Ichor

A mai napon dupla feltöltéssel kedveskedünk nektek. Manoa, a hírnök, történetéhez kapcsolódóan egy új kaszttal, a gyepűjárókkal is megismerkedhettek.

A papnő letette a mozsarat, felállt, és odalépett Manoa elé. Letérdelt, hogy szemmagasságba kerüljön, és lassan, hangtalanul felemelte a vadász nyakába akasztott medált. Hold alakú volt. Régi ezüst, fakó fényű, de tiszta vonalakkal. A papnő ujjai végigsimítottak rajta. – Azt mondják, aki e jelet viseli, azt a sors kiválasztotta magának.

A mai napon dupla feltöltéssel kedveskedünk nektek. Először is, A hírnök című novellával egy új, havi rendszerességgel folytatódó történet, a Holdtáncos krónikák elmesélésébe kezdünk.

A krónikák első részében Manoa, a larmesi lázadók küldönce életveszélyes helyzetbe keveredik.

Batirre híres, narancsszín városfalai mögött tízezernél is több lélek zsúfolódik össze, vállt vállnak vetve, összegabalyodva és egymásnak ütközve. A jómódú, dolgos városban az évszázadok során kialakult és megszokottá vált az élet rendje, amit a Mesta felemelkedése fenekestül felforgatott. Nincs egy éve, hogy a Gyapjasréti Sokadalom vérontásba torkollott, aminek csak az exarcha lovagjai tudtak véget vetni. A városban azóta is feszült a hangulat, és közeledik az idei Sokadalom nyitónapja…

Hetedhét országon túl, de még a Fűtengeren is túl, ahol a fáknak lelke van, a lovak pedig repülni tudnak, ott élnek a táltosok. Ők Kunnia lüktető szívei. Egyszerre gyógyítók, bírák, tanítók és lelki vezetők. Közéjük tartozni több egyszerű megtiszteltésnél vagy feladatnál. Elhivatás az, amely egy életre szól, és azzal is kezdődik. De akit a szellemek magzatként megérintettek, ha okosabb a simurghnál, és toportyánnál kitartóbb, igazi táltossá lehet.

Üres, félelemben megfáradt tekintetek kísértek a Nagymama otthonáig. Miasol Gironda jobbágyai jól tudták a helyüket, és nem csak szavaikat, de gondolataikat is megválogatták. Előbb-utóbb mindenki így tett, aki elég időt töltött a boszorkány-hercegnő közelében.

Talán ezért, az évek során ösztönössé vált önvédelemként, de minden gondosan kiforrott gondolat eltűnt a fejemből, mikor Zelena, nagyanyám mindig megbízható szolgálónője egyenest az úrnő lakosztályába vezetett.

A Találkozások 29. fejezetében Mireia nagyanyja színe elé járul, hogy jól megválogatott emlékei segítségével tévútra vezesse a boszorkányt.

Ha a vadregényes észak csábításának ellenállva a Velilai Szívkeresztnél – vagyis ahol az Ércösvény találkozik a Király Útjával – inkább folytatjuk utunkat kelet felé a Sárvölgy sűrűn lakott és gondosan művelt földjein átvágva előbb utóbb Batirre környékére ér az utunk. A Bonatara túlpartján már messziről látszanak a város narancsos színben tündöklő égetett tégla falai és az árkok és sáncok gyűrűjén túl elterülő gyümölcsösök és kapálók. Tovább tekintve, a Batirre hátában magasodó sziklaoldal tetején magasodó Torrevieja vára uralja a látképet. Batirre a királyság második legnépesebb városa és lakosai, valamint a környék urai már több alkalommal is vastag betűkkel írták be magukat a királyság krónikáiba.

„El que manda es el agua. Luego, el barro. Lo demás es cuento.”

(„A víz az úr. Aztán a sár. A többi csak mese.”)

A Sárvölgy Escar legsűrűbben és alighanem legrégebb óta lakott része is. Errefelé sokszor látótávolságon belül állnak egymástól a falvak – amit persze nagyban megkönnyít, hogy a halmokra épült települések gyakorta a fák koronái fölé nyúlnak. Az egymáshoz való közelség miatt, és a vidék egyedi adottságai okán a Sárvölgy külön világ, amelyet saját törvényei és hagyományai uralnak. A barrenók, a vidék lakosai, büszkén hirdetik, hogy épp annyira különböznek a többi escartól, mint angolna a pontytól.

2024 őszén belekezdtem az Ichor szabályainak újraírásába. A munka halad, a szabályok, sőt az új könyv szövege is nagyjából készen van, csak átnézésre-szerkesztésre vár. Addig is, amíg végső formát nyer az új könyv, szeretném megosztani veletek a tesztanyagot, egy kéréssel együtt: ha bárki hibát, következetlenséget talál benne, vagy akár csak kérdése van, az keressen meg Discordon, vagy az ichorszerepjatek@gmail.com emailcímen.

Az elkövetkező hetekben, miközben szép lassan elkészül az új könyv, a cikkekben szereplő statisztikákat is az új szabályokhoz fogom igazítani.

Miután Derasból elindulva végigjárjuk a Király Útját Veliláig, megcsodálva annak minden csodáját és reménykedve, hogy elkerüljül az út mentén lesben álló veszedelmeket, átkelhetünk végre a Secco egyetlen hídján és már nem kell sokáig koptatnunk a cipő talpát, hogy a Szívkereszthez érjünk. Itt, Velila és az ország közepén, ha északnak vesszük az irányt az Ércösvényre kanyarodik az utunk. Ez a kopott, ősi út fáradtan kanyarog a Secco medre mentén Velilától Torno Montanasig és a hegyekig. Akár úri módon lóháton, gyalogszerrel az út porát nyelve, vagy zötykölődő kocsin adatik meg utaznunk, az Ércösvény számos érdekességet tartogat a számunkra.