Tanulás Escarban

Escarban a tanulás a nemesek és jómódú polgárok előjoga, mindenki másnak marad a munkával tanulás a szántóföldeket, vagy éppen az inasévek alatt. Az egyetlen kivételt ez alól az Accénak szentelt tanodák jelentették, ahol a falvak legtehetségesebb fiataljai eltanulhatták a betűvetést, megismerkedhettek a vallás tanításaival, az ország törvényeivel és még a míves beszéd gyakorlatába is belekóstolhattak.

Csakhogy a Skizma első éveiben a tanodák többsége bezárt, az oktatók Accét dicsőítő zsoltárokat zengve távoztak az országból, és teljes országrészek maradtak valamire való iskolák nélkül. A falvak népe erre rájuk jellemző kitartással és összefogással reagált, és megjelentek az „esperanzodorok”. A falvak legokosabb, leggyorsabb felfogású fiataljai közül páran abban a kiváltságban részesülnek, hogy a faluközösség reményeinek letéteményeseként messze földre zarándokolhassanak tanulni. Az anyagi feltételek előteremtését a falu egésze vállalja magára, hogy aztán a sokszor még igen fiatal gyermek a falu csaknem egész vagyonát a hóna alá csapva Derasba, vagy akár még messzebb fekvő iskolák felé vegye az útját.

A városok tanulni vágyó ifjúsága szerencsésebb helyzetben van. A királyság minden nagyvárosában – Deras, Almergos, Batirre, Talavera, Torno Montanas – működik legalább egy tanoda, ahol egy-két királypénzért a tanulók elmélyedhetnek a Tengervidék történetében, szerencsét próbálhatnak az óbogun vagy a khetrián szövegek kibetűzésével, sőt akár még a számtan rejtelmeivel is szerencsét próbálhatnak. Ezekben a városokban gyakori látvány, ahogy reggelente az utcákat járó idősebb tanítványok összegyűjtik a nebulókat, hogy aztán az aznapra rendelt oktató által megjelölt helyre vezessék társaikat. Az íróvesszővel, viasztáblával felszerelt tanulók aztán kényelembe helyezik magukat valamely köztér árnyasabb, nyugodtabb szegletében és kezdetét veheti az oktatás.

Iskolaépülettel az escari tanodák közül csak kettő rendelkezik: a derasi Sorje mester tanodája a céhek újonnan helyreállított tanácsának köszönhetően birtokba vehette az észak-escari borászok évek óta kihasználatlanul álló egyik raktárépületét a Bonatara partján. A város rosszabbik részén álló lyukacsos és sötét raktárépülethez képest a torno montanasi Szabadiskola otthona igazi palota. A Szent Cheorr Atya Dolgos Társasága és Castrillon grófja által is patronált intézmény emeletes kőépülete a Vaspalotával szemben, a város közepén található épület, amelynek falai között a diákok a máshol megszokott elméleti tárgyak mellett a bányászmesterek számára elengedhetetlenül fontos természettudományos tantárgyakban is elmélyednek.

A városi iskolákban tanulók száma azonban eltörpül a házitanítók keze alatt pallérozódókhoz képest. Mióta világ a világ, megszokott az escari nemesség köreiben, hogy aki csak teheti tanítót fogad gyermekei mellé, legalább egy pár röpke évre, hogy a nemesség új generációi is megismerkedhessenek a Hódító legendájával, a lovagiasság Durius által elrendelt eszméivel, és a helyes viselkedés szabályaival. Házi tanítót fogadni sokáig nemesi kiváltság volt a királyságban, ám az elmúlt évszázad során, a Tengervidék kikötőinek felvirágzásából járulékos hasznot húzó escar városok legtehetősebb polgárai is elkezdtek jónevű tanítókat fogadni gyermekeik mellé – nem egy esetben nemesi családokat túllicitálva.

Azok, akik még ennél is több és minőségibb oktatásra vágynak alighanem kénytelenek a királyság határain túl keresgélni. Szerencsére nem kell túl messzire menniük: Derastól két-három napnyi lovaglásra található ugyanis Faria három nagy egyetemének egyike, Arklina. Itt minden diák megtalálja számításait, az vérükben keringő ichor jelentőségével küszködő reménybeli mágustanoncoktól kezdve a hobbi történészekig, akik csak szeretnének egy pár hetet nyugalomban eltölteni a kontinens egyik legnagyobb könyvtárában.

A Dal Marina Kereskedőszövetség védelmét élvező, ám névleg önálló városállam minden évben többszáz tanulni vágyó escart köszönt tárt karokkal. Kevesen maradnak közülük sokáig, hisz az egyetemvárosban az élet híresen költséges, de az egyetem mindig nyüzsgő, mindig újító levegőjéből nem kell sokat beszívni ahhoz, hogy valaki egy életre megváltozzon.

Azoknak pedig, akiknek még pár hétnyi tartózkodás is meghaladja a lehetőségeit ott van Fauxlina.

Fauxlina

Valaha Lule falva mellett, Derastól kevesebb, mint 30 kilométernyire nyugatra, állt a királyság egyik legrégebbi Accénak szentelt rendháza, és nem csak leendő egyházi személyek számára megnyitott tanodája. A Szent Vicentának ajánlott és ereklyéit őrző rendház kedvező elhelyezkedésével nem csak a környező jómódú falvakból vonzotta magához a tanulni vágyó ifjúságot, de a főváros is ide küldte tanulni a jövő polgárságát.

A rendházat a tanításnak és a bölcsesség keresésének elkötelezett, az országos politikától magukat távol tartó papok vezették, némi meglepetésül szolgált hát, mikor a Skizma hírére büszkén hitet tettek az acceriánus tanok mellett, hiába szólította fel királyi levél őket az óhit melletti kiállásra. Gentil házfőnökasszony évekig folytatott bátor párbeszédet az őket áttérésre kényszeríteni akaró dinasztiával, míg nem Xosé király megelégelte a rendház ellenállását és csapatokkal vonult a tanító szerzetesek ellen.

A rendház ostroma szerencsére vértelen volt, és pár napnyi feszült tárgyalás után megegyezés született. Két, az óhit mellett hitet tenni hajlandó rendtársat leszámítva a Szent Vicenta rendház szerzetes-papjai, magasra emelt fővel, zsoltárokat zengve távoztak Escarból, hogy aztán kevesebb, mint egy évvel később a Skizma csataterein találkozzanak újra az Ifjú Oroszlán által vezetett escar hadakkal.

A rendház ezzel megszűnt létezni, ám helyzete rendezetlen maradt. A két hátrahagyott egykori pap éveken keresztül odaadóan gondozta a gazdátlan maradt birtokot legjobb tudásuk szerint, de folyamatosan utóvédharcot folytatva. A rendház egykori szántóföldjeire, kertjeire a környező falvak lakossága, illetve a szomszédos nemesúr tették rá a kezüket, de őket meghagyták békében élni az egykori szállásokon.

A régi szokások pedig nehezen vesznek ki, a királyi csapatok által elriasztott tanulók egy része vissza szállingózott Bölcs Acce követőinek keze alá. Az egykori diáklétszám ugyan megcsappant, és már nem volt módjukban a diákat fizetés mentesen oktatni, mint egykoron, de Luléban soha nem szűnt meg az oktatás.

A nagy fordulatot hat évvel ezelőtt Jonas de Pinedo felbukkanása hozta el. Az escari származású Pinedo magiszter két évtizeden keresztül az Arklinai egyetem egyik legkeresettebb magisztere volt, előadásai eseményszámba mentek, elméletei bőséges beszédtémát biztosítottak a diákok számára. A magiszternek nincs párja, ha a Tengervidék történelmével, különös képpen Auriqumorral és Cheorr mester hitének őstörténetével kapcsolatban merül fel kérdés. Az ősi birodalom által hátrahagyott rommezőkre tervezett expedícióira tucatjával jelentkeztek kísérőnek a diákok – még akkor is, mikor az Onte mélyére tervezte azt.

Amikor azonban az egyetem rektora ágyban találta Pinedo magisztert és második feleségét, a magiszternek távoznia kellett Arklinából. Nem ment messzire: hazafelé tartva belebotlott az egykori rendház helyén tengődő tanodára, és megpihent pár napra, legalább, amíg kitalálja merre tovább. Az arklinai diákok körében hamar híre ment Pinedo magiszter tartózkodási helyének, és nemsokára csapatostul zarándokoltak Luléba.

Hamarosan más, az arklinai belső körökbe bekerülni képtelen oktatók is megjelentek, a betűvetéssel hadakozó gyerekeket kiszorították a diákok, és megszületett a kedvesen csak Fauxlinának csúfolt aprócska akadémia.

A féltucat oktatót és talán tízszer annyi diákot számláló apró akadémia kaotikus, de lelkesen összetartó közösséget alkot. Bár nem rendelkeznek okiratokkal, és nincs az iskolának kőbe vésett hierarchiája sem, de az arklinai káoszon edződött oktatókat és tanulókat ez nem különösebben zavarja. Nehéz körülmények között, visszafogott módon élnek, és bizony a diákok nem egy alkalommal kerültek bajba, amikor a környéken megpróbálták a gyakorlatba is átültetni a javak újra osztásának elméletét.

Az álmos falut felforgató Lule-i akadémia ugyan még gyerekcipőben jár, de már így is a királyság egyik legfőbb tudományos műhelyének számít. Pinedo magiszter továbbra is magával ragadó előadásokat tart a királyság múltjáról, és fontos expedíciókat tervez a négy égtáj irányában. Luiza Lusicori is átköltözött ide tekintélyes könyvtárával, hogy kötetlenebb és nyugodtabb körülmények között folytathassa az escar törvényeket magyarázó nagyszabású könyvének írását, a diákként érkező Marino Alboresi pedig máris nevet szerzett magának a kéziratos formában terjedő értekezésével a hit és az ichor kapcsolatáról.

Tevékenységük nem csak a környékbeliek figyelmét keltette fel, de Arklina rosszallását is kiváltotta. A rektor, talán Pinedo magiszterrel szemben táplált ellenérzéseitől is hajtva, személyesen is elutazott Derasba, hogy kérvényezze az akadémia bezárását, de a kancellárral folytatott négyszemközti tárgyalásáról elégedetlenül kellett távoznia. Hazafelé még megállt Luléban, és megpróbálta jobb belátásra bírni Pinedóékat, ám a civil beszélgetés hamar heves kiabálásba torkollott. Távoztában többen hallották a rektort tüzes halállal fenyegetni az áruló magisztereket.

Név: Jonas de Pinedo
Leírás: régész, kalandor, ereklyevadász, nőcsábász
Erőnlét: 2
Ügyesség: 3
Érzékelés: 0
Karizma: 3
Intel.: 3
Lelkierő: 2

Életerő: 16

Mozgás: 20
ME: 14
Ismeretek
Akrobatika 5
Állatismeret 3
Atlétika 3
Előadás (retorika) 4
Hamisítás 3
Helyismeret (Tengervidék) 6
Kézügyesség 5
Kultúra (egyezményes városi) 7
Lopódzás 5
Lovaglás 4
Mechanika 3
Meggyőzés 3
Mellébeszélés 4
Nyomolvasás 5
Orvoslás 3
Ősi nyelv (auriq) 10
Ősi nyelv (óbogun) 6
Ősi nyelv (khetriai) 6
Sárm 7
Számtan/mértan 4
Történelem (Tengervidék) 10
Úszás 4
Vadonjárás 6
Kezdeményezés
10: 1 fő, 1 kieg.

Támadásfajták
Tőr
KT: 50
Sebzés: k6+2

Max. Vé: 110

Új szabad képesség

Írástudatlan A karakter nem képes sem írni, sem olvasni, függetlenül attól, hogy hány nyelvet beszél. -3 Kp

Új származás:

Falusi tehetség

A karakter veleszületett tehetsége valószínűleg már fiatalon kivívta a falu csodálatát. Ugyan a közösség felnőttjei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minden a karakter megfelelő oktatásáról gondoskodjanak, de idővel be kellett látniuk, hogy a faluban csak elfecsérelné tehetségét. Így aztán közösen előteremtették a taníttatásához szükséges anyagi forrásokat, és elküldték valamely nagynevű tanodába vagy éppen egy ismert egyetemre, hogy ott tegye majd büszkévé közösségüket.

1. szinten megkapja a következő ismereteket:

Alkímia 1
Előadás (retorika) 1
Kultúra (bármely falusi) 1
Kultúra (bármely városi) 1
Meggyőzés 1
Ősi nyelv ismeret 1
Szakma 1
Számtan/mértan 1
Történelemismeret 1

Szabadon elkölthet 3 Kp.

A következő felszereléssel rendelkezik:
Könyvek tetszőleges témákban, 2 db
Írószerszám
Viasztábla 1 tengeri arany

Új származás:

Tanítvány

A karakter jómódú polgárok vagy nