Escar, sok más környékbeli királysághoz hasonlatosan sokkal inkább nemesi birtokok és különleges státuszú vidékek laza halmaza inkább, semmint egyetlen központból irányított, óramű módjára ketyegő gépezet. Ezen birtokok és vidékek legfőbb összetartó ereje, hogy a történelem furcsa szeszélyének hála éppenséggel mindannyian Bölcs Xosé király alattvalóinak számítanak, közvetve vagy közvetlenül. Sokan közülük egészen különleges előjogokkal is rendelkeznek, és nem tartoznak sem számadással, sem adóval, sem segéllyel a királyságnak, amelynek részei. Régi hagyomány, példának okáért, hogy az uralkodó nem teheti be a lábát Talavera városába.
És mégis, a kancellár ármánykodásának hála (mondják az elégedetlenkedők), vagy éppen háborús szükségszerűségből, (ha a helyeslőket kérded) az elmúlt években korábban soha nem ismert új tisztségek nőttek ki gomba módjára Escar termékeny földjéből. Mind közül a legtöbbet szidott és áldott az exarchátusok rendszere.
A baraci és az azt megelőző csontmezei mészárlások megtörték a királyságot. Az ország vezető hatalmasságai, ősi nemesi családok színe-virága hevert halomban a vesztes csaták sarában. Számos település és vidék maradt valamirevaló védelem nélkül, miközben a Sámánhorda nyargalói megkezdték a királyság kifosztását és kivéreztetését. Bölcs Xosé király ugyan a csodával határos módon két nappal a csatát követően feltűnt Deras kapui előtt, de még hosszú hetekig gyengélkedett, és már soha többé nem állt az escari hadak élére.
Ebben a vészterhes helyzetben a királyi tanács – az uralkodó távollétében – az érdemes lovagot, a baraci csatában magát kitüntető Amaro Rainer Oquendót kérte fel, hogy gyűjtse össze az ország védelmezőit és állítsa meg a nyargalókat. Oquendo lovag pár hét alatt összeterelt egy kisebb sereget, hogy legalább a Sárvölgy vidékét biztosítsa. Bár az escari emlékezet hajlamos felnagyítani Oquendo lovag hadjáratának eredményeit, és megfeledkeznek róla, hogy a baraci csatát követően a sámánok vezette fősereg délkelet felé tartva távozott az országból, tény, hogy a tél beálltáig a lovagnak sikerült a fővárostól távol tartania a nyargalókat.
Mindeközben a királyi tanács, amelyben ekkortájt tett szert vezető szerepre Cavia kancellár, fontos változásokra szánta el magát. Látván, hogy a király nincs olyan állapotban, hogy elláthatná a királyság védelmezőjének szerepét, és hogy az egyes uradalmak nem képesek csekély erőforrásaikkal hathatósan védelmezni magukat a nyargalókkal szemben, elrendelte két exarchátus felállítását. A királyság még escari kézben lévő részét a Secco folyó mentén két részre osztották. A keleti exarchátus élére Amaro Rainer Oquendo lovagot nevezték ki, a nyugati élére pedig az idős lovag seregében pallérozódó Lisandro Guerrerót. Az exarchák felhatalmazást kaptak rá, hogy a nekik rendelt területeken a király nevében zászlót bontsanak, a helyi nemességet táborba szólítsák, a parancsokat megtagadókra a király hatalmával sújtsanak le, és az országot külső és belső ellenségektől védelmezzék.
Az exarchák a Sámánháború során jól szolgálták Escart. Oquendo és Guerrero exarchák – majd Lisandro Guerrero halála után az új exarcha, a Martalócnak nevezett Thaliel Fontenot – a helyi erőforrásokra támaszkodva a korábbinál nagyobb sikerrel tartották kordában a nyargalók betöréseit a királyság déli vidékeire, és mikor megalakult a Sámánhordát végül majd térdre kényszerítő koalíció a Tengervidék országai és az Áldott Liga között, az exarchák hathatósan segítették a nagy koalíciós seregek felvonulását.
A koalíciós sereg ellátása hatalmas terhet rótt az escari népre. Több tízezer örökké éhes katonát és közel ugyanannyi lovat és ökröt kellett ellátni takarmánnyal, élelemmel. Fegyverekre, sátrakra, szekerekre, tűzifára és ruhára volt szükség számolatlan. Mindennaposok voltak az összetűzések a helyi lakosság és a katonák között, amelyet a háború érdekében minél gyorsabban el kellett simítani. Az exarcháknak nem egy alkalommal erővel kellett fellépniük a királyság népe ellenében, hogy a koalíciós sereg semmiben ne szenvedjen hiányt.
