Batirre, 2. rész: a Gyapjasréti Sokadalom

Batirre városával szemben, a Bonatarától északra, Borrás házain túl terül el a Gyapjasrét. A rét kemény, savanyú talaja az év nagy részében mindössze legeltetésre alkalmas, valamint arra használatos, hogy a városi milícia négyhavi gyakorlatait megtartsák. Minden évben van azonban egy hét, amikor a Gyapjasrét nem csak Batirre, de talán az egész királyság legfontosabb helyévé válik: a Gyapjasréti Sokadalom idején.

Sokszínű Sokadalom

Vásárokat minden valamire való város szokott időnként tartani, sőt a Roccamaréhoz vagy Derashoz hasonló nagyvárosokban minden nap vásárnap. Természetesen Batirrében is mindig voltak vásárok, és eleinte az Esquila hónapban rendezett vásár is csak egyike volt ezeknek. Ennek azonban már vége, a Gyapjasréti Sokadalom alkalmával emberek százai és állatok ezrei özönlenek Batirrébe, és az egy hetes vásár alkalmával hatalmas vagyok cserélnek gazdát.

A vásár lüktető szíve a batirrei fonálipar. Az évtizedek alatt kialakult szokásnak megfelelően a téliről a nyári legelőkre hajtott birkák nyírására a Gyapjasréten kerül sor a Sokadalom alkalmával. A tisztítatlan, frissen nyírt gyapjút aztán a batirrei kereskedők nagytételben vásárolják fel a nyájak gazdáitól. Ezt követően a gyapjúbálákat Batirrébe szállítják, ahol a batirrei céhmesterek egész éves megfeszített munkával sok-sok kilométernyi kitűnő batirrei fonalat fonnak belőle, hogy aztán a következő évi Sokadalom alkalmával eladásra kínálják azt a városba özönlő kereskedők hadának.

De nem a fonálkereskedők és juhászok az egyetlenek, akik ilyenkor a Sokadalomba tartanak. A környező vidékek parasztjai kenyérrel, hússal, zöldséggel és gyümölccsel látják el a vásárra gyűlt népeket, hogy aztán az pár lábnyi színes kelmével, csillogó csecsebecsével és hasznos szerszámokkal gazdagabban térjenek haza falvaikba. Messzi földek kereskedői fűszereket, drágaságokat és elmés szerkezeteket hoznak a jómódú batirrei mestereknek. A Sokadalom állatvásárként is híres, fiatal bárányokon kívül, marhák, lovak, disznók, kutyák és szárnyasok százai cserélnek gazdát ilyenkor, és mindig akad egy pár egészen rendkívüli ritkaság is a megvételre kínált állatok között. Ráadásul, mivel a Sokadalomra közvetlenül a Bonatara éves áradásainak levonulása után kerül sor, a barrenók tenca-számra hordják ilyenkor Batirrébe a halat, rákot, angolnát.

A Sokadalomnak számos látványos és messze földön híres rituáléja és mindenki által várt, szórakoztató hagyománya is akad, így persze olyanok is mindig akadnak szép számmal, akik nem valamely nagy üzlet reményében, hanem pusztán szórakozni érkeznek. Természetesen a Sokadalom idejére Batirre komédiások, énekesek, mutatványosok, színésztársulatok, prédikátorok, örömlányok, selyemfiúk és szélhámosok találka helyévé lesz. 

A hónapok elnevezései Escarban
Escarban, mint szinte mindenfelé, ahol az aeternumi istenek hite dívik, az évet tizenkét egyenlő, harminc napos hónapra osztják, amit az év végén az Istenek Hete egészít ki egy évvé. Bár a hónapok száma és hossza mindenhol egységes, de a hónapok elnevezései igen változatosak. Míg az Áldott Ligában a hónapok istenek és szentek neveit viselik, Roccamarében pedig továbbra is a Bogun Birodalomtól örökölt elnevezések eltorzult változatai dívnak, az escar hónapok elsősorban a paraszti munkálatok elnevezéseit viselik.

A hónapok nevei

Fríolluvia (Téleső)

Labranza (Hántás)

Siembra (Magvetés)

Desvede (Kihajtás)

Esquila (Nyírás)

Siega (Aratás)

Cavado (Kapálás)

Vendimia (Szüret)

Pisado (Préselés)

Colección (Begyűjtés)

Invernía (Telelés)

Matanza (Vágás)

A rét

A Sokadalom idején az egész város felbolydul. Majd minden család vendégséget fogad, megtelnek a fogadók, de még az istállók is. A boltok és műhelyek szélesre tárják ajtóikat, a szélesebb utcákon gombamódra szaporodnak az árusító padok, és a folyón ringatózó tencákból hangos kiabálással kínálják árujukat barrenók. De a vásár nagy része, nem meglepő módon, a Gyapjasréten zajlik. 

A Gyapjasrét legszélesebb oldala az északi, amely mindenféle elhatárolást nélkülözve simul bele a Keserű-síkság végtelenjébe. A rétet keletről és nyugatról lakóházak, raktárak és – sőt az évek során egyre inkább – a Mesta épületei ölelik körbe. Délről a Llano, vagyis a Lapospart zárja le a rétet. Közel és távol ez a Bonatara északi partvidékének az egyetlen pontja, ahol a partoldal nem emelkedik több méterrel a víz szintje fölé. Több tucat móló nyúlik itt bele a folyóba, többségük mindössze pár tenca kikötésére alkalmas, de Muellóncitón – a név jelentése Nagy Mólócska – két szekér is elfér egymás mellett és tucatnyi méterre nyúlik a folyóba. Muellóncito mérete és ereje nem véletlen: míg az év felében egyszerű kikötőhely csupán a tencák számára, a Sokadalomtól a szüretig a batirrei úszóhíd északi hídfőjeként szolgál.

Említést érdemel még a Mestapalota, amely a Gyapjasrét nyugati oldalán emelkedik, és a Sokadalom idején általában szélesre tárja kapuit. Csakhogy, Alcalde Carolina, hogy megbüntesse a Mestát, amiért kontárokat fogadott, és elkezdte saját gyapjának fonállá sodrását, elrendelte, hogy Mesta nem árusíthat fonalat a Sokadalom idején. Bár Don Remero egyelőre úgy döntött, hogy eleget tesz az Alcalde parancsának, de általános a nézet, hogy a visszavágásra készül.

Kalandötlet: A batirreiek ösztönei nem csalnak. Don Remero valóban bosszúra készül, méghozzá a Sokadalom alkalmával. Ügynökei a Fonálcsarnokban kiállított, felbálázott fonálkötegekre molypeték ezreit öntötték a Sokadalom előtti napokon. Alcalde Carolina persze biztosra veszi, hogy Don Remero okozta a bajt, ezért magához kéreti a Sokadalomra érkezett karaktereket, és megbízza őket, hogy szerezzenek bizonyítékot Don Remero szabotázsára.

A Gyapjasrét többi része a Sokadalom idején karámok, raktárudvarok, sátrak és árusító padok és tarka kavalkádja. Azok, akik életükben először járnak a Sokadalomban gyakorta gondolják azt, hogy az árusok pillanatnyi szeszélyeiknek engedelmeskedve választják ki ideiglenes otthonukat, pedig valójában a Gyapjasrét minden talpalatnyi földje fel van mérve és ki van osztva. Sok árus évről évre azzal a tudattal térhet vissza a rétre, hogy – miután az előző évben előre megfizette a hely árát – szokásos raktárudvara, vagy éppen csak egy asztalka felállítására elegendő árusítóhelye már várni fog rá. Az újonnan érkezettek pedig jobban teszik, ha mielőtt lepakolnak felkeresik a vásármestert. Ezzel együtt persze mindig vannak, akik megpróbálnak feketén árusítani, ezért aztán a vásármester megbízottjai a Sokadalom ideje alatt fáradthatatlan járják a rétet, és ha gondolkodás nélkül semmisítenek meg akár komoly vagyont érő árukészleteket is, ha valakit feketézésen kapnak.

Gyapjasréti hagyományok

A Sokadalom első napja hagyományosan Esquila hónap 10. napja. Bár a réten általában már napokkal előbb elkezdenek gyülekezni a népek, és bizony ilyenkor elkerülhetetlenül az üzletre terelődik a szó az emberek között, de a vásártörvények értelmében ilyenkor még csak megegyezések köttethetnek, pénz és áru nem cserélhet gazdát.

