Eligio de Soler, az Arany Oroszlán.
Eligio de Soler, a Fény hordozója.
Nariman darga legyőzője.
Párbajok és tornák győztese, vészkakas-vadász, gáncstalan lovag.
Sok név akad, ahogy az ifjú királyi tanácsos szeretné, ha emlegetnék.
Az új év első bejegyzése nem is találhatott volna méltóbb témát magának, mint Eligio de Solert, legalábbis, ha a lovagot kérdezzük. Ismerkedjünk is meg az Arany Oroszlánok nagyravágyó, léhűtő és korrupt kapitányával!
A derasiak életében is fontos helyet töltenek be a művészetek és a sportok, így aztán természetes, hogy a Múzsák Palotája és a Palloneház közismert és gyakorta látogatott helyek a városban. A két épület bemutatója már elérhető a linken keresztül.
A derasi városfalak árnyékában terül el a Kopják tere, megannyi emlékezetes lovagi torna helyszíne, a város legnagyobb nyílt területe. Manapság azonban dicső lovagok helyett erkölcstelen zsoldos-söpredéknek, a Fekete Kard Vágtázóinak zászlója lobog a tér felett, amelyet a derasiak megtanultak messziről elkerülni.
Deras városfalaktól határolt, túlzsúfolt belvárosát feszíti az életerő és a tettvágy. A derasiak híresen szorgos és nyughatatlan népek, akiknek minden nemzedéke rajta hagyja keze nyomát a városon. A város számos érdekessége közül álljon most itt két újabb keletű: Vörös Harald Rúnamanufaktúrája és Cheorr épülő katedrálisa a Hódító terén!
A Tíztőrök valaha a derasi rémálmok legfélelmetesebb szereplői voltak, és hírük a királyság határain túlra is eljutott. Mostanra a szervezet megtört, fennmaradásért küzdő árnyéka csupán egykori önmagának, amely a dicső múlt hagyományaihoz való visszatérésben keresi ismételt felemelkedésének zálogát.
Bár a Tíztőrök jelenleg a túlélésért küzdenek, de történelmük és új vezetőjük elszántsága okán azért helyénvaló, ha velük is megismerkedünk.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
