A legenda szerint a Padour birodalom addig fog létezni, amíg a fekete oroszlánok…

Faria nem szűkölködik a halálos veszedelmekben, legyen szó a föld mélyéről vagy éppen másik síkokról származó fenyegetésekről. Sőt, időnként mintha maga a kontinens fordítaná gyilkos dühét a világ lakói ellen. A démonok, souterránok és mágikus katasztrófák világán talán bocsánatos bűn, ha az ember megfeledkezik az olyan hétköznapibb veszélyekről, mint az oroszlánok.

Azok azonban, akiket rossz sorsuk egy emberhúsra éhező nagymacska útjába vezetett, életük végéig nem fogják elfelejteni a találkozást.

Oroszlánok Faria majd minden vidékén megtalálhatók, egyedül talán Neiderheimr és a tenger mélyén megbúvó szigetek mentesek tőlük teljesen. Mindenhol elismerik különleges nemességüket és a kontinens hősei és gonosztevői egyaránt előszeretettel hivatkoznak rájuk választott álneveikben, ábrázolásaik pedig a nincstelen kóborlovagok és uralkodói családok címerpajzsain is feltűnnek. De talán sehol nem becsülik az oroszlánokat annyira, mint a Padour Birodalom szívében, a híres fekete oroszlánok vadászterületén.

Ez a ritka, méltóságteljes vadállat kizárólag errefelé őshonos, és épp ahogy ők magukévá tették az észak-padour vidéket, úgy tette magáévá a fekete oroszlánok presztízsét a birodalom. A Vitorlátlan Tengertől a Pallon-dombvidékig, a birodalmi seregek táborai, az uralkodói várak tornyai, a császári szállások falai mind-mind a fekete oroszlános lobogóktól ékesek.

Míg a birodalmi címeren száját tátó fekete oroszlánok a címer közepén látható torony fölé magasodnak, a valódi állatok ennél azért némileg kisebbek. Na persze nem kell félteni őket, hisz még négy lábon járva is egymagasak az emberrel, és orruktól a farukig a szekérrúdnál is hosszabbak. Ahogy nevük is sugallja bundájuk a sötétbarnától az egészen feketéig terjed, bár legtöbbjükre a barna alapon fekete foltok jellemzőek, különösen a hátsó lábaik tájékán. A hímek sörénye egészen rövid szálú. Harapásuk rettentő ereje legendás, a Le Maigre család kastélyának nagytermében a mai napig megtekinthető néhai Erart Le Maigre edzett acél mellvértjének roncs maradványa, amelyeken jól láthatóak egy fekete oroszlán vértrepesztő harapásának nyomai. Mancsai alig kevésbé fenyegetőek, tíz méternél messzebbre is képes ugrani, dacára majd féltonnás súlyának. Talán mondani sem kell, képes egyetlen jól sikerült mancs-csapással akár egy szamarat is leteríteni. Hallásuk és szaglásuk is egészen kiváló, és méreteik ellenére sem könnyű őket felfedezni az erdők árnyékában.

De nem szörnyűséges ereje vagy óriás termete teszi a padour oroszlánokat igazán különlegessé, hanem az ichorhoz való kötődésük. Az emberekhez hasonlóan ugyanis a fekete oroszlánok egyes egyedei is ichorvérűként születnek, magukban hordozzák a potenciált a végtelen hatalomra, de a Romlás is árnyékként követi őket. Tekintve az padour oroszlánok kicsiny és örökkön fogyatkozó számát, csak igen ritkán fordul elő közöttük olyan, aki az ichorvérűség egyértelmű jeleit mutatja, de a történelem során – már, ha hinni lehet az acceriánusok legendáinak – akadt már olyan fekete oroszlán, amely képes volt a beszédre,  de olyan is, aki ködfelhőbe burkolózva vadászott, vagy éppen tollas angyalszárnyakon siklott a levegőben.

Alighanem napjainkban is létezik egy ichorvérű fekete oroszlán, aki Perpinne környékén tartja rettegésben az utazókat immár több évtizede. Cassautre, ez a rettegett nagymacska, minden jel szerint embereket megszégyenítő ravaszsággal rendelkezik, sőt mi több az őt ezidáig minden csábából kihúzó furcsa jelenségek miatt sokan úgy gondolják, hogy egyenesen mágiahasználatra is képes. Perpinne népe esküszik, hogy Cassautre egyfajta személyes vendettát folytat a gróf ellen, a gróf színeit viselve az erdőségekbe merészkedni ugyanis öngyilkossággal ér fel.

Bár Cassautrével ellentétben a padour oroszlánok többsége nem válogatja meg zsákmányait, és nem bosszúvágyuk hajtja őket évtizedes bosszúhadjáratra, azért ők is halálos fenyegetést jelentenek. Magányosan, vagy esetleg párban élnek és vadásznak, és felettébb territoriálisok: vadászterületükön nem hogy másik oroszlánt, de semmilyen másik, rókánál nagyobb ragadozót nem tűrnek meg. Sötét színük tekintélyt parancsoló méreteik ellenére is ügyes osonó vadásszá teszi őket, és bár prédájukat csak egészen rövid távon üldözik, de ha első ugrásukkal sikerül meglepniük áldozatukat, erre nincs is szükségük.

Ugyanakkor nem csak az oroszlánok jelentenek veszélyt az emberekre nézve, a fenyegetés kölcsönös. A padour nemesek ugyanis előszeretettel indulnak oroszlánvadászatokra a rengetegbe. A fekete oroszlánok teteme számtalan padour nemesi otthon ékessége, egy fekete oroszlán leterítése generációkon keresztül kitartó presztízst biztosít bármely család számára, az oroszlánok bundájából készült ruhában csatába menni pedig minden nagyreményű ifjú hős vágyálma. Ennek is köszönhető talán, hogy mostanra a fekete oroszlánok száma nagymértékben megcsappant, és egyre kevesebb és kevesebb padour erdőségben fordulnak elő, a padour császárok minden igyekezete ellenére.

Márpedig a császárok és Acce egyházának szemében a fekete oroszlánok igen becsesnek számítanak, aminek oka egyértelműen egy ezeréves legenda.

Inclinatus Tranio és az oroszlán

Annak idején mikor Inclinatus Tranio alászállt a magasföldről és elhozta Acce hírét a birodalom északi tartományaiba Ballac környékét a szörnyűséges és veszedelmes Atrax oroszlán tartotta rettegésben. A jó polgárok nem merték elhagyni lakóhelyüket, mivel jaj volt annak, aki szembe került vele. Inclinatus Traniónak megesett a szíve rajtuk és elhatározta, hogy felkeresi Atraxot, bár a ballaciak óva intették őt ettől. Felvértezve magát Acce hitében kivonult a városból. Egy darabig a városi hívek is elkísérték, de mikor meghallották az oroszlán delejező üvöltését ínjukba szállt a bátorságuk és magára hagyták az Inclinatust. És íme… Atrax fogait meresztve az igazhitű atyára rontott, ám amikor egészen a közelébe érkezett meghallotta az Inclinatus fohászát.

– Atrax, testvérem a teremtésben, mindannyiunk atyja nevében parancsolom, hogy békélj meg.

És halljatok csodát! A szörnyűséges oroszlán meghunyászkodva Acce szentjének lába elé vetette magát, bocsánatért könyörögve.

– Tranio testvérem, rengeteg kárt okoztam ezen a vidéken, irgalom nélkül pusztítottam Acce teremtményeit. Nem érdemlek bocsánatot, sem esélyt a jóvátételre. De ha Te mégis méltónak látsz a kegyelemre, testem és lelkem Acce szolgálatába ajánlom.

Elgondolkodott akkor Inclinatus Tranio és lelkében Acce akaratának jelét kutatta, majd így szólott.

– Atrax testvér, amíg élsz ennek a városnak a védelmezője legyél. Miként egykor a pusztítás eszköze voltál a világban, most legyél a teremtés őrizője. Tégy hitet erre az ígéretre és szolgáld Acce híveit igaz szívvel, míg csak el nem villan életed világa.

Atrax az oroszlán azt követően még öt évig hűséggel őrizte Ballac városát mindenféle veszedelemtől, és barátságosan járt házról házra, ajtóról ajtóra, Acce dicséretét zengve.

Atrax ideje óta nem jegyezték fel másik fekete oroszlánról, hogy Acce hitére tért volna, vagy akár csak tekintettel lett volna arra, hogy kiszemelt vacsorája a Teremtő zsoltárait zengi misenapokon. Ennek ellenére az Inclinatus és az oroszlán története oly sokszor felemlegetett és megörökített legendája az acceriánus egyháznak, hogy mikor a császári család a Skizmát követően új címerrel kívánta megörökíteni elköteleződését a Teremtő iránt a fekete oroszlánokra esett a választásuk.

A fekete oroszlánok eleinte csak a császár erdeiben élveztek védelmet, de kettő évvel ezelőtt, Acce megnyilatkozásának 1171. évében, IV. Maxence császár birodalom szerte főben járó bűnnek nyilvánította a fekete oroszlánok vadászatát, megölését és befogását. A rendelet azonban nem vette elejét teljesen eme nemes vadak hajtásának, pusztán csak minden korábbinál veszedelmesebbé tette azt.

Kalandötlet: Kevély Bodinelquart, az Aranykalmárok Ligájának dúsgazdag kalmár-hercege, bízza meg a karaktereket, hogy fogjanak be egy nőstény fekete oroszlánt. A kereskedő minden vágya ugyanis, hogy vadasparkjába fekete oroszlán párt tudjon, és míg korábban a hímet sikerült befogni, de a nőstény többszöri próbálkozásra is kicsúszott kezéből. Sürgeti a karaktereket, hogy minél gyorsabban hajtsák végre a megbízást, hiszen a hím szenved és sorvadozik a fogságban, és azt reméli a párja segíthet majd ezen. Talán mondani sem kell, hogy a feladat a császár törvényeibe ütközik, így a karaktereknek igencsak óvatosan kell eljárniuk, és nem pusztán a veszedelmes ragadozótól kell tartaniuk…
A természetszerető karakterek úgy is dönthetnek, hogy kimenekítik a hímet Kevélytől és visszaengedik a természetbe, ami bár kevésbé jövedelmező döntés, de ha híre megy elnyerhetik vele a dinasztia jóindulatát.

Név: Fekete oroszlán
Leírás: állat
 
Erőnlét: 65
Ügyesség: 50
Érzékelés: 40
Karizma: 10
Intelligencia: 10
Lelkierő: 10

Életerő: 29
Mozgás: 40
ME: 3		Ismeretek
Atlétika 20
Észlelés 20
Lopódzás 10
Vadonjárás 20    		Kezdeményezés és cselekedetek
100: 1 fő, 1 mozgás, 1 támadás

Közelharc
Karmok vagy harapás
KT: 80
Sebzés: 2*k10


VM: 2
Képességek  
–
Név: Cassautre
Leírás: állat, ichorvérű fekete oroszlán
 
Erőnlét: 60
Ügyesség: 60
Érzékelés: 40
Karizma: 20
Intelligencia: 25
Lelkierő: 30

Életerő: 28
Mozgás: 45
ME: 6		Ismeretek
Atlétika 20
Észlelés 20
Helyismeret 20
Lélektan 15
Lopódzás 10
Vadonjárás 20

Max. Ichor: 5
Romlás: 2

Varázserő
Természet 15 (próba: 65)
Élet 10 (próba: 60)
   		Kezdeményezés és cselekedetek
125: 1 fő, 1 mozgás, 1 támadás

Közelharc
Karmok vagy harapás
KT: 90
Sebzés: 2*k10


VM: 4
Képességek  
Ösztönös mágia: körönként egy varázslatot szabad cselekedetként hozhat létre.