Aznap a Sárkány vezette a lépteit. Odafönn, az Öregtorony dohos és poros tróntermében igazságot és királyi kegyet keresők hada várta sorát, hogy a párnákkal kitámasztott uralkodó elé járulhasson. Udvaroncok és szolgálók hada álldogált körülöttük, halkan sugdolózva és türelmesen várva, hogy a király ereje fogytával visszavitesse magát a szállására. Úgy vélte addig még van legalább egy fertályórája, így a léhűtők köréből észrevétlen kicsusszanva felfedező útra indult.
A Férgek Urának szavai elevenen éltek az emlékezetében. Deras valaha régen, még Eutelo hódításánál is régebben, Usumgallu dicsőségének helyszíne volt. A szívében fészket raktak maguknak a Sárkányok anyjának követői. A derasi fészek évszázadokon keresztül gyarapodott és virágzott, láthatatlan csápjaival behálózta a környéket, az árnyak közt megbújva patríciusokat és fejedelmeket emelt magasra és veszejtett el kénye-kedve szerint. A mélyben pedig zavartalan fúrhatta járatait, terjedhetett, szaporodhatott az adomány. A szirt belsejében, így írta a Férgek Ura, végé nincs járatok és számolatlan termek sorakoztak visszhangozták az akoliták imáit.
Hogy mi történt a fészekkel, arról a Férgek Ura hallgatott, hisz irománya a derasi fészek dicső napjai alatt született. Csak később, a derasi levéltárakat böngészve tudta meg: évtizedekkel az Escarok érkezése előtt messzi földről érkezett ichorvérűek dúlták fel a derasi fészket, acélnak és ichornak adták az akolitákat, évszázadok munkáját pusztították el. Ártó tombolásuk végeztével továbbálltak, de az érdemtelen szabadságban tobzódó derasiak úgy döntöttek elejét veszik a Sötét Egyház visszatértének. Csákányokkal és kalapácsokkal estek neki a járatoknak, falakat döntöttek be, csarnokokat omlasztottak össze, majd munkájuk végeztével a járatok szájába gyorsan kötő cementet öntöttek és fölé aprócska várat emeltek.
Idővel az vár helyén a felkapaszkodott Escarok palotát és Fellegvárat emeltek. Talán maguk sem tudták, hogy mit csinálnak, hisz a történelem tanulmányozása soha nem tartozott erényeik közé; ám az Escar, Padron és végül Gironda királyok otthona idővel teljesen maga alá temette az egykori fészek emlékeit.
De semmi sem maradhat örökre eltemetve.
Odafönn, az Öregtorony dohos-poros tróntermében udvaroncok és szolgálók hada várta, hogy Bölcs Xosé végre kifáradjon. Ő ezalatt a torony mélye felé vette az irányt. Maga mögött tudta már a szolgák, a királyi audiencia miatt szokatlanul csendes folyosóit, és már a borospince vége felé járt. Egy korábbi alkalommal észrevett erre egy elhagyatottnak tűnő ajtót, de pár átkozott inas feltűnése miatt nem volt alkalma megvizsgálni mi rejtőzik mögötte.
Az ajtó csak némi erőlködés után és hangosan nyikorogva nyílt ki, de ahogy sejtette mögötte kosszal és a pókhálókkal borított lépcső vezetett még mélyebbre. Nemsokára egy csaknem üres ciszterna partján találta magát. Apró, a falak belsejében futó, mostanra eldugult vájatok sokasága vezette bele az Öregtoronyra hulló esővizet: Az egykori vár építőmesterei alighanem az esetleges ostromokra akartak felkészülni, hisz a sziklaszirtre épült Fellegvárnak nincs kutja és az ivóvizet nehéz munkával kell nap, mint nap felpumpálni a szirt alatt kanyargó Bullaqueből.
Kétszer körbejárta a ciszternát, de nem lelte nyomát további ajtóknak, folyosóknak. Már majdnem visszaindult, hogy a keresést egyelőre félbehagyva csatlakozzon újra a trónteremben tétlenkedő parazitákhoz, amikor megakadt a szeme a ciszterna oldalát csúfító repedéseken. Óvatosan leereszkedett a vízgyűjtőbe, hogy alaposabban szemügyre vegye őket. Arcán szokatlanul őszinte mosoly terült szét, ahogy lámpását a ciszterna közepén terpeszkedő sekély tócsába helyezve két kézzel kezdte el bontani a ciszternát. A régi, pergő beton könnyedén engedett akaratának, a repedés egyre mélyült és tágult munkája nyomán.
Hirtelen megérezte arcán a mélyről előtörő, évszázados sötétségtől és hidegtől terhes levegő simogatását. Megtorpant, és egy ideig csak átadta magát a diadal érzetének, ahogy a régi fészek ősi kipárolgása átjárta ruháját, körbe ölelte testét.
Vissza óvakodott a pincébe; vésőt, kalapácsot keresett, majd reszketeg boldogsággal, gyermeki lelkesedéssel vetette újra bele magát a munkába. Mindenről megfeledkezve órákig dolgozott odalent a sötétben. Mikor másnap, kialvatlanul és véres horzsolásokkal borítva újra ismerősei szeme elé került ki kellett találnia valami szemenszedett hazugságot holmi szeretőkről és túl hamar hazaérkező férjekről, de akkor és ott ez szemernyit sem zavarta.
Mert hamarosan sikerült annyira kitágítania ciszterna falában felfedezett repedést, hogy átfurakodhassa magát rajta. Öt évszázada először a Sötét Egyház visszatért a derasi fészekbe.
A következő évek keservesen lassan teltek, de végre valahára, pár szerencsétlen baleset és gyanús betegség után, rá került a sor; tisztséget kapott a királyi udvartartásban. Végre tényleg munkához láthatott. Nem tartott sokáig mire meggyőzte a királyi tanács többi tagját, hogy az Öregtorony némi felújításra és átépítésre szorul, ő pedig nagylelkűen magára vállalta a munkálatok felügyeletét. Így hivatalának költségvetésébe rejtve megkezdte az egykori Fészek járatainak kiásását. Lassan, óvatosan mert csupán haladni, az Egyház keblére ölelt munkásokkal, a lehető legkevesebb feltűnést keltve.
Az Öregtorony alapjainak megerősítésére hivatkozva hitsorsosai apránként megtisztították a járatokat a törmeléktől, helyreállították az egykori termeket, még Usumgallu fél évezredes szobrát is sikerült kiásniuk a rászakadt kövek alól. A fészek idővel visszanyerte régi fényét, újra kényelmes járatok és tágas termek hálózták be a Fellegvár alatti sziklát, mint egykoron.
Fél év szorgos munka után jött el a nagy pillanat: a családi birtokon hátrahagyott utolsó akoliták, drága kincsüket apró ládába rejtve, az éj leple alatt megmászták a sziklaoldalt a ciszterna újonnan elkészült túlfolyója felé tartva. Ő már ott várta őket, az elmozdítható rács mögött türelmetlenül várva. Kikapta kezükből a ládikót és maga vitte az adományt új otthonába. Agancsos maszkját magára öltve, hű szolgái gyűrűjében, hálatelt és becsvágyó lélekkel helyezte a Vért Usumgallu ősöreg szobrának lábaihoz. Miközben az adomány félszegen tapogatódzva felcsorgott a szobor lábain Agancs atya lelkére életében először rátelepedett a megnyugvás: sikerrel járt. A derasi fészek újjászületett, és hatalmának kiteljesülése elkerülhetetlen bizonyossággá érett.
A fészekről mesélői szemmel
A Fellegvár alatt meghúzódó derasi fészek klasszikus ’labirintus’: föld alatti járatok és szobák rendszere, tele veszélyes ellenfelekkel, rejtett csapdákkal és eltemetett titkokkal, amelyekről talán még jelenlegi lakói sem tudnak. A fészek felszámolása egy hagyományos labirintus-felfedezés keretében hatásos betetőzése lehet a Fattyak és Agancs atya személye köré épülő kalandoknak. De míg Agancs atya személyazonosságának felderítése is külön kaland célja lehet, a fészek megtalálása sem egyszerű.
A fészek újjászületését alapos tervezés előzte meg és létezése hétpecsétes titok, Agancs atyán és a Fattyak pár kiválasztott és megbízható tagján mások maximum sejthetik létezését. A munkások, akik titokban újra használhatóvá tették később elnyerték Agancs atya kezéből az adományt. Egy részük méltatlannak bizonyult és kiszenvedett, a szerencsés túlélők új otthonra leltek az akoliták között. A titok megőrzésének fontos része, hogy a fészeknek szinte semmi kapcsolata nincs a külvilággal, lakói eddig még egyszer sem hagyták el.
A Fellegvárban szolgálatot tevők között vannak páran, akiket Agancs atya beavatott a Sötét Egyház misztériumaiba és időnként maszkot öltve a Fattyaknak tartott szertartásokon. Az ő feladatuk, hogy pár naponta az Öregtorony pincéiben tárolt élelmiszerek közül pár ládával elhelyezzenek a ciszterna partján, de még ők is meg vannak róla győződve, hogy a Fattyak azok, akik magukkal viszik a ládákat a városba (hisz ők is tudnak a ciszterna mellől a városba vezető titkos útvonalról). A Fellegvárban tartott bőséges lakomák forgatagában ennyi pazarlást – Agancs atya úgy véli – könnyű eltitkolni.
Kalandötlet
A kancellár kémjeinek a figyelmét nem kerülte el Fellegvár készleteinek hiánya. A csempészésben részt vevő egyik szolga óvatos kikérdezése után ők is meg vannak győződve róla, hogy a Fattyak dézsmálják a királyi éléskamrát, de fogalmuk sincs miért. Mivel nincs jobb ötletük úgy döntenek valakiknek alaposabban rá kellene nézniük a Fattyak tevékenységére, és mivel ez különösen veszedelmes feladatnak tűnik, ki is lehetne alkalmasabb erre, mint pár különleges hatalommal megáldott ichorvérű, akiket ugyanakkor kevesen hiányolnának. A kalandötlet jó lehetőség magasabb (5-6.) szintű karakterek belekevésére Deras központi konfliktusába, de csak abban az esetben, ha eddigi tevékenységük alapján a kancellár kémjeinek oka lehet megbízni a diszkréciójukban.
A fészekhez egyelőre nem mellékelek hivatalos térképet. Elsősorban sajnos azért, mert szemre is tetszetős taktikai térképek készítése soha tartozott az erősségeim közé, de azért sem, mert a derasi fészek bármilyen lehet, amire a kalandnak szüksége van. Azok, akik több játékülésen át tartó régimódi ‘alagút-mászásra’ vágynak, nyugodtan készíthetnek vagy kereshetnek egy hosszan elnyúló járatokat és félig beomlott termek tucatjait ábrázoló térképet. Ebben az esetben a mostani fészek akolitái alighanem az egykori járatok töredékét vették csak újra használatba, hisz többre nincs szükségük. A fennmaradó, talán általuk sem ismert csarnokokban és alagutakban ősi csapdák, kincsek és évszázadok óta szunnyadó szörnyek várhatják, hogy végre valaki megzavarja őket.
A mi tesztjátékunk alkalmával a hangsúly inkább az udvari intrikákon volt, a fészek termei az akoliták, a karakterek, és az a karaktereket – Agancs atyának köszönhetően – árulóknak vélő Arany Oroszlánok közötti zavaros jelenetek helyszíne volt. Erre a célra egy kisebb fészek is tökéletesen megfelelt, így Mike Schley “Underground Lair and Shrine” című térképét használtuk a 2006-os Monster Manual IV.-ból.
Az akoliták
A fészek álladói lakói szánalomra méltó, de ugyanakkor veszedelmes alakok. Egy részük már generációk óta Agancs atya családját és a Sötét Egyházat szolgálja, mások csak nemrég nyerték el az adományt. Ami összeköti őket, az egyrészt az Egyház és Agancs atya iránt érzett természetellenes hűségük és odaadásuk, másrészt a mérhetetlen szenvedés, amit az adomány elfogadása jelentett számukra. Beteges, legyengült torzszülöttek, akiknek teste teljesen kiszámíthatatlan módokon reagált az adományra. Az alábbi leírás tartalmaz pár példát lehetséges különleges képességekről, amelyekre az adomány révén tettek szert, de a lista természetesen bővíthető.
| Akoliták | ||
| Leírás: a derasi fészek lakói | ||
| Erőnlét: 0 Ügyesség: 0 Érzékelés: 0 Karizma: 0 Intelligencia: 0 Lelkierő: -1 Életerő: 10 Mozgás: 20 ME: 6 | Ismeretek Elmekontroll 3 Észlelés 3 Lopódzás 3 Mellébeszélés 2 | Harcértékek Cselekedetek: 1/1 Kezdeményezés: 0 Támadásfajták Tőr KT: 20 Sebzés: k6 |
| Max. Vé: 65 | ||
| Képességek: Ördögi vonások: az akoliták mindegyikén félreérthetetlen nyomokat hagyott az adomány. Testi elváltozásaik sokfélék, de közös bennük, hogy szörnyűséges és visszataszító külsőt kölcsönöz nekik. Adomány: az akoliták mindegyike rendelkezik eggyel az alábbi képességek közül. a) Csápok: legalább egyik karja kéz helyett erős csápokban végződik. Ezzel támadva a következő értékekkel rendelkezik: KT: 50, Sebzés: 2k6. Ezzel a kézzel végrehajtott Erőnlét alapú próbáihoz +4-et kap, Ügyesség alapú próbáihoz viszont -2-t. b) Szaruhártya: csaknem teljes testét nyákos szaruréteg fedi, ami 6-os Vért-et biztosít a számára. c) Dobhártya-szaggató ciripelés: főcselekedet. Dobhártyaszaggatóan éles hangja révén Kábultság okozására képes mindenkinek, aki 2 méternél közelebb tartózkodik hozzá és elvéti Érzékelés (9) próbáját. A kábultság a vétés mértékével egyező körig tart. d) Gyomorsav: teljes körös cselekedet. A maga előtt tartózkodókat képes savas béltartalmával teljesen beteríteni. A hányadék elől sikeres Érzékelés + Akrobatika (12) próbával lehetséges félreugrani reakcióként végrehajtott kiegészítő cselekedettel. Sikertelenség esetén a célpont a sikerteleség mértéke *k6 sebzést szenved el, kötelező Ép vesztéssel. e) Hasadó izmok: szabad cselekedet. Az akolita veszít 1 Ép-t, KT-je +20-szal, sebzése +k6-tal nő egy körre. f) Kecskelábak: az akolita természetellenesen hosszú, görbe és erős lábai miatt Mozgása 30, Vé-jére +10 bónuszt kap, és rúgással (teljes körös cselekedetként) KT-je 40, sebzése 2k6+2. | ||
A Sötét Egyház
Az Ichor szerepjáték szabálykönyv új változata a következő információkat tartalmazza majd a Sötét Egyházról:
