Először az Öregvihar, majd a Sámánháború elől menekülők százezrei hagyták maguk mögött a Fűtengert, és közülük tízezrével Escarban állapodtak meg. Az escariak eleinte zavarodottan, de befogadóan reagáltak a náluk menedéket kérőkre, de ahogy a menedéket keresők száma egyre nőtt az escariak vendégszeretete végesnek bizonyult és a megítélésüknek az Öregsámánok nyargalóihoz való hasonlóságuk is sokat rontott.

Az eredmény a Sucio-törvények voltak, amely véglegesen az elnyomott kívülálló szerepébe kényszerítették a Fűtenger egykori lakóit. Az új törvények egyszer és mindenkorra megtiltották az „északról érkezett sucio menekülteknek”, hogy a királyságban „jobbágyok, polgárok, vagy céhtagok” legyenek, valamint, hogy „földet vagy műhelyt birtokoljanak vagy béreljenek”. Deras, több más városi közösséghez hasonlóan, még ennyivel sem érte be, és megtiltotta a suciók számára, hogy a városban éjszakázzanak.

Kalandötlet

A karakterek újonnan érkeztek Derasba, de mielőtt elkölthetnék kései vacsorájukat egy olcsó és eldugott étteremben egy ijedt képű fiatal sucio csapódik melléjük és bújik el a közelükben. Kisvártatva városőrök bukkannak fel, és kérdőre vonják őket: merre távozott az ifjú? Kérdés nélkül is készségesen elmondják, hogy a fiúnak az a bűne, hogy napnyugta után érték a városban, amiért pedig – saját szavaikkal élve – „beleverjük a törvénytiszteletet a kis piszokba.” Vajon mit tesznek a karakterek? Falaznak az ifjú suciónak, vagy elárulják az őröknek? Sikerül becsapniuk az őröket, és utána segítenek fiatalembernek észrevétlen kijutni a városból? És vajon az ifjú egyetlen bűne valóban annyi volt, hogy napnyugta után Derasban tartózkodott? Hogy reagálnak, ha másnap hírét veszik, hogy az ifjú sucio ennél sokkal komolyabb bűnöket is elkövetett?

Ennek eredményeképpen született meg Ciudad Sucia. A fővárosban ekkor már több, mint ezer északi jövevény élt, sokan közülük hónapok óta. Munkájuk, kapcsolataik voltak a városban, amelyet nem volt könnyű feladniuk. Akadtak ugyan közöttük számosan, és akadnak a mai napig, akik az escariak ellenségességét látva továbbálltak, de a Fűtenger irányából új érkezők is akadtak szép számmal még évekig. Így aztán a városfalakon, és így technikailag Derason kívül egy új városrész született.

Lakói Gaytadan Acyn-nak, Újrakezdésnek; az escariak Ciudad Suciának, a Piszkos Városnak nevezik az északnyugati dombokon sebtében felhúzott új külvárost. Bár évek óta létezik, fele részben még mindig sátrakból áll – a nomádoknak jól van ez így. Idővel azonban a sátrak és kalyibák tengerében megjelentek az első faházak és mostanra már kőből és habarcsból épült időtálló épületek is tarkítják Ciudad Sucia összképét.

A Sucio törvényeket követő első, kétségbeesett és frenetikus napokban teljes összevisszaságban, minden tervezés vagy előrelátás nélkül épült meg a városrész, és Ciudad Suciának sok gyermekbetegségét nem is sikerült kinőnie. Ugyanakkor lakosai között szép számmal akadtak az egykori karavánvárosokból érkezett, városi élethez szokott emberek is, akik hamar felismerték, hogy az új otthonuknak kormányzásra és tervezésre van szüksége. Utcákat jelöltek ki, rendfenntartókat választottak maguk közül, ispotályokat szereltek fel, megszervezték a város vízellátását és az ürülék elszállítását és még rengeteg apró döntéssel gondoskodtak Ciudad Sucia fennmaradásáról.

Ehhez azonban a király – vagy inkább a nevében kormányzó kancellár – engedékenysége is kellett. Ciudad Sucia ugyanis a király földjén vert sátrat, és a városból kikergetett menekültek bizony fel voltak készülve rá, hogy új otthonuk határában felbukkanjanak az Arany Oroszlánok. A Sucio törvények figyelembe vételével talán meglepő, de a kancellár szemet hunyt az új város létezése felett, és a királyi udvarban gyakorta felhangzó nemesi sirámok ellenére Ciudad Sucia lakóit nem érte ártalom a király fegyveresei részéről.

A környékbeli nemesek, faluközösségek és a derasiak azonban nem voltak ilyen béketűrőek. Nem meglepő módon mindkét oldal a másik felet hibáztatja, az első atrocitásokért, de több év távlatából a valós események sorrendjének kiderítése már bizonyára lehetetlenség. Akárhogy is történt, Ciudad Sucia lakói joggal érezhetik úgy, hogy ellenségektől vannak körülvéve, és óvják egymást attól, hogy magányosan vagy kis társaságokban keressék fel a környező településeket. Verekedések és lincselések, sőt időről időre a teljes város elpusztítását célzó szervezett támadások is történnek, amit persze a suciók sem hagynak megtorlatlanul.

Gaziz darga vezetésével a legharciasabb ifjú nomádok seregbe tömörültek és vad portyákat vezettek szomszédaik ellen, egészen addig, míg a déli exarcha csapatai az escariak megsegítésére nem siettek. Gaziz darga elmenekült ugyan Escarból, de sok pletykás kedvű sucio szerint már ismét a sátrak között bújkál, és az árnyakból irányítja a Zaluu Süreg-et, az ifjú suciók formálódó és egyre nagyobb erőt képviselő hordáját. A célja azonban nem egyszerűen a suciók felkészítése a szerinte szükségszerű konfliktusra, hanem a különböző törzsekből és városokból származó, tucatnyi nyelvet beszélő, tucatnyi hitet valló menekültek egységbe tömörítése a közös ellenség ellen.

Gaziz darga mellett két másik tekintélyes vezető viaskodik, hogy a suciókat meggyőzze, az ő útja vezet egyedül a boldoguláshoz. Míg Gaziz a vas és vér dicséretet zengi, mondván biztonságukat és helyüket Escarban erővel kell kivívniuk maguknak; Sorqaqtani, Uanood kegyeltje a békés együtt élés szükségességét hirdeti. A Gaytadan Acyn határaitól nem messze – csodálatos módon – talált homálynyár árnyékában üldögélve prédikál jelentős számú követőjének, kitartásra és türelemre intve őket. Leckéinek mindig ugyanaz a tanulsága: ha az Öregszél árvái újra és újra bebizonyítják magukról, hogy törvénytisztelő, megbízható és dolgos lakói Escar királyságnak, az escariak idővel megenyhülnek majd irányukban, és a Sució törvények a történelem homályába vesznek.

Az idős Mergen sámán szerint azonban a „puszták füve nem zöldellhet sokáig Escar sárga földjében”, függetlenül attól, hogy a harc vagy a békesség útját választják a suciók. Épp ezért, hajlott kora ellenére, most, hogy a hírek szerint a Sámánháború a végéhez közelít arra készül, hogy népét hazavezesse. Tanítványait északra küldre, hogy felderítsék a legjobb útvonalat, amely kivezeti őket Escarból, és hogy olyan helyet találjanak a királyságon túl, ahol még nem nyelt el mindent a sivatag homokja. Azok, akik visszatértek eddig nem sok kecsegtető hírrel szolgáltak, de Mergen nem tántorít. Napról napra egyre több lakót győz meg makacs hitével, hogy van hová visszatérni, és hogy sucióból újra a Fűtenger urai lehetnek.

Addig is, amíg Mergen útra kel, és végleg eldől Gaziz és Sorqaqtani között a versengés a suciók lelkéért, Ciudad Sucia lakói élik mindennapjaikat és próbálnak boldogulni, ahogy tudnak. Többségük bejár Deras városába dolgozni, nap mint nap fizetve a kapupénzt, vagy kockáztatva a beszökést, hogy aztán a fővárosban napnyugta előtt fertályóráig dolgozzon, keményebben és kevesebb fizetségért, mint bárki a derasiak közül. Egyre többen és többen azonban nem Deras falain belül, hanem Ciudad Sucia szabálytalan utcáin találják meg a számításaikat: a suciók városában sorra nyílnak a menekültek műhelyei, boltjai, szórakozóhelyei. Persze olyanok is akadnak közöttük, akik a kevésbé becsületes utat járják, és munka helyett ügyeskedéssel és a törvények semmibe vételével próbálnak meg boldogulni, több-kevesebb sikerrel.

Ciudad Sucia nevezetességei

A homálynyár

A tsaivud nemzetség nehéz választás elé kényszerült, amikor az Öregsámánok nyargalói felbukkantak a szállásterületük határában. Drul’ger seregéhez csatlakozva nem imádhatták volna tovább saját istenségüket, és hitük szerint a homálynyár csak a Fűtenger talajában képes megélni, így más választásuk nem révén a reménytelen ellenállást és a dicső halált választották. A csatából csak kevesüknek sikerült elmenekülniük, ők pedig szanaszét szóródtak a világban. Sorqaqtani volt az egyetlen a nemzetség tagjai közül, aki Derasban kötött ki, istenét gyászolva.

Nagy meglepetésére fél esztendővel ezelőtt Ciudad Sucia határában ráakadt egy magányos homálynyárra. A csoda jelentését nem volt nehéz kibogoznia: ha a homálynyár gyökeret tudott ereszteni Escarban, akkor a menekülteknek is sikerülhet alkalmazkodni új otthonukhoz. Azóta minden nap a nyár árnyékában ülve okítja a suciókat a békés együtt élés módjáról és szükségességéről.

Uanood a Ciudad Suciától északra található erdőben áll, fél órányi járásra a városrész határától. Törzsének vastagsága meghaladja a nyolc métert, magassága a harmincat, sűrű, sötétlilás lombkoronája folyamatos félhomályba borítja környezetét – minden irányban, a nap állásától függetlenül. A félhomály által kijelölt terület Uanood birtokának számít, amit Sorqaqtani szinte soha nem hagy el, és rendszerint többtucatnyi hívő társaságában tölti ott idejét. Mert ahogy a homálynyár létezésének híre ment, nem pusztán Ciudad Sucia lakói közül tértek meg számosan Uanood hitére, de a világban szétszóródott tsaivudok közül is sokan megtalálták az utat Uanood homályába.

Az apró ménes

A sivatag elől menekülő nomádok természetesen lóháton érkeztek, így nem meglepő, hogy Ciudad Sucia határában most is egy méretes ménes legelészik. Az apró ménes nevet az escariak viccből aggatták rá, amellyel a nomádok lovainak termetére reflektáltak. Ugyanakkor a számos állat jelenléte folyamatos konfliktusforrás: a rengeteg lónak hatalmas legelőkre van szüksége, és a suciók ha kell bizony a környező falvak földjeire vezetik őket.

A lovakról való gondoskodás a suciók közös kötelessége, és mivel köztudott, hogy az apró ménes az escariak szemében elveszejteni való célpont, mindenkor legalább félszáz fegyveres őrzi a lovakat, akármerre legeljenek is éppen. A suciók ugyan sokáig sorshúzással döntötték el, hogy ki mikor vigyázzon a ménesre, de újabban a Zaluu Süreg tagjai átvették a ménes felvigyázásának feladatát. Ezzel együtt szaporodtak meg a legeltetés miatti konfliktusok a környező falvakkal, szemlátomást az ifjak megelégedésére.

A ménes igazi hírnevét azonban a soraikba tartozó kilenc darab tulparynnak köszönheti. Ezek a szárnyas, kecses lovak a Fűtengeren kívül csak az utazók beszámolóiból ismertek, pedig rendkívüli jószágok. A nomádok nemzedékek kemény munkájával nemesítették őket a szabad szellemű tulpárokból, mígnem megszülettek ezek a kecses és légies állatok. Ciudad Suciának nagy büszkesége, hogy a Fűtenger ezen ikonikus darabkáját át tudták menteni magukkal új otthonukba, de ennek a kilenc tulparynnak a gondozása rengeteg költséggel jár a közösség számára. Az egészségük megőrzéséhez szükséges északi árvalányhaj ugyanis nem terem meg Escarban, így még a Sámánháború közepén is meg kellett oldaniuk valahogy ennek a fűfélének a beszerzését az ellenséges területekről. További gondot okoz, hogy a kilenc állat közül öt is benne jár már a korban, és a maradék négy aligha lesz elég egészséges utódok tenyésztéséhez. Ezért aztán a menekültek égre-földre keresik a tulparyn tenyészpárokat saját állataik mellé, ezidáig csekély sikerrel.

Tulparyn

A végtelen Fűtenger ikonikus lakója a tulpár. Ezek a törékeny és kecses, természetüknél fogva félénk és békés, szárnyas lovak apró méneseikben vándorolják a pusztaságot. Ha a nomádok legendáinak hinni lehet több ezer éve már, hogy sikerrel jártak pár tulpár befogásával és betörésével, ám rá kellett jönniük, hogy a tulpárok túl aprók és gyengék a lovagláshoz. A megoldás egyértelmű volt: a befogott tulpárokat saját hátasaikkal párosították és megszületettek az első tulparynok.

A pusztai lovaknál ugyan némiképp kisebb és gyengébb, szárnyaival hosszabb repülésre képtelen lovak azonban számos előnyt biztosítanak a közönséges hátasokhoz képest. Szárnyaikkal segítségével még így is tekintélyes ugrásokat tudnak végrehajtani, és természetüknél fogva egyáltalán nem ódzkodnak a veszedelmes elrugaszkodásoktól sem. Egyébiránt is meglepően gyorsak és akár hirtelen megállásra és irányváltásra is képesek. Bár nehezen idomítható és lovagolható, de rendkívü intelligens állatok, akik akár parancsszavak tucatjait is képesek megjegyezni, és az sem példa nélküli, hogy maguktól kitalálják miben lehetnek gazdáik segítségére.

A tulparynokról gondoskodni ugyanakkor nem egyszerű, többségük erősen beltenyésztett és beteges. Igen érzékeny gyomruk van, és étrendjük elengedhetetlen részét képezi az akár varázslat hozzávalónak is használható északi árvalányhaj.

Tulparyn
állat
Erőnlét: 4 Ügyesség: 4 Érzékelés: 3 Karizma: -1 Intelligencia: -2 Lelkierő: 0 Ép: 18 Mozgás: 45 Mágiaellenállás: 5	Ismeretek Atlétika 4 Akrobatika 4 Észlelés 4	Harcértékek Cselekedetek: 1 fő, 1 kiegészítő Kezdeményezés: 3 Támadásfajták Rúgás KT: 10 Sebzés: 2k6 max. Vé: 85

Képességek

Tulparyn szárnyak: lapockáiból kiinduló, többnyire sötét tollazatú szárnyai segítségével lenyűgöző méretű ugrásokra képes. Az átlagos tulparyn, extra teher nélkül, akár 10 méter magasra is felugorhat egyetlen cselekedettel, és háromszor ilyen hosszú ugrásokra is képes. Természetesen ezeket a távolságokat jelentősen csökkenti, ha lovas ül rajta.

Nehezen lovagolható: a tulparynok természetüknél fogva önfejű állatok, ráadásul szárnyaik csapkodása is könnyedén kivetheti lovasaikat a nyeregből. Lovasaik Lovaglás próbadobásainak célszáma +2-vel nagyobb.

Különleges étrend: A tulparynoknak pár naponta szükségük van legalább pár kilogrammnyi északi árvalányhaj elfogyasztására az egészségük megérzése érdekében. Ennek hiányában legyengülnek és pár hónap alatt elpusztulnak.

Beteges: Betegségekkel és mérgekkel szembeni ellenállás próbáikhoz -4 módosító járul.

Elsöprő legázolás: a Legázolás harci manővert szélesre tárt szárnyakkal is végrehajthatják. Ilyenkor a célpont két oldalán állók földre kerülnek, ha a tulparyn sikeres Erőnlét + Atlétika próbát tesz, melynek célszáma 7+a földre döntendő karaktereknek Erőnléte és Leterheltsége(min.0). Ha a tulparyn hátán lovas is ül, ő dönthet úgy, hogy a tulparyn Atlétikája helyett az ő Lovaglása járuljon hozzá a próbához.

Álnok utcák

Ciudad Sucia pár hét alatt épült, és jórészt olyan népek lakják, akik számára még mindig az újdonság erejével hat a városi élet pár askpektusa. A lakhely fogalmával például többen hadilábon állnak, gyakorta és könnyedén változtatva sátraik helyén.

A régi időkben, a Fűtenger mélyén, a nemzetség sátorverésének hagyományok által szabályozott szigorú rendje volt. A dargák és a sámánok sátraihoz viszonyított helyükről sok mindent meg lehetett mondani egy család társadalmi helyzetéről. Az Öregvihar és a Sámánháború azonban kikezdte a hagyományokat. Ciudad Suciát nemzetség nélküli dargák és darga nélküli nemzetségek lakják, és népek, akik nem tudnak többé nemzedékek tudására hagyatkozni az életük során. Helyette sokan érzik úgy, hogy teljes szabadsággal választhatják meg, hogy hol vernek sátrat, és ha úgy tartja kedvük ezen változtathatnak is.

Ciudad Suciában léteznek ugyan utcák, de csak kényszerűségből és folyton változó mintázatban. A városrész régebb óta álló faépületei és kevés valódi kőépülete jelzőbójául szolgálnak a hozzáértők számára a folyton változó álnok utcák kusza összevisszaságában. Azok azonban, akik nem ismerik ki magukat ezek között az épületek között sem, és nincsenek például tisztában azzal, hogy melyik égtáj irányába induljanak el Xasan házától, ha Chulpan kifőzdéjéhez akarnak eljutni, menthetetlenül céltalan bolyongásra vannak ítélve. Szerencsére a Ciudad Suciába érkező idegenek bizton számíthatnak rá, hogy a helyiek előzékenyen és kitartott tenyérrel felajánlják segítségüket a tájékozódásban.

Rinat Drága Portékái

A Deras alá menekültek között nem csak sátrakhoz és a nehéz pusztai élethez szokott nomádok, de a karavánvárosok nyüzsgő hétköznapjain edződött kereskedők is voltak. Közéjük tartozik Rinat Rasül, aki jó kereskedőhöz méltón új hazájában is hamar lábra állt. Először a menekültekkel szót érteni próbáló escari boltosok és kereskedők szolgálatába állt, de kisvártatva saját üzletébe is belekezdett. Mostanra boltja, melyet vigyorogva csak Rinat Drága Portékáinak hív, hatalmas forgalmat bonyolít, és nem csupán a suciókat látja el mindennel, amiről nem is sejtették, hogy szükségük van rá, de a városfalakon belülről is gyakorta fordulnak meg nála a ritkaságokat kereső vevők.

Rinat ugyanis, amellett, hogy élelmiszerektől kezdve szögeken át a gyógykészítményekig árul mindent, amire csak bárkinek szüksége lehet a mindennapok során, boltjának második emeletét a különlegességeknek tartja fenn. Karavános kapcsolataira építve még a Sámánháború legvéresebb évei alatt is megtalálta a módját annak, hogy Qunisztán, Velca és Esqi Taq kincseit árulhassa – a rossznyelvek szerint a neki dolgozó jókezű hamisítóknak köszönhetően. Arról is közismert, hogy a neki felkínált különlegességeket, legyenek bár családi ereklyék, hadizsákmány, vagy akár egy mit sem sejtő felajánló házából elemelt műtárgyak, Rinat örömmel megveszi, hogy asztán többszörös áron adjon túl rajtuk.

A Ciudad Sucia szívében található masszív, tarkabarkára festett és gazdagon faragott emeletes faépület falai között szinte minden megvásárolható, vagy ami nem, azt Rinat pár napon belül bizonyosan beszerzi. Rinat mesés gazdagságára persze tekintélyes őrsereg vigyáz, és a dörzsölt kereskedő odafigyelt rá, hogy őrei messzi vidékek gyermekei legyenek: sem suciókat, sem escariakat nem szívesen foglalkoztat. Szerencséjére a Sámánháborúból hazatérő veteránok között kedvére válogathat, ő pedig szemlátomást előnyben részesíti az ichorérintetteket. Igazi látványosságnak számít Ciudad Suciában, amikor a lassan őszbe hajló, jóltáplált Rinat szivárványszín köntösében ichorérintett őrségének gyűrűjében kiteszi lábát a boltjából.

Új származás: Menekült

A karaktert származása a Faria kontinensén közelmúltban végigsöpört számolatlan kataklizma egyikéhez köti. Meglehet, a Fűtengert elporlasztó Öregvihar volt az oka, vagy a Vöröskő-hegység lábait elárasztó végeláthatatlan esőzések, netalán a Mreknia partjait elborító démonalga; egy azonban bizonyos: az otthon, amelybe a karakter született megszűnt létezni. Rokonokkal vagy idegenekkel, de a karakter gyermekkora az otthonkeresésről és a beilleszkedés nehézségeiről szóltak.

A karakter az 1. szinten megkapja a következő ismereteket: Észlelés: 1 fok Kultúra (szülőközösség): 1 fok Kultúra (egyéb): 1 fok Lovaglás: 1 fok Vadonjárás: 1 fok Vezetés: 1 fok Sárm: 1 fok   A karakter szabadon elkölthet 3 Kp-t.

A karakter 1. szinten ingyenesen megkapja az alábbi képességeket: Fegyverhasználat (bármely) Nyelvismeret   A karakter 1. szinten az alábbi felszerelési tárgyakkal kezdi meg első kalandját: Választott fegyver 5 tengeri ezüst

Új neveltetés: Sucio

Mosdatlan, piszkos. Az escariak körében régóta elterjedt gúnynév volt ez a szó a Fűtenger nomádjaira. Az utóbbi évtizedben azonban egyre inkább a királyságban élő menekültek egyedüli megnevezése lett a sucio. Suciónak lenni többet jelent, mint más neveltetések: nem egyszerűen csak az eltanult ismeretek és képességek összessége, hanem egy csoporthoz tartozás és egy jogi helyzet is. A suciókra külön törvények vonatkoznak Escarban, és a csoport tagjainak megítélése erősen hátrányos az escariak többségének a szemében. Épp ezért ezt a Neveltetést csak olyan játékosoknak ajánljuk, akik nem bánják, ha Sucio Neveltetésük alapvetően határozza majd meg karakterük identitását.

A karakter az 1. szinten megkapja a következő ismereteket: Kultúra (bármilyen nomád): 1 fok Kultúra (egyezményes városi): 1 fok Helyismeret (Aguja-félsziget): 1 fok Lovaglás: 1 fok Meggyőzés: 1 fok Mellébeszélés: 1 fok Szakma (bármely): 1 fok Vadonjárás: 1 fok   A karakter szabadon elkölthet 5 Kp-t.

A karakter 1. szinten ingyenesen megkapja az alábbi képességeket: Alacsony státusz I. Másodrendű   A karakter 1. szinten az alábbi felszerelési tárgyakkal kezdi meg első kalandját: Ló és lószerszám Szerszámok, 3 db Egyszerű ruházat, 2 öltözet Kis sátor Gyékény Tűzszerszám 5 tengeri ezüst

Új képesség: Alacsony státusz I-II

A karakternek a vele azonos kultúrából származó személyek befolyásolására irányuló Karizma próbadobásainak eredményéből le kell vonnia Alacsony státusz képességének szintjét. A képesség szintjei az adott kultúra kollektív előítéletei és értékei szerinti kategóriákat tükrözik (pl. a Sucio neveltetés Escarban az Alacsony státusz I. képességgel is felruházza a karaktereket). Az Alacsony státusz természetét a mesélő és a játékos együtt határozzák meg, de a mesélőnek minden esetben vétőjoga van.

–1 Kp/szint

Új képesség: Másodrendű

A karaktert saját szülőhazája másodrendű állampolgárnak tartja, és megtagad tőle bizonyos előjogokat, amelyek a lakosság többsége számára elérhetőek. Fontos kitétel, hogy a képesség a lakosság többségéhez képest is alávetett jogi helyzetet jelenít meg. Jobbágynak lenni egy feudális társadalomban, ahol a lakosság többsége jobbágy, nem jelenti azt, hogy a karakter rendelkezhet a Másodrendű képességgel, annak ellenére, hogy a jobbágyok életét és lehetőségeit szigorú keretek közé szorítja az ország jogrendszere. A képesség felvételekor a játékos és a mesélő közösen határozzák meg, hogy melyek azok a különleges jogszabályok, amelyek a karaktert Másodrendűvé teszik és miféle megtorlásra számíthat a karakter, ha megszegi őket (pl. Escarban a suciók nem tartózkodhatnak napszállta után a fővárosban, akit mégis a falakon belül érnek, arra a városőrség tagjainak vesszőzése vár).

-2 Kp