázzsal lássa el a lányt, és gondoskodjon méltó neveltetéséről. Elvyra távozása után Ferran és fiai csatlakoztak III. Nardo de Osma gyászos sorsú seregéhez, hogy a Csontmezőnél szembe szálljanak az öregsámánok lovasaival. A csata után az országból győzedelmesen kivonuló nyargalók felégették a védtelen de Cea udvarházat, és Elvyra család és otthon nélkül maradt.

Cristoval távolságtartó, érzelemmentes de becsületes gyámnak bizonyult. Négy éven keresztül biztosított otthont és megfelelő neveltetést a fővárossal ismerkedő kislánynak. A de Cea vagyon azonban végesnek bizonyult, így Cristovalnak Elvyra tizennégy éves korában új otthont kellett találnia a nincstelen nemeskisasszonynak. Kapcsolatait latba vetve sikerült kijárnia, hogy Elvyra udvarhölgyként szállást kapjon a királyi várban. Elvyra emlékezetébe élénken beleivódott a szenvtelen Cristoval utolsó jótanácsa: „Sürgősen találj magadnak valakit, aki gondoskodik rólad.”

A királyi udvar idegen közeg volt az északi nemesek szabadságába született Elvyrának, az udvaroncok álnok intrikái pedig egyenesen taszították. Szerencséjére azonban a király egyik rokona felkarolta őt. Mireia Gabaldon y Gironda szokatlan pártfogónak bizonyult. Eleinte még csak az udvari etikett nüanszaira okította a megszeppent nemeskisasszonyt, de amikor megneszelte a de Cea ivadék anyagi gondjait – a de Cea birtokok még napjainkban is elhagyatottan hevernek a suciók által elbitorolt földek határában – bemutatta őt pár szokatlan barátjának is. A Rejtett Árnyak eleinte csak a királyi udvartartás pletykáit vásárolták meg Elvyrától, de őt ez a kapcsolat nem elégítette ki. Egy szép napon kettesben maradt egy számára amúgy is ellenszenves udvarhölgy igazgyöngy nyakláncával. A nyakláncért az Árnyak kisebb vagyont fizettek Elvyrának, és onnantól nem volt visszaút.

Ekkor még senki nem tudta Elvyráról, hogy ichorvérű, és Árnytársain kívül azóta sem sokan. Még gyermekkorában rájött, hogy szemei Bagolyt megszégyenítő módon jól alkalmazkodnak a sötétséghez, és eddigre az is világos volt, hogy párját ritkító mód ügyes. Tehetségének mértéke azonban még ő is csak akkor döbbent rá, amikor – több, mint egy évnyi kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést követően – az Marcus Hernán végre beadta a derekát és okítani kezdte az udvarhölgyet az Árnyak titkos fogásaira. Idővel még az Árnyak tapasztalt besurranóinak és zsebeseinek is el kellett ismernie, hogy Elvyrának istenek adta tehetsége van a tolvajláshoz, és a királyi udvar kitűnő vadászterületnek bizonyult. Az Arany Oroszlánok azóta is értetlenül állnak a királyi udvart terrorizáló lopások előtt, Elvyra vagyona pedig szépen gyarapodik Cristoval házának padlásán. Csak Mireia tudja, mire kell a pénz: a de Cea udvarház újjáépítése sokba fog kerülni.