Sárvölgy

„El que manda es el agua. Luego, el barro. Lo demás es cuento.”

(„A víz az úr. Aztán a sár. A többi csak mese.”)

A Sárvölgy Escar legsűrűbben és alighanem legrégebb óta lakott része is. Errefelé sokszor látótávolságon belül állnak egymástól a falvak – amit persze nagyban megkönnyít, hogy a halmokra épült települések gyakorta a fák koronái fölé nyúlnak. Az egymáshoz való közelség miatt, és a vidék egyedi adottságai okán a Sárvölgy külön világ, amelyet saját törvényei és hagyományai uralnak. A barrenók, a vidék lakosai, büszkén hirdetik, hogy épp annyira különböznek a többi escartól, mint angolna a pontytól.

Az áradások földje

Valle de Barro, Sárvölgy. A Bonatara középső folyása mentén elterülő tucatnyi kilométer széles ártéri völgyet nem ok nélkül nevezik így. A Lassú-Bonatara majd minden tavasszal nevéhez illő méltósággal sáros, hordalékos vízzel teríti be a vidéket. A lapos folyómederben a víz szintje óráról órára emelkedik és egyszer csak eléri a meder hátát, hogy aztán békés csordogálással csapjon át rajta. Az áradás napokig eltart, ilyenkor a vidék egybefüggő ártérré válik. A folyó körbe nyalja a löszgerinceket, emelt ágyásokat, apró szigetekké változtatva falvakat, dombokat, de sokszor Velilát és Batirrét is.

Az áradás idejére a vadon visszahódítja a völgyet. Ezerszám lepik el a vidéket a gázlómadarak, hogy degeszre tömjék magukat a sáros talajban ikrát rakó halakon. A vízben tenyésző rovarok hada eltakarja az eget, a süppedős iszapban vízi bivalyok, nádasi vaddisznók, vidrák és hódok hada indul hódító hadjáratra. De előbújnak a folyóból a vízilovak és téli hibernálásából ekkor mászik felszínre a vidék rettegett csúcsragadozója, a sárkányokkal távoli rokonságot ápoló sarajón, a sárgyík is.

Víziló

Képességek:
Legázolás: Sikeres közelharci támadást követően áldozatának Ügyesség+Akrobatika próbát kell tennie. A próba nehézsége a támadás SM-je. Vétés esetén a víziló átgázol áldozatán, az földre kerül és tovább 2*k10 sebzést szenved el, kötelező Ép vesztéssel.
Lerántás: Sikeres közelharci támadást követően, ha a harcra vízben kerül sor, a víziló megpróbálja a víz alá rántani áldozatát és a víz alatt tartani. Ennek elkerüléséhez az áldozat Erőnlét+Úszás próbát tehet, a próba nehézsége a támadás SM-je. A próba körönként ismételhető. Mindaddig, amíg az áldozat sikerrel nem jár a víz alatt marad és 2 szint hátrányba kerül.

---

Sarajón

Képességek:
Mérgező harapás: A sarajón harapása rendkívül savas és azonnal megtámadja áldozatai húsát. Harapása kötelező Ép sebzéssel jár, valamint sikeres harapást követően áldozata SM számú körön keresztül körönként 1 Ép-t veszít. Ez a hatás összeadódik, tehát több egymást követő sikeres harapást követően az áldozatai körönként több Ép-t is veszíthetnek ilyen módon.
Meglepetés a sárból: A sarajón előszeretettel ássa be magát a sáros talajba, mígnem csaknem láthatatlanná válik. Áldozataira aztán lesből csap le, amikor meggondolatlanul a közelébe tévednek. Ilyen kor támadásához (+3 SM) járul.

Ilyen tájban a vidék csak a helyiek által különösen kedvelt tenca-ladikokon járható. Bár az év nagy részében a völgy nagyja ugyan száraz lábbal is bejárható, de mivel a folyó egész évben fontos élelemforrás és a legfőbb közlekedési útvonal, így a tenca-ladikok az év minden szakában használatban vannak. Ezeket a hosszúkás, alacsony peremű csónakokat általában nyárfából faragják ki, és nádból font borítással látják el, így szinte láthatatlan marad az ártér sűrűjében suhanva. “Aki tencán jár, az árnyékból halászik”, tartja a helyi mondás. Talán mondani sem kell, hogy a jóravaló parasztokon túl a völgyet járó csempészek és egyéb törvénykerülők is igen nagy becsben tartják.

Magának való vidék

Barrenók és törvénykerülők között különbséget tenni egyébiránt igen nehéz vállalás. A Sárvölgy népe igen büszke saját hagyományaira és szokásaira, és a külvilág által rájuk erőltetni óhajtott törvényekkel igen kevéssé törődik. A közülük kikerült földesurak távolról nézve alig-alig különböznek szomszédaiktól. Talán kissé nagyobb és díszesebb házban laknak, talán tencáik és ruháik díszesebbek, és persze gyakorta ők látják el a faluban a bírói teendőket, de ezzel többnyire ki is merül hatalmuk.

A királyság más vidékeiről eredő földesuraknak azonban még ennyi sem akad. Ők ritkán érzik szükségét, hogy a Sárvölgyi halomfalvakban lakjanak, alattvalóikkal elvegyülve és megelégszenek a barrenók által évente lerótt jussukkal. És ez így a barrenóknak is megfelel.

Helyette a helyi közösségek alapegysége a falu, az aldea, amelyet a közösségi bizalmat élvező bíró (juez) vezet. A bírók, ha nem földesurak is egyben, tekintélye többnyire tapasztalatukon és a hagyományok ismeretén alapul, és az ítélkezésen túl a közösségi együttműködést igénylő nagy munkák szervezése is a feladatuk, na meg persze a mindennapoknak struktúrát adó rituálék levezénylése.

A panteon istenei ugyan jelen vannak a Sárvölgyben, de Marina és Kemi kivételével nem sok áhítatot kapnak a barrenóktól. Őket egyébiránt a helyiek már a panteon hittérítőinek a feltűnése előtt is ismerték errefelé, igaz más néven, mint Sillara és Tévira. Ezek az ősi nevek azóta is fennmaradtak a barrenók között, mint ahogy róluk szóló saját meséiket is előszeretettel emlegetik.

“Sillara és Tévira ikertestvérek, de külön vizekből születtek. Sillara télvíz idején bújt ki a sebes és kristálytiszta folyóból, Tévira nyár idején a tocsogóból. Ha Sillara morcos, a falu térdig áll a vízben. Ha Tévira duzzog, megsül a mag a földben. A két nő sose ért egyet, mindig veszekszik, mindig verseng. A juez dolga igen nehéz dolog, úgy bókolni az egyiknek, hogy ne sértődjön a másik.”

Hitük szerint a két istennő a Sárvölgyben lakik, és szeszélyes akaratukkal nap, mint nap alakítják és formálják a vidéket. Csakhogy mindketten mást akarnak, mást szeretnek, ezért van, hogy a völgyben oly drasztikusan különböznek egymástól az évszakok.

Halomfalvak

A folyó mentén a falvak mindegyike az apró löszdombokra, és saját múltjára épült. A Sárvölgy dombjai ugyan nem túl magasak, de arra épp elegek, hogy az éves árvíz szintje fölött tartsa a helyiek otthonát. Ugyanakkor sok helyi falu alatt már alig-alig fedezhető fel az eredeti halmocska, helyette, mesterséges földemelvények, “cserépplatók” adnak otthont a barrenóknak. Az évek és generációk során ugyanis a sárvölgyiek égetett cseréptörmelékkel, régi épületek törmelékével és szalmával kevert agyaggal mind egyre csak szélesítették és magasították otthonaikat.

A barrenók azt tartják magukról, hogy jó gazda módjára semmit nem hagynak veszendőbe menni. Régi házak vályogfalait, kemencék maradványait, a levetett nádtetőket, egy szóval mindent visszaforgatnak a talajba, egyre csak növesztve és növesztve halmaikat. Tejaloma, Isla Seca, Quemada: a környékbeli falvak nevei büszkén hirdetik építésük módját.

Szinte mind egy kaptafára épültek: a halom középső és legrégebbi részén áll a falu szentélye és a közösségi élet színterei, mint pl. a táncház, a füstölőház, a szárogatópad és a temető. A falu tényleges közepét sokszor egy nagyobb padkás kő, vagy egy terebélyes ősöreg fa jelzi, mindkét esetben egyfajta spirituális központja ez a falunak, ahol az egész közösséget érintő tanácskozásokra sor kerülhet.

Kijjebb haladva következnek a lakóépületek. A barrenók többnyire emelt padlós vályogházakban laknak. A padlót és az alapokat égetett cseréptéglákból rakják, míg a felépítmények és a válaszfalak vesszőfonatos vályogból készülnek. Mindezt nádtető koronázza. Tovább haladva a halom folyton épülő, terebélyesedő lankáin a pásztorudvarok és gazdasági épületek következnek.

A halom határához érve egy több méter magas, sokszor lépcsőzetes kaptatóhoz érünk. A legtöbb halomfalu öt-hat méterrel emelkedik a környezete fölé, de Tejaloma hatalmas halma több, mint tíz méter magas. A halom lábánál sokszor található sekély tó vagy vízgyűjtő árok, amiből a folyó visszahúzódását követő szárazabb időszakban az állatokat itatják, a vízigényesebb növényeket öntözik. Mindezt körkörösen vetésforgós szántók és árnyas fűzfaligetek veszik körbe.

Escar éléskamrája

A Sárvölgy rendkívüli termékenységéről híres, a barrenók földjeiről minden escar asztalára jut valami. Errefelé egész éves elfoglaltság a halászat, amelynek minden módszerét használják. A Bonatara sekélyes részein igen jól működik a vetőhálós halászat, míg a folyó közepén a kerítőhalászat dívik. A folyó partvidékén gyakran látni dugászó halászokat is. Ez úgy történik, hogy a Bonatara oldalába új medreket ásnak és abba vizet – és halakat – engednek, majd ezt követően a kiásott medret újra eltömítik. Az így csapdába esett halakat utána már könnyű kifogni. Az árvizek visszahúzódásakor kerül sor a gyermekjátéknak is számító reszketőhalászatra; a levonuló árvizek tocsogóiban hátramaradott halak pusztakézzel való kifogására.

Kalandötlet: A karakterek az áradás visszahúzódásának idején az egyik halomfaluban tartózkodnak éppen. A közösség gyermekei a vidéket járják, a lassacskán kiszáradó apró tavakban reszkető halakra vadásznak, amikor pár megriadt gyermek segítségért kiabálva siet vissza a faluhoz. Egyikükre rátámadt egy mélyből előrobbanó sarajón. A sebesült fiúnak ugyan sikerült felmenekülnie a legközelebbi fűzfára, de testében dolgozik a gyík mérge és percei meg vannak számlálva. Az elmenekülő gyermekek a távolból még látták, hogy a gyík elkezdi visszaásni magát a sárba a fa tövében, hogy onnan lessen tovább áldozatára. A kétségbeesett és a sárgyíktól rettegő helyiek a karakterek segítségét kérik.

A Bonatara azonban nem csak halakkal látja el a barrenókat, az időszakos áradások idején, az év többi részében pedig a holtágakban, és a hátramaradott lapályokban gyakorta látni rákra, békára, vízimadarakat tojásaira vadászó pákászokat.

A tavaszi ár levonulása után szorgos munka kezdődik a Sárvölgyben. Korai árpa, zab, búza, lencse, bab, borsó, saláta, retek, káposzta, len, kender kerül ilyenkor a még nedves barázdákba, hogy aztán viharos növekedésnek induljanak a Bonatara hordaléka által felfrissített talajban. Nyár elején-derekán már sor is kerülhet az első betakarításra, hogy aztán a szárazabb időszakra átadják helyüket a kukoricának, ciroknak, kölesnek.

A barrenók sűrűn lakják a vidéket, és Escar legnagyobb városai is a Sárvölgy határában állnak, az itt termett kincsekből még így is bőven jut másoknak is.

Legalábbis sokáig így volt ez. Tíz éve már, hogy a Bonatara áradása egyre késik, egyre kevesebb földet terít be, és egyre gyorsabban elvonul. Az utóbbi években már el is maradt. A vidék északi határát jelző Isla Seca környékét nyolc éve már, hogy elkerülte az áradás, a falu környéki földek pedig évről-évre egyre sivárabbak, a termések egyre szegényesebbek. A barrenókon kezd erőt venni az elkeseredés, de hiába keresik, nem kapnak segítséget senkitől.

Kalandötlet: Az elmaradó áradások teljes kétségbeesésbe taszította Isla Seca bíráját. Meg van róla győződve, hogy azért került erre sor, mert Sillara megharagudott rájuk. Ezért, hogy kedveskedjenek a folyó úrnőjének, és ő engedje végre megáradni a Bonatarát, megkéri a karaktereket, hogy vágják ki a Sárvölgy határában található szent liget közepén álló öreg tölgyfát, amely oly kedves Tévirának.
A liget egyébiránt Kemi úrnő forgalmas zarándokhelye, és ráadásul Rabassiarban található, így, ha a karakterek óvatlanul járnak el még akár az országok közötti konfliktushoz is vezethet a fa kivágása.