Nem mindenki féli a Romlást. Vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy tekintetükkel a vihar mélyét vizsgálják, és elég bölcsek, hogy felismerjék amit látnak. Őket óhatatlanul elkápráztatja a Romlás rettentő szépsége, és örökre megváltoztatja a felismerés, hogy amit látnak, az vajúdás csupán, amelyből egy új világ születik. De minden szüléshez elkél a bába. Ezért jött létre az Ébredő Ichor, amely szent küldetésének tekinti a fájdalmas vajúdás meggyorsítását.
A kezdetek
Az Ébredő Ichor úgy tartja, hogy útjuk Khetria ichorvérűinek közös felismerésével vette kezdetét. Szerintük az első vajákosok a mágia tanulmányozása közben rádöbbentek: a világ elkerülhetetlen sorsa, hogy a Romlás eluralkodjon rajta. Minden igyekezet, minden óvatosság elodázza csupán az elkerülhetetlent. Többségük megrettent a veszedelmes jövő rémképétől, és hirdetni kezdte a tévhitet, hogy minden jószándékú ichorvérű kötelessége a Romlás megelőzésére törekedni, még akkor is, ha ezzel meg kell tagadniuk saját természetüket.
Kevesen voltak, de azért olyanok is akadtak, akik nem féltek szembenézni a jövővel. Ha a Romlásnak mindenképpen el kell uralkodnia a világon, miért halogassuk azt? Miért ne törekednénk inkább arra, hogy a megváltozott világot saját képünkre formáljuk? Bátorságukkal szembesülve a gyáva többség kitagadta őket és távozniuk kellett Khetriából.
Az Ébredő Ichor szolgái – bár ekkoriban még aligha hívták így magukat – évekig, évtizedekig bújkáltak a pusztaságban, de nem adták fel az Ichor és a Romlás megismerésének vágyát. Míg Khetriában maradt egykori testvéreik kezét visszafogta az óvatosság, ők mámorító sebességgel gyűjtötték a tudást és a hatalmat. És tudásukkal együtt nőtt bizonyosságuk is, hogy helyes úton járnak.
A bizonyosság, hogy a Romlást nem félni kell, hanem előmozdítani. A bizonyosság, hogy a Romlás célja, hogy új világrendet teremtsen, egy világrendet, amelyben az ichorvérűek végre elfoglalhatják méltó helyüket a hatalomban. Mert, ha a Romlás kiteljesedik és az Ichor végre felébred nem lesz többé határa az ichorvérűek képességeinek.
De Khetria vajákosai nem akarták rányitni elméjüket az igazságra, és elkezdték az Ébredő Ichorban is a veszélyt és az ellenséget látni. Ezért el kellett pusztulniuk.
Katasztrófák magjai
Khetria a világ csodája volt. Ezerszer ezer lélek lélegzett és mozdult együtt, a közös jövő reményében, égre törő épületek árnyékában, akkor amikor a világ más részein még nem épültek falak, nem izzottak a kohók, nem virágzott a szó.
Khetria egyszerre volt ősöreg és élettől buzgó, de ebben akkor még senki nem látott ellentmondást. Miért is tették volna, ha tudták, hogy Khetria az örök életre született.
Ha nincs az Ébredő Ichor talán igazuk is lett volna.
Akkoriban a világ még fiatal volt és romlatlan, a Vajákosok Végzetét elszabadítani nem volt egyszerű feladat. Az Ébredő Ichor szolgái generációkon keresztül szőtték terveiket, de odaadó munkájuknak meg lett a gyümölcse.
Titokban kellett eljárniuk, hiszen a vajákosok csahos kutyái a nyomukban voltak. Mágikus potenciáltól vibráló hozzávalókat gyűjtöttek, rejtekhelyeiken ichorvérűek tucatjaival végezték, hogy vérüket a rituálé céljaira használhassák.
Maguk sem tudták, hogy a Vajákosok Végzete végül milyen formát fog ölteni, így biztosak akartak lenni benne, hogy bármi történjék is, bizonyosan a város végét okozza majd. Még akkor is, ha ez az ő végzetüket is jelenti.
Bel-Uszur, Namtar-Sín, Tammuz, Aybars-Yel, Kün-Erke…
A Mártírok neveit azóta is élénken őrzi az Ébredő Ichor emlékezete, hisz az ő neveikre kell esküt tennie az új nemzedéknek. Micsoda öröm önthette el a szívüket, amikor rituáléjuk eredményeképpen megmozdult a föld a város alatt! Micsoda büszkeség uralkodhatott el rajtuk, miközben a város lakóit hatalmába kerítette a pánik! Milyen elégedettséget érezhettek, mikor körülöttük porrá omoltak a dölyfös paloták, amikor a reményvesztetten kiutat kereső tömeget szemlélték, és végül mikor a darabokra hasadt horizonton feltűnt az újszülött tenger hegymagas árja.
Khetriát örökre elnyelte az Elsüllyedt Tenger amely azóta kiszámíthatatlan és halálos hazája a Romlásnak, az idők végezetéig szemléltetve az Ébredő Ichor igazát.
Az azóta eltelt évezredekben a szolgáknak még óvatosabban kellett eljárniuk, hisz minden sikerük egyben ellenségeik éberségét is táplálja. De a sok rejtőzés, áldozat és lemondás nem múlt el nyomtalan, és az Ébredő Ichor árnyakban rejtőző szolgái az egykori Mártírok elégedettségével szemlélhetik, ahogy Farián egyre jobban és jobban úrrá lesz a Romlás.
Szolgálni az Ébredő Ichort
Senki sem tudja hányan vannak, legkevésbé ők maguk. A rejtőzködés nem egyszerűen csak biztonságuk záloga, de lételemükké is lett az évek során. Nincsenek nagygyűléseik, sem választott vagy akár öröklött vezetőik, nincsen székhelyük, sem törvényeik. Mindössze közös céljuk, közös emlékezetük és közös hagyományaik vannak.
Bárki az Ébredő Ichor szolgájává lehet, ha elfogadja az igazságot, hogy a Romlás előmozdítása egy jobb jövő felé vezető szent kötelesség. Mivel nem félik a Romlást gyakorta magukon viselik annak nyomait is, de ha csak tehetik ezt is – mint olyan sok minden mást magukkal kapcsolatban – titkolják. Bárki avathat új tagokat a szolgák közé, ehhez nem kell mást tennie, csak beavatni őt a hagyományok titkaiba és meggyőződni elkötelezettségéről.
Akárkik legyenek is, mindannyiukra igaz, hogy attól a naptól kezdve csak a Romlás előmozdításának és hatalmuk bármi áron való gyarapításának élnek. A mindenhol megtalálható titkos társaság apró sejtjei – az a pár szolga, akik ismerik egymás személyazonosságát, és gyakorta ugyanannak a tagnak köszönhetik beavatásukat – közösen tevékenykedve a Vajákosok Végzetéhez hasonló katasztrófák előidézésén, a Romlott Földek határainak kiterjesztésén, vagy éppen csak az útjukban állók elmozdításán munkálkodnak.
Ennek érdekében az idők során számos módszert megalkottak, bár egyesek szerint tudásuknál, csak feledésük mértéke nagyobb, hisz folyton rejtőzködő, gyakran menekülő titkos társaságként egy-egy tag halála sokszor pótolhatatlan felfedezések elvesztésével is jár. Ám még az a titkos tudás is, ami közkézen forog köztük elegendő lehet a világ átformálásához.
Romlott Ichor
A Romlott Ichor egészen különleges varázslat alapanyag, amelynek elkészítéséhez egyedül az Ébredő Ichor szolgálói értenek. A nehéz és aprólékos előállítási munkákhoz jól felszerelt alkimista laborra van szükség, és egy élő ichorvérűre. A donor megcsapolt véréből egy napszaknyi munkával varázslat alapanyag készíthető, amely bármely varázslattípus varázslatainak erősítésére felhasználható. Ráadásul kellő óvatossággal még akár életben is tartható az alany, és pár napnyi pihenés után újabb eljárásnak vethető alá, bár minden egyes csapolással csökken az életben maradás esélye.
Ennek ellenére a Romlott Ichor elkészítése megéri a fáradtságot és az áldozatot, van ugyanis egy rendkívüli, egészen egyedülálló képessége: segítségével és kellő hozzáértéssel akár még azok is képesek lehetnek mágikus rituálék végrehajtására, akik maguk nem ichorvérűek!
A Romlott Ichor a játékban
(Az itt található leírás a játék tesztelés alatt lévő szabályainak felel meg.)
A Romlott Ichor kinyeréséhez és elkészítéséhez megfelelő felszerelésre (orvosi és alkimista felszerelés) és sikeres Intelligencia + Alkímia (0) próbára van szükség. Ilyenkor 1+SM adag Romlott Ichort nyerhető ki, de maximum annyi, mint a donor Akt. Ichorja. A donor életben tartása 3 SM-be kerül. Asszisztálni Ügyesség + Orvoslás (-3 SM) próbával lehet.
A Romlott Ichor minden adagja 2*k10 SM-nyivel erősíthet egy varázslatot, de ugyanennyi Romlás felhalmozódásával is jár.
A Romlott Ichor azt is lehetővé teszi, hogy akár nem-ichorvérű is varázsoljon. Ilyenkor a felhasználó Lelkierő+Mágiaelmélet próbát tehet a varázslat létrehozására, és bármely varázslat létrehozásával megpróbálkozhat, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e a szükséges varázserővel. Próbájának eredménye azt határozza meg, hogy maximum hány SM-nyi Romlott Ichort használhat fel a varázslat erősítésére. Ha a varázslat létrehozása Ichort is igényel, azt kiválthatja 5 SM-nyi Romlott Ichorral.
Az Ichor Ébresztése
Az Ichor Ébresztése időigényes és kockázatos rituálé amely lehetővé teszi a szolgák számára, hogy eget-földet megmozgató katasztrófákat szabadítsanak el. A rituálé során a szolgáknak 7 mágikus rajzolat megfelelő elhelyezésével ki kell jelölniük egy területet, amelyen belül a rituálé ideje alatt a Romlás felhalmozódása folyamatos lesz. Ehhez a hét rajzolat mindegyikénél, minden nap egy egy órán át tartó varázslatot kell sikeresen végrehajtani. Mindaddig, amíg ez teljesül, a területen felhalmozódik +10 Romlás, ami a rituálé végeztéig a terület egész területén megmarad. A rituálé ideje alatt az ichorvérűek minden cselekedete révén felhamozódó további Romlás ehhez az értékhez adódik hozzá, és a jelenetek végén, illetve, ha elszabadul a Romlás, pusztán az ezen értéken túli extra Romlás nullázódik le. Ezen idő alatt egyébiránt spontán módon is elszabadulhat a Romlás a területen, ami persze a hozzáértőket bizonyára riasztja az Ébredő Ichor tevékenységét illetően. Végül a rituálé 7. napjának végén elszabadul egy katasztrófa (pl. évekig tartó mágikus sötétség, pusztító földrengés, ismétlődő és gyakori ichorrobbanások, stb.), valamint a terület innentől k5-ös szintű Romlott Föld lesz.
Az Ébredő Ichor a játékban
A szolgák leggyakraban ellenségként kerülnek elő a játék során. Előfordulhat például, hogy a karakterek egy nagyszabású rituálé nyomaira bukkannak, amelynek célja egy katasztrófa elszabadítása. Vagy éppenséggel a rituálé előkészületei során dönt úgy az Ébredő Ichor, hogy a karakterek vagy a karakterek szövetségesei “útban vannak” és el kell őket távolítani a színről. Vagy akár az is megeshet, hogy pusztán a vérükre pályáznak.
De az sem kizárt – ha a JK-k kellőképpen gavallér módon állnak a Romláshoz -, hogy az Ébredő Ichor tagjai leendő bajtársakat lássanak a karakterekben.
