A királyság keleti részét lefedő Exarchátus két jól elkülönülő tájegységre oszlik: a Lassú-Bonatarát körülölelő zöldellő, süppedős Sárvölgyre, és a Keserű-síkság száraz, szikes szavannájára. Míg a Sárvölgyben szorgosan művelt kapálók és szántók váltogatják egymást, és Király Útja jómódú falvak között kanyarog, a Keserű-síkság ritkán lakott, vad vidék.
A síkság az idők hajnala óta a Fűtenger előretolt helyőrsége volt, legelőváltó, nomadizáló népek otthona a városlakó Tengervidék szívében. Már a nevét is arról kapta, hogy a pázsitfüveket és az elszórtan álló akáciafákat leszámítva szinte semmi nem terem meg errefelé. Az évszázadok során ugyan a helyi nemesurak újra és újra megpróbálkoztak földműveseket a síkságra csábítani, de pár elfeledetten tengődő falvat leszámítva minden kísérlet hamvába holt. Idővel a királyság hatalmasai beletörődtek kudarcukba és elkönyvelték, hogy a síkság lakatlan senkiföldje.
Bat-ordoo
Ez persze soha nem volt igaz. Meglehet ugyan, hogy a földet túró escarok nem tudtak mit kezdeni a síksággal, de a bat-ordoo már akkor is otthonának mondta a síkságot, amikor Eutelo Escar még csak a szerencséjét hajszoló zsoldosvezér volt. Ha hinni lehet a törzs mesemondóinak, a bat-ordoo ősei az idők hajnalán a Vas Királyságában senyvedő rabszolgák voltak. Láncokba verve építették Auriqumor városfalait és palotáit, táplálták Cheorr mester kohóit, vájták a Kopasz-hegység első bányáit. És keservesen könyörögtek a szabadulásért bármely hatalmassághoz, aki hajlandó meghallgatni őket. Végül az Tengrek, az Éganya és Delki, a Földapa megsajnálta őket és földrengéssel és szélviharral elpusztította a Vas Királyságát, ők pedig a kimenekültek a hegyek mélyéről, és megfogadták, hogy soha többé nem lesznek senki szolgái, nem építenek kővárosokat és soha többé nem teszik be lábukat az átkos hegyek közé.
A bat-ordoo soha nem volt népes törzs, és az escarok szorításában számuk egyre fogy. Mostanra pár nemzetségben alig néhány ezren lehetnek, és még ha a törzs minden tagja fegyvert ragad sem szálhatnak szembe a királyság erejével. Fennmaradásuk záloga eltökéltségük és mozgékonyságuk. A törzs tagjai sátrakban élve, lovakat, zebukat, kecskéket, sőt elefántokat terelve vándorolják körbe a síkságot évről évre, folyamatosan a horizontot lesve. És ha a távolban vasba öltözött escar lovagokat pillantanak meg képesek percek leforgása alatt sátorfát ragadni, és a szelek hívását követve eltűnni az embermagas fűben.
Ahogy telnek az évek azonban egyre szűkösebbnek érződik a Keserű-síkság. Régen, a bat-ordoónak senkivel nem kellett osztoznia a legelőkön, és itató is akadt elég. Az első betolakodó a síkság területére Votisz követői voltak, akik a Bogun Birodalom bukása után, a tengeren túli felfordulás elől menekülve keveredtek erre az elhagyott vidékre Galló testvér vezetésével, akinek emlékezetét egy ezredéven keresztül őrizte a rendház, amelyet a Beteljesült Sors hívei építettek maguknak a síkság szívében. A bat-ordoo ugyan furcsállja a testvérek érkezését, de nem láttak fenyegetést bennük, és békében hagyták a Halál Házának lakóit.
A Keserű-síkság körül egymást változgatták a kiskirályságok, és a törzs velük sem foglalkozott különösképpen. Eutelo Escar hódításáról is csak akkor vettek tudomást, amikor az Escar Királyság már teljesen körülölelte a síkságot, és szorítása egyre fojtogatóbbá vált. De lényegi változást a síkság mindennapjaiba még a királyság létezése sem hozott. Igaz ugyan, hogy időről időre katonák tűntek fel a törzs szállásterületein és elkényelmesedett lovaik hátán ülve az elkényelmesedett escar nemesek engedelmességet követeltek a törzstől; de a házlakó betolakodók soha nem maradtak soká.
De a Mesta megalakulása végre felforgatta a törzs életét.
A Mesta
A szövőszékek örökkön éhező bestiák. Hiába érkezik szekéren és hajón mázsaszámra a gyapjú a Tengervidék városaiba, a szövőszékek étvágya kielégíthetetlen. Másként fogalmazva, aki új városokhoz közel új legelőkre lel, nagy gazdagságra tehet szert. Legalábbis Don Remero ezt gondolta, amikor Batirre polgárházának ablakából vágyódva a Keserű-síkság felé vetette tekintetét. Legeltetési jogot szerezni a vidéket papíron uraló nemesuraktól nem volt nehéz feladat, az évek során sokan próbálkoztak már a síkság juhnyájakat hizlalni, de mindannyiuknak beletört a bicskája a bat-ordoo ellenállásába. De Don Remerót nem olyan fából faragták, hogy mások kudarca elvegye a kedvét a próbálkozástól. Két irányból közelítette meg a problémát: egyrészt más batirrei polgárok, az Avilés és Castrillon nemesi családok, sőt az Őrzők Lovagrend és Szent Galló testvéreinek a bevonásával létrehozta a Mestát, Escar egyik legnagyobb üzleti vállalkozását.
Első próbálkozásaik kudarcba fulladtak. A drága pénzen vásárolt nyájaknak a vidéket nem ismerő juhászok nem tudták gondját viselni, és a lesoványodott, megcsappant nyájakat általános derültség fogadta a batirrei vásáron. A másodévben még nagyobb volt a csapás, a nyájak többsége el sem jutott Batirrébe, helyette az állatok a bat-ordoo nyársain végezték.
Harmadévre Don Remero rájött, hogy ha a vállalását sikerre akarja vinni maga mellé kell állítania a bat-ordoót. Kalaplevéve és alázatosan járult a törzs vezetői elé, kérve őket, hogy álljanak a Mesta szolgálatába, és jó pénzért viseljék gondját a nyájaknak. A bat-ordoo azonban hallani sem akart az ajánlatról. De Don Remerót még ez sem riasztotta el, és a következő hónapok során a bat-ordoo vénjei helyett a törzs fiatalságát környékezte meg. Drága ajándékokkal és merész ígéretekkel a bat-ordoo számos ifjú tagját a Mesta szolgálatába csábította, és az ő segítségükkel végre volt egy jó éve a társaságnak. Aztán még egy, és még egy…
Don Remero hamarosan mesésen gazdag lett, és érdemeinek elismeréseképpen nemesi rangot kapott: Don Remero del Rebano; a Nyájak Ura. Ennek több évtizede már, de az agg Don még mindig vasmarokkal tartja kezében az olajozott gépezetként működő Mestát. A nyájak az ősszel érkeznek a Sárvölgy határába, ahol a telet átvészelik. A tavasz beköszöntével a Mesta juhászai a hatalmas nyájakat jól megszokott útvonalaikon a Keserű-síkságon keresztül a Kopasz-hegység lábaihoz vezetik, ahol a nyár legmelegebb, legcsapadékosabb hónapjait az árnyékos déli völgyekben töltik. A nyári napfordulóval a Mesta birkái is újra dél felé fordulnak, hogy ezúttal a másik irányban tegyék meg az utat a Keserű-síkságon át, hogy az ősz derekán felhizlalva és készülő téli bundában érkezzenek ismét a Sárvölgybe.
A nyájak útjai nem veszélytelenek, a bat-ordoo erőszakosan reagált arra, hogy a Mesta betolakodott a síkságra és ráadásul Don Remero a törzs saját tagjait fordította ellenükre. Ráadásul a Sámánháború alatt a Mesta állatai a vidéket prédáló nyargalók számára is ígéretes célpont volt. De rajtuk kívül is akad épp elég veszedelem, amely a Mesta birkáira leselkedik.
A Keserű-síkság vadjai
A síkságon az emberek csak megtűrt jövevények, de az igazi urak a vadak. Elefántok, gazellák, oroszlánok és leopárdok otthona ez a síkság, amely sokszínű állatvilága okán mindig is kedvelt volt a különleges vadászatokra vágyó escarok között. Különösen az oroszlánok számítanak kedvelt trófeának az escar nemesség körében, hiszen ez a nemes állat – talán mert a királyság heraldikájában fontos szerepet tölt be – díszére válik bármely udvarháznak, vagy akár nemesúr öltözetének. Egy időben már-már úgy tűnt teljesen kiveszik a síkságról ez a nagymacska, mígnem a Mesta juhászai terülj-terülj asztalkámat nem varázsoltak az oroszlánok színe elé. Mostanra ezek a nagyragadozók vészesen elszaporodtak, komoly fejtörést és nem kevés félelmet okozva a juhászoknak.
Az oroszlánoknál már csak a vészkakasok híresebbek a síkság nagyvadjai közül. Ezek a színpompás tollazatú, hosszú farkukkal egyensúlyozó ragadozómadarak tojópárokban vadászva kísértik a kopár síkságot, nem kímélve sem állatot, sem embert. Fürge, inas testük hegyes csőrben és éles karmokban végződik, de arzenáljuk legrettegettebb tagja alighanem velőkbe hatoló, nem evilági pillantásuk. A bat-ordoo hite szerint, akinek a tekintettel együtt a vészkakas az áldozatainak a lelkét is elragadja, ezért van az, hogy még, aki túl is éli a találkozást, órákig lelassult, kába lesz.
Az oroszlánok és vészkakasok azonban régi lakói a Keserű-síkságnak és a helyiek már réges-régen megtanulták hogyan kerüljék el őket. Sokkal nagyobb gondot okoznak, a törzs tagjainak és a Mestának egyaránt, az új jövevények.
A Fűtengert meghódító sivatag elől nem csak az emberek menekültek el. Ahogy a Vénvihar porrá őrölte a Fűtenger dombjait, lábon elszárította a legelőket, és hetek alatt elapasztotta a víznyerőket, a végtelen pusztaság hatalmas állatcsordái otthon nélkül maradtak. Nem telt el egy év és a mágikus katasztrófától hajtva a vidéken ismerős és ismeretlen állatok zavart seregei Észak-Escaron keresztül megtalálták az utat az otthonukra oly sokban hasonlító Keserű-síkságra.
A Mesta nyájai által már korábban is túllegelt síkság egyszeriben tarthatatlanul túlzsúfolttá lett. Bár a vadászok és ragadozók számára soha nem volt könnyebb az élet, mint ezekben az első években, de a síkság igencsak megsínylette a megterhelést. Bár a síkságon előbb utóbb helyreáll majd a rend, de a Mesta és a bat-ordoo számára is egyre nehezebb és nehezebb jó legelőket találni, és azokért, amelyeket még nem tapostak szét a vidékre özönlő élőlények, évről évre egyre fékevesztettebb harc folyik a Mesta és a törzs között.
Új származás: Bat-ordoo törzstag
A karakter a Keserű-síkságot lakó, a világtól elzárkózó törzs tagjaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorát a törzs legelői között vándorolva, vadászva és gyűjtögetve töltötte, és elsajátította a vadonban való túléléshez szükséges ismereteket.
A karakter a következő értékeket kapja:
Ismeretek:
+5 Lovaglás
+5 Idomítás
+5 Gyógyszerkészítés
+10 Vadonjárás
+5 Nyomolvasás
Ezen túl a karakter eloszthat 3 Hé-t és 6 Kp-t.
| Név: Oroszlán Leírás: Nagymacska, állat | ||
| Erőnlét: 50 Ügyesség: 40 Érzékelés: 30 Karizma: 10 Intelligencia: 5 Lelkierő: 10 Életerő: 20 Mozgás: 30 ME: 1 | Ismeretek Atlétika 20 Észlelés 20 Lopódzás 15 Vadonjárás 20 | Kezdeményezés és cselekedetek 75: 1 fő és 1 mozgás Közelharc Harapás vagy karmok KT: 55 Sebzés: 2*k10 VM: 0 |
| Képességek: | ||
| – | ||
| Név: Vészkakas Leírás: röpképtelen ragadozómadár, állat | ||
| Erőnlét: 35 Ügyesség: 40 Érzékelés: 40 Karizma: 10 Intelligencia: 10 Lelkierő: 10 Életerő: 17 Mozgás: 35 ME: 2 | Ismeretek Észlelés 20 Lopódzás 10 Vadonjárás 15 | Kezdeményezés és cselekedetek 90: 1 fő és 1 mozgás Közelharc Karmok vagy csőr KT: 65 Sebzés: k10+3 VM: 1 |
| Képességek | ||
| Delejes tekintet: szabad cselekedet. A célpont Lelkierő+Elmekontroll (0) mentődobást tehet. Vétés esetén nem képes tekintetét elszakítani a vészkakasétól, és egy szint hátrányba kerül. A próbadobás körönként ismételhető. A vészkakast ez a hátrány nem érinti, mivel hosszú nyakán ülő fejét szinte bármely helyzetben képes a karakter felé fordítva tartani és kétoldalt ülő szemeit külön-külön is képes mozgatni és használni. | ||
| Név: Bat-ordoo fegyveres Leírás: ember | ||
| Erőnlét: 25 Ügyesség: 25 Érzékelés: 25 Karizma: 15 Intelligencia: 20 Lelkierő: 20 Életerő: 15 Mozgás: 20 ME: 2 | Ismeretek Észlelés 20 Lopódzás 10 Lovaglás 20 Idomítás 20 Nyomolvasás 15 Vadonjárás 15 VM: 1 Vért: 2 SK: 5 | Kezdeményezés és cselekedetek 70: 1 fő és 1 kieg Közelharc Fokos KT: 50 Sebzés: k10+2 Távolsági Parittya TávT: 50 Sebzés: k10 Lőtáv: 10-60 Hordtáv: 100 |
| Képességek: | ||
| – | ||