Az escari nemesekhez, akik soha nem szűntek meg berzenkedni a királyi hatalom jogtalan bitorlása miatt, ekkortájt csatlakozott az ország közhangulata is és az exarchák ellenében. Most, hogy Talaverától délre már évek óta nem látták a sámánok nyargalóit egyre többen és egyre hangosabban követelik az exarchátusok megszüntetését. Követeléseik azonban mindezidáig süket fülekre találtak a királyi tanácsban, sőt a nomádok kiszorítását követően még egy harmadik exarchátus felállítására is sor került északon.
Escar királysága tehát három exarchátusra oszlik. A Déli Exarchátus területe magába foglalja a Secco folyótól nyugatra és Talaverától délre elterülő országrészt, természetesen a főváros kivételével. Az exarchátust az Almergos városától látótávolságban lévő Belmez várából vezeti a padour származású zsoldosvezér, Martalóc Thaliel. A Keleti Exarchátus a Secco folyótól keletre és a Kopasz hegységtől délre terül el. A helyi exarcha, az Őrzők lovagrendjének száznagya, Amaro Rainer Oquendo, aki saját birtokán Liga-beli építőmesterek segítségével felépített várából, Olverából irányítja a rá bízott országrészt. A királyság maradék része felett az Északi Exarcha, Gabín Clemente Roca rendelkezik, aki a Kopasz-hegység bércei között, az ősi Ben Alud óriásokra méretezett romjai között vert tábort.
A három exarcha már nem is különbözhetne egymástól jobban. Oquendo lovag a királyság legősibb családjainak egyikét vezeti, ráadásul a nagymúltú Őrzők lovagrend escari vezetőjeként is fontos tisztséget tölt be. A hatodik évtizedét taposó, félsüket de még mindig jó erőben lévő lovag nagy kegyben áll Duriusnál, és azt pletykálják róla, hogy némi ichor is csörgedezik az ereiben. Rokoni kapcsolatai révén még némi támogatásra is számíthat a helyi nemesség soraiban, és miközben egyre rosszabb kapcsolatokat ápol a királyi tanáccsal – a kancellárt például gyakorta emlegeti nyílt megvetéssel –, igen jóban van a király lányával, Liria rabassiari hercegnővel, aki hamarosan minden bizonnyal a királyság régensévé lép majd elő. Ebből is kitűnik talán, hogy mióta a háború hullámai visszahúzódtak a Keleti Exarchátus határaitól Oquendo lovagot elsősorban a királyság nagypolitikájának kérdései kötik le, és nagy terveket szövöget a jövőt illetően.
Martalóc Thaliel, a déli exarcha ízig-vérig a kancellár embere. Kisnemesi családba született a padour birodalomban, de életét hamar felforgatta a Skizma. Fiatalon elszökött otthonról, saját állítása miatt azért, mert nem akarta eretnekségre adni a fejét. Csatlakozott a Lejeuni Lándzsák kompániájához és miután leszolgálta a hat évet saját zsoldoscsapatot alapított Kerrain Őrség néven. Az Őrség két évtized alatt száz főt is meghaladó komoly erővé nőtte ki magát, és a Vitorlátlan Tenger mindkét partján számos hatalmasságnak láttak el szolgálatokat. A Sámánháború alatt jórészt roccamarei szolgálatban álltak, mígnem Lisandro Guerrero exarcha halála után Cavia kancellár ki nem vásárolta őket szerződésükből. Thalielből exarchát csinált, az Őrség tagjait pedig három évre felfogadta, hogy az exarchát szolgálják. Külhoniként Thaliel nem számíthatott a helyi nemesség buzgó támogatására, így igen csak nagy hasznát vette a Kerrain Őrség odaadó támogatásának – nem csoda, ha a helyi népek azóta is földre köpnek, ha meghallják Thaliel vagy az Őrség nevét. Lassan egy éve már, hogy az Őrség szerződése lejárt, és bár Thaliel emberei még hónapokig vártak, hogy az udvar hozzájáruljon az ismételt elszegődéshez, idővel be kellett látniuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Így Thaliel nehéz szívvel búcsút vett az egykor általa alapított zsoldoskompániától, akik tovább álltak, hogy más országban keressenek szolgálatot. Az exarcha így aztán legfontosabb támaszai nélkül maradt egy őrá ellenséges szemmel néző vidék szívében. További sorsa alighanem egyes egyedül a kancellár támogatásánál múlik, és ő meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy a legteljesebb mértékben az országnagy kedvére tegyen.
Az északi exarchának nincs ideje az országos politikával foglalkozni: az északi országrész továbbra is veszélyes, ellenséges vidék, ahol a katonai vezetőnek akad tennivalója bőven. Gabín Clemente Roca északi származású nemesúr. A csontmezei mészárlástól kezdődően végig harcolta a Sámánháborút, eleinte Oquendo lovag seregében, idővel a koalíciós csapatokhoz csatlakozva. Kinevezése mellé széles jogköröket, teljesíthetetlen feladatokat és csekély támogatást kapott. A háború évei alatt Észak-Escar szinte teljesen magára maradt: a nemesek közül, aki nem pusztult el a Csontmezőn vagy a baraci csatában a déli birtokaikon, vagy távoli rokonaiknál keresett menedéket. A vidék hat hosszú éven keresztül a nyargalók földjének számított. A magukra hagyott közösségek megtanultak ellenséges vidéken élni, és elszoktak az engedelmességtől. A legnagyobb gondot, azonban még mindig a nyargalók okozzák. Hiába szorították vissza a koalíciós seregek a Sámánhorda derékhadát a sivatag mélyére, a korábbi életükhöz visszatérni szándékozó egykori menekültek és a hordáról leszakadozó nemzetségek tucatjai pettyezik a vidéket. Még új kánt is választottak maguknak egy Menzil Jadid nevű helyen.
Nem véletlen az sem, hogy Roca exarcha nem az országrész szívében, vagy akár tönkretett családi birtokán vert tanyát, hanem a Kopasz-hegység tetején, Ben Alud romjai között. Itt legalább viszonylagos biztonságban érezheti magát, miközben könyörgő levelek tucatjaival zargatja a királyi tanácsot, valamint Castrillon és Valdespiro grófokat, az országrész két megmaradt nagyurát.
| Név: Amaro Rainer Oquendo | ||
| Leírás: keleti exarcha, az Őrzők száznagya, Durius lovagja | ||
| Erőnlét: 2 Ügyesség: -1 Érzékelés: -3 Karizma: 3 Intelligencia: 1 Lelkierő: 5 Életerő: 14 Mozgás: 20 ME: 19 | Ismeretek Atlétika 3 Elmekontroll 3 Harctéri gyakorlat 5 Helyismeret 4 Kultúra (egyezményes nemesi) 5 Lélektan 3 Lovaglás 7 Megfélemlítés 5 Meggyőzés 5 Sárm 2 Történelemism. 3 | Kezdeményezés 7: 1 fő, 1 mozgás Vért: 9 (teljes merevvért) Leterheltség: 3 Kezdeményezés: 2 Támadásfajták Egyeneskard KT: 50 Sebzés: k10+4 |
| Max. Ichor: 3 Max. Hit: 28 Varázshasználat szintje: 6 (hang, halál, elemek) | Max. Vé: 100/135(pajzs) | |
| Képességek: Rang III: a vele azonos kultúrából származó személyekkel szemben +3-at adhat Karizma alapú próbáihoz. Akció áradat I: főcselekedet. 1 Ichorért két közelharci támadást hajthat végre. Belülről fakad: 1 Ichorért egy Erőnlét alapú próbájához a Lelkierejét adhatja inkább hozzá. Durius áldása I: szabad cselekedet. 1 Ichorért a következő közelharci sebzéséhez +2k6-ot adhat. Dicsőség a csatában: minden alkalommal, ha egy ellenfél elmenekül előle, megadja magát neki, vagy harcképtelenné válik az ő cselekedetét követően, visszakap +5 akt. Hit pontot. Durius bátorsága: Érzelemmágiák ellen, ha azok félelmet, irigységet, undort, szomorúságot, vagy unalmat keltenének vagy erősítenének fel benne +5 Mágiaellenállást kap. A képességet kiegészítő cselekedetként használva 1 Ichorért ezt a bónuszt célpont karaktereknek is megadhatja 2 perc időtartammal. Kedvelt varázslatok: Szédülés Hang 3. szint Varázslás ideje: Kieg. cselekedet Költség: 2 Időtartam: pillanat Növelhető hatások: erősség, célpontok száma Célpont fülében tucatnyi apró, de fájdalmas hangrobbanás zendül fel gyors egymásutánban. A célpont veszít 1 Ép-t, és ha elvéti Érzékelés (5+erősség) próbáját, a vétés mértékével egyező számú körre Kábult lesz. Szemet szemért Halál 3.szint Varázslás ideje: reakcióként használható kiegészítő cselekedet Költség: 4 Időtartam: végleges Növelhető hatások: erősség, célpontok száma A varázslatot csak közvetlenül az után lehet alkalmazni, hogy a célpont ÉP-t sebződik. A sérülést okozó karakter, amennyiben elvétette mágiaellenállását, ugyanennyi Ép-t sebződik. Sikeres mágiaellenállással a célpont akt. Vé-je minden okozott Ép veszteség után 2-vel csökken. Stabil elemi forma Elemek 3.szint Varázslat ideje: főcselekedet Költség: 3 Időtartam: 1 kör Növelhető hatások: erősség, időtartam, méret, formák száma A varázsló létrehoz egy őselemi formát, amely a kijelölt helyéről a hatás időtartamára elmozdíthatatlan. A forma leghosszabb dimenziója maximum 1 méter lehet. Forma fenntartása Elemek 3.szint Varázslás ideje: kieg. cselekedet Költség: 1 Időtartam: 1 kör Növelhető hatások: erősség Célpont elemi forma időtartama 1 körrel nő. | ||
| Név: Martalóc Thaliel | ||
| Leírás: déli exarcha | ||
| Erőnlét: 2 Ügyesség: 2 Érzékelés: 0 Karizma: 1 Intelligencia: 1 Lelkierő: 2 Életerő: 16 Mozgás: 25 ME: 8 | Ismeretek Atlétika 3 Akrobatika 3 Harctéri gyakorlat 6 Lopózás 4 Lovaglás 5 Megfélemlítés 3 Mellébeszélés 3 Sárm 4 | Kezdeményezés 9: 1 fő, 1 mozgás VAGY képesség Vért: 4 (rugalmas) Leterheltség: 0 Támadásfajták Rövidkard KT: 40 Sebzés: k6+3 Lándzsa KT: 60 Sebzés: k10+2 Hosszúíj TávT: 30 Sebzés: 2k6 |
| Max. Vé: 100 | ||
| Képességek: Célzás I: kiegészítő cselekedet. A következő cselekedetével végrehajtott távolsági támadásához +10 TávT járul. Magányos harcos: Thaliel ellenében a túlerő nyújtotta harci módosítókat úgy kell számolni, mintha a ténylegesnél kettővel kevesebb támadás célpontja lett volna a körben. Állóképesség II.: Naponta egyszer Erőnlét alapú próbadobásához kétszer adhatja hozzá Erőnlétét. | ||
| Név: Gabín Clemente Roca | ||
| Leírás: északi exarcha | ||
| Erőnlét: 3 Ügyesség: 0 Érzékelés: 1 Karizma: 2 Intelligencia: 2 Lelkierő: 1 Életerő: 16 Mozgás: 20 ME: 10 | Ismeretek Atlétika 4 Elmekontroll 2 Harctéri gyakorlat 5 Helyismeret (Tengervidék) 4 Kultúra (egyezményes nemesi) 3 Lovaglás 5 Meggyőzés 2 Vadonjárás 4 | Kezdeményezés 7: 1 fő, 1 mozgás Vért: 6 (merev) Leterheltség: 1 Támadásfajták Fattyúkard (kétkéz) KT: 50 Sebzés: 2k10 |
| Max. Vé: 90 | ||
| Képességek: Megingathatatlan: minden köre elején, ha az előző körben nem veszített Vé-t, kap +5 akt. Vé-t. Taktika: szabad cselekedet. A képesség használatának feltétele, hogy az exarcha tanácsokkal lássa el a célpontot. A célpont +5 KT-t, akt. és max. Vé-t kap a következő köréig. | ||
Kalandötlet: Lisandro nyomában
Lisandro Guerrero közel két éven keresztül volt a déli exarchátus vezetője, mielőtt nyoma veszett volna. Mintegy négy esztendővel ezelőtt a Casula mentén csigalassúsággal előre nyomuló koalíciós sereg számára egy nagyobb lovascsapat élén felderítést végzett a nagy folyam bal partján. A sereg roccamarei hadvezérének írt utolsó levelét a Susurro patak partján írta, és arról számolt be, hogy furcsa nyomokra bukkantak: mintha szekérszéles vakondtúrás húzódott volna a látóhatárig.
Lisandro többen nem adott hírt magáról, és sem az ő, sem az általuk talált rejtélyes nyomokra nem talált rá soha senki. Mostanáig.
Nem messze a Susurrotól helyi parasztok a Lisandro által leírtakhoz hasonló nyomokra bukkantak, aminek a híre idővel Thaliel exarchához is eljutott, ő pedig az éppen arra tartózkodó karaktereket kérte fel, hogy járjanak utána a furcsa nyomok rejtélyének, és ha lehet Lisandro Guerrero eltűnésének is. Meglehet, óvatosan még azt is hozzáfűzi, hogy ha szükséges gondoskodjanak róla, hogy az előző exarcha semmiképpen se bukkanjon elő élve.
