Húzd félre a függönyt, hadd áradjon be a napfény. Ritkán van lehetőségem megcsodálni.

Tudod, annak idején, amikor a Visszatérő az égre bűvölte a Napot, az még folyamatosan ragyogott, hogy gyógyító fényével átjárja a Subur Abamot védelmező burkot.

Ne annyira. Ma már nem perzsel úgy, mint egykoron, de nekünk azért még mindig fájdalmat okoz. Arról nem is beszélve mire vélnének Faria szorgos népei, ha megpillantanának.

Ichorvérűnek, úgy véled? Meglehet. Szépen elszaporodtak a Romlás gyermekei a világban, nemdebár?

Összerezzentél, de nincs mitől félned, csak nevettem. Nem tehetsz róla, ne szabadkozz. A zsigereidben hordozod a félelmet, és a késztetést, hogy szörnyeteget láss bennem. A Visszatérő akaratából van ez így, hiszen épp ezért teremtette a fajtádat, hogy a végzetünkre törjön. Ezért is mindegy, hogy a parasztok nem hallottak soha a lukurrokról, hiába gondolnák, hogy csupán egy szerencsétlen torzszülött vagyok, akit megérintett az ichor, mélyen legbelül bizony éreznék a viszolygást, a félelmet, és a haragot.

Jobb lesz, ha nem látnak meg. Fontosabb ügyben járok, semhogy elszórakozzam velük.

Elgondolkodtál. Ha kérdésed van, ne tartsd magadban, hosszú az út, és a beszélgetés kellemesebbé teszi a perceket.

Annyi mindent kérdezhetnél, és erre vagy kíváncsi? Ám legyen, elárulom.

A tőlünk való viszolygást azért ültette el bennetek teremtő anyátok, hogy bizonnyal elvégezzétek sorsotokat. Létezésetek egyetlen célja, hogy a kedvesét borító gyógyító burkot megvédjétek tőlünk. Harcra, szenvedésre és pusztulásra lettetek teremtve.

Pusztulásra, igen. Ha Ummum Ma megleli végre a gyógyírt Subur Abam számára és valóban visszatér nem lesz már többé szüksége rátok, sem a Napra, sem Fariára. Mielőtt még végleg kihunyna a fény szétnyílnak majd a tengerek és a földek, magasra csapnak a mélységet melegítő lángok, és az életre kelt szunnyadó istenség végre felemelkedhet a magasba, hogy hálás ölelésben egyesüljön örökkévaló szerelmével.

Ez lesz az utolsó látvány, amelyben az emberiségnek része lesz: két magasba tornyosuló titán szeretetteljes ölelése, miközben körös-körül kihúnynak a fények, porrá omlanak a hegyek és az aether elnyeli az egyetlen otthont, amelyet valaha is ismertetek

Már persze, ha mi nem járunk sikerrel. A fajtád jól tenné, ha tágra nyitná a szemét, és ráeszmélne, szerető szüleik leghalálosabb ellenségeik is egyben. Meglehet, hogy az ellenünkre lettetek teremtve, de mi lehetne gonoszabb egy anyánál, aki gyermekei sorsának a pusztulást szánja? Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ráeszmélnétek, hogy a szörnyek oldalán a helyetek!

Erre persze nem fog sor kerülni, Ummum Ma bűbája erősebb ennél. Téged se győztelek meg, ne tagadd. Hisz a lukurrok szavai rothadást hoznak a lélekre, így mondják, ugye?

Te nem a Fészekben születtél. Mi vonzott a Sötétségbe?

Bosszúvágy, gondolhattam volna. Egyike a legerősebb érzelmeknek. De a bosszúhoz hatalom kell…

A magadfajtáknak, ha a hatalomra terelődik a szó mindig az ichor jut eszébe. Nem véletlen persze: az ichor megízlelésénél soha nem kerülhettek közelebb az ősi istenek hatalmához.

De az ichort nem lenne szabad használnotok, ez Ummum Ma akarata. Remélem hallottál róla, hogy az első ichorvérűeket egy Fészekben hozták létre. Mostanra persze elterjedtek a négy égtáj minden vidékén, és a szabadban is kedvükre szaporodhatnak. Elkeverednek veletek, és terjesztik a Romlást, Usumgallu akarata szerint. Magukba szívják és kedvükre használják az ichort, és közben puszta létükkel mérgezik a Szunnyadót.

A Romlás, amelytől az oktalanok olyannyira félnek ugyanis nem más, mint a Szunnyadó istenség szenvedő testének elkeseredett harca a életerején élősködők ellen.

Jól gondolod. A Vénvihar, a Hosszú Tél, a Mélység Szájának feltárulása, mind-mind a Romlás megnyilvánulásai. A katasztrófák persze egyidősek Subur Abam sebeivel, de mostanság kétségkívül megszaporodtak. Subur Abam kínlódik, és seblázas rémálmai az emberiség életére törnek. De neked nem kell csüggedned, mint azoknak az eltévelyedett szerencsétleneknek, akik az ereklyék szentélyei felé tartva ostorozzák magukat és a végidőkről hablatyolnak. Hiszen te tudod, hogy a haldoklók teste a pusztulás előtt a legforróbb.

Subur Abam a végét járja, efelől nincs kétségem. Hogy mit hoz a jövő, ha a Szunnyadó végleg elpusztul? A részleteket nem lehet tudni. Elapad az ichor, és vele kivész az ichorvérűek mágiája a világból, ennyi bizonyos. Vannak, akik szerint terméketlenné lesz a föld és megszűnik a szelek és a tengerek körforgása, de én ezt nem hiszem. Tán Ummum Ma is megérzi a változást és idejekorán hazatér, ki tudhatja?

De ha így lesz, mi lukurrok készen állunk majd. Évezredek óta szőjük terveinket, és munkánk jól halad. Ummum Ma hazatérve szerelmének holttestét találja majd, és a gyász miatt eszét veszti, így nem veszi észre a csapdát, melyet Faria kérgébe vájtunk.

Ha úgy véled, hogy a katasztrófák pusztítása rettenetes, inkább ne is fordítsd a gondolataidat afelé, hogy mivel jár majd Ummum Ma küzdelme a csapdává lett világgal.

Ó igen, minden, ami kedves a szívednek el fog pusztulni, ez elkerülhetetlen. Meglehet, hogy én is, de ezt a sorsot örömmel vállalom. Ennyi ezredév elég volt, nem kívánok már mást, csak a megnyugvást, hogy létezésem nem volt hiábavaló.

Hogy miért? Elfelejted a történet kezdetét. Hogy honnan származunk mi, lukurrok. Kinek a széttépett testéből lettünk. A bosszúvágy nem csak az emberek elméjén képes uralkodni.

Azt akarod tudni mikor? Ki tudhatja? De közeleg a végjáték, az nem vitás. Mondanám, hogy még te is szemlélője lehetsz az eseményeknek, de hát az életed csak addig fog tartani, mint ez az utazás.