A Sokadalom a híd átadásával kezdődik. A batirrei úszóhidat a Sokadalom előtti hetekben kezdik el összerakni a tencások és a városi asztalosok, hogy aztán őszig biztos – és mindössze pár garasba kerülő – átjárót biztosítson a városiaknak. A hídon elsőként az alcalde és a Sokadalomra érkezett legelőkelőbb vendégek kelhetnek át, ezt követően pedig emberek ezrei lepik el.

Kalandötlet: Batirrének kőhídra van szüksége, erről Millan Donis batirrei fonálkereskedő teljes mértékben meg van győződve. Mivel tudja jól, hogy a batirreieket mindaddig nem fogja tudni rávenni a híd építésével járó irdatlan költségek elviselésére, amíg úgy gondolják, hogy a féléves úszóhíd is megfelel a céljaikra, ezért drasztikus lépésre szánja el magát. Felbérli a Király Útját járó zsiványokat, hogy a Sokadalom első napja előtti éjszakán rongálják meg a hidat és gondoskodjanak a tragédiáról. Csakhogy a Sokadalomra megkésve és csónakon érkező karakterek szemtanúi lesznek a rongálásnak…

A birkák nyírása a Sokadalom második napján kezdődik, méghozzá a nyírómesterek versenyével. A nagy múltra visszatekintő eseményen bárki indulhat, feltéve persze, hogy gondoskodik a saját szerszámairól és állatairól. A verseny győztese az lesz, aki egy óra alatt a legtöbb birkát nyírja meg, jutalma pedig egy apró, ám színaranyból készült és igen értékes olló.

A negyedik napon kerül sor az év legnagyobb állatviadalára. A délután kezdődő esemény sokszor az éjszakába nyúlik. A viadalon mindig szerepet kapnak a bikák, kutyák és sárgyíkok mellett a ritkább, különlegesebb állatok is.

Hamis ereklyék
Nem mind arany, ami fénylik, és nem mind szent, amit imádat övez. Könnyen lehet persze, hogy Aegeonnak több pásztorbotja is volt élete során, de azért méltán ébreszthet gyanút az egyszeri emberben a hír, hogy szerte Farián több tucat pásztorbotról tartják úgy, hogy egykoron Aegeoné volt.
Do Ovejo emberemlékezet óta Batirre féltve őrzött kincse, ami mindenképpen az eredetisége mellett szól. Ugyanakkor talán az is említésre érdemes, hogy bár a krónikák számos olyan eseményt örökítettek meg, amikor Do Ovejo tanúbizonyságát adta rendkívüli erejének, ezek mindegyikét a múlt jótékony köde borítja. Természetesen a batirreiek hallani sem akadnak a Do Ovejo eredetiségét kétségbe vonó vádakról, sőt mi több, öt korbács jár a káromlóknak.

A Sokadalom ötödik napján a vásár délben véget ér, hogy a Sokadalom és Batirre népe együtt vehessen részt az Pásztorbot Körmenetén. Batirre városa mindössze egyetlen ereklyével büszkélkedhet, bár az igen értékes: Xiteus próféta másodszülött fiának, Aegeonnak a pásztorbotját őrzik a városban. Do Ovejót, a pásztorbotot, általában elzárva őrzik az Aeternumi Akol szentélyben, így a híveknek csak ilyenkor van lehetősége, hogy megszemléljék az ereklyét, amit egykoron még Xiteus próféta keze is érintett. A körmenet a Gyapjasrétről indul, a hídon átkelve megkerüli a várost, hogy aztán estefelé vissza is térjen a rétre.

Adonco mester masinája

Mindezen eseményeken túl még számos játékos mulatság, hagyományossá vált érdekesség történik a Sokadalom idején az egybegyűltek szórakoztatására. Ilyen például a tencások versenye a Bonatarán, a céhek kötélhúzó-viadala a hídon, de már hagyománnyá lett Adonco mester veszedelmes masináinak felbukkanása is.

Adonco mester igen nagy becsben áll Cheorr színe előtt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kötelek, csigák és fogaskerekek segítésével olyan mozgó masinériák építésére képes, mint senki más. Adonco mester hiba nélkül megjelenik ökrös szekereivel a Sokadalom első napján, hogy aztán pár nap alatt inasai segítségével felállítsa évről évre egyre hosszabb és elmésebb akadálypályáját. Nehéz, ingó zsákok; billegő padló, váratlanul lecsapó deszkalapok, sőt az egész hatalmas tákolmány kiszámíthatatlan dülöngélése teszi szinte lehetetlenné az akadálypálya teljesítését.

Pedig vállalkozókban nincs hiány. Adonco mindössze egy nagygarast kér a próbálkozóktól, és két királypénzt ad mindenkinek, aki sikerrel jár. Ennek ellenére minden évben jóval gazdagabban hagyja el a Sokadalmat, mint ahogyan érkezett.

Az akadálypályát teljesíteni közel sem ki kihívás: a bátor próbálkozónak összesen 12 SM-et kell felhalmoznia hozzá Érzékelés + Akrobatika (0) próbáin, anélkül, hogy akár egyszer is elvétené azokat.

A yelbeghen

Az idei Sokadalom legnagyobb érdekessége kétségkívül a yelbeghen, a Fűtenger rettegett emberevő, hétfejű óriása. A Batirrébe nehéz vaskalitkában, hat ökör által vontatott szekéren érkező yelbeghen fajának tipikus példánya: széles vállú, hordóhasú, majd öt méter magas szörnyeteg. Fatuskó méretű lábain lassan és nehézkesen lépked. Rövid kezei rettentő erősek, ujjai akkorák, mint egy-egy hurka. Nyaka szinte nincs is, hét busa, ökörszerű vonásokkal bíró feje szinte a vállgödréből nő ki és egymás hegyén-hátán tornyosul. A legalsó, előre figyelő feje a legnagyobb, és mind közül az egyetlen, amely némi értelemmel is bír. Többi feje ugyan jóval kisebb, de önálló mozgásra képes, szemei, szájai önállóan működnek.

A yelbeghen már-már intelligens, képes egy-két szó, na meg a hanglejtés, testbeszéd fontosabb árnyalatainak a megértésére. Időnként a bestia is megpróbálkozik a kommunikációval és jelzi, ha éhes, szomjas. De mielőtt bárki is megsajnálná a szörnyeteget, fontos leszögezni, hogy legjellemzőbb vonása fékezhetetlen indulata és leküzdhetetlen vérszomja.

A sokfejű bestia nem hiába a Fűtenger legrettegettebb lakóinak egyike. Rendkívüli erővel bír, képes teljes vértezeket pusztakézzel összepréselni. Bőre cserzett vértezeket megszégyenítően vastag, figyelmét – ha már ennyi szeme és füle van – semmi sem kerüli el. A kezdetleges eszközhasználatra is képes, előszeretettel használ például földből kitépett fatörzseket husángként, távolabbi ellenségeit pedig félembernyi sziklákkal veszi célba. Mégis, a leheletét félik a legjobban. Mindegyik feje képes ugyanis tüzet okádni.

A Batirrébe érkező yelbeghen véletlen kerül fogságba. A Sámánhorda szétszórt maradékait üldöző katonák akadtak rá a Vöröskő-hegység árnyékában, legyengülve, kiéhezve. Alighanem, sok más fűtengeri bestiához hasonlóan a sivataggá lett pusztán nem talált magának elegendő élelmet. Alig-alig pihegett már, amikor a Liga lovasai körülvették és köteleket vetettek rá. Ha ereje teljében lett volna alighanem könnyedén levetette volna magáról a béklyót, így azonban alaposan kikötözték és magukkal vonszolták. Nem sokkal később tekintélyes összegért vásárolta meg tőlük a yelbeghent Gudea mester, aki karavánjával Roccamare felé tartott. Arklina közelében az akkor már jobb erőben lévő, de nehéz láncokkal és vaskalitkában őrzött yelbeghen ismét gazdát cserélt, és ezúttal a Gyapjasréti Sokadalomba tartó Perucho Gramaja tulajdonába került.

Perucho tudta jól, hogy a yelbeghen sok pénzt fog keresni neki a Sokadalomban és nem kellett csalódnia. A hatalmas sátor rejtekében tartott óriás megtekintése egy királypénzbe kerül, mégis hosszú sor kígyózik a sátor előtt egész nap. De Perucho nem éri be ennyivel, a yelbeghent az állatviadal főszereplőjének szánja. A rét népe először azt csodálhatja meg, ahogy az óriás széttép és szinte együltő helyében felfal egy bikát. Ezt követően vadászkutyák hadát küldik rá, hogy végül az emberekre kerüljön a sor. Először azok, akik elég bátornak érzik ehhez magukat megpróbálhatják kicselezni a yelbeghent és festékes kezük nyomát rajta hagyni a bundás testű fenevadon. Végül válogatott viadorok hada támad a szörnyetegre.

Csakhogy Perucho alábecsülte a foglyát. A yelbeghen könnyedén végez az ebekkel és többen pórul járnak, akik kéznyomot próbálnak hagyni rajta. Végül a viadorok is kudarcot vallanak, és több halottat hátra hagyva futnak meg előle. A sebesült és felbőszült yelbeghent hiába kezdik el lőni az íjászok, az eltépi láncait, majd ostorként kezd el hadonászni velük. A Gyapjasréten úrra lesz a pánik, az emberek menekülni kezdenek, és könnyen lehet, hogy a Sokadalom katasztrofális véget ér, hacsak valakik meg nem állítják a bestiát.

Név: Yelbeghen
Leírás: A Fűtenger rettegett hétfejű óriása
Erőnlét: 65 Ügyesség: 10 Érzékelés: 40 Karizma: 20 Intelligencia: 10 Lelkierő: 30 Életerő: 35 Mozgás: 15 ME: 3/1	Ismeretek Atlétika 30 Észlelés 30 Megfélemlítés 30 Vadonjárás 30	Kezdeményezés és cselekedetek 60: 1 fő, 1 kieg Támadások Láncok KT: 85 Sebzés: 2*k10+2 Elhajított tárgy TávT: 40 Sebzés: 2*k10 VM: 0 Vért: 3
Képességek Sokfejű: a yelbeghen minden feje önálló elmével bír. Bár a lényt rendszerint a vezérelme vezeti, de ha az valami okból nem képes irányítani a testet – mert súlyos sérülés éri, vagy varázslat célpontja lesz – úgy a másik hat fej egyike veszi át az irányítást. Játéktechnikai értelemben a fejek mindegyike önálló karakternek számít, és saját akarattal, ME-vel, érzékszervekkel rendelkezik. A yelbeghen mágikus elaltatásához tehát minden fejet el kell altatni, elvakításához minden fejet el kell vakítani stb. A vezérfej ME-je 3, a többié 1. A sok érzékszervnek és elmének ugyanakkor hátránya is van, a yelbeghen ugyanis különösen érzékeny a külső ingerekre. Így a hang- és fénymágia okozta hátrányok mindig +1 szinttel erősebben hatnak ellene. Hatalmas csapások: a yelbeghen, ha csak teheti fatörzsekkel, vagy hasonló méretű rudakkal harcol, de mint kiderül a láncokból improvizált ostorral is kitűnően bánik. Csapásai nagy területeket kaszálnak végig, és akár három, egymás közelében álló célpontot is eltalálhatnak egyszerre. Ilyenkor, bár a támadás csak egyetlen cselekedetnek számít, a yelbeghen minden célpont ellen új támadást dob. A hosszú láncokkal ráadásul akár 5 méteres távolságból is képes közelharci támadásokat végrehajtani. Tűzokádás: szabad cselekedet. A yelbeghen nem csak hét fejjel, de hét egészen különleges gyomorral is rendelkezik, aminek köszönhetően minden fej képes időről-időre tüzet okádni. A yelbeghen számára a tűzokádás szabad cselekedet, célpontjai maximum tíz méterre lehetnek tőle. Mivel minden fej külön karakternek számít, akár mindegyikük használhatja a képességet ugyanabban a körben. A tűz csóva formában tör elő a yelbeghen szájából, és az elemi mágia Csóva varázslatánál leírtak vonatkoznak rá. A támadás sebzése 3*k10. Két tűzokádás között egy-egy fejnek nagyjából egy percet kell pihennie.