Az agancsmaszkos holttest a palota foghíjas falának árnyékában hevert, kiterítve, halott Fattyak társaságában. Köpenyét el sem lehetett volna téveszteni; a vörös szövet alig látható mintáját és zöld fonállal szabott szegélyét soha nem fogom feledni. Az égett-tépett anyag alatt érdes szürke posztóing feszült a halott testére, barna nadrágja térdtől lefelé kilógott a köpeny takarásából. Szemem megakadt elnyűtt, fekete bőrcsizmáján. Közelebb léptem, hogy a maszkot is alaposabban szemügyre vehessem. Az atya maszkja volt, semmi kétség. A letört agancs, a karcolások, az égésnyomok, minden a helyén volt.
A Találkozások mai részében Arnau hangot ad kétségeinek.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak, a könyv első felét itt olvashatják:
Vélemény, hozzászólás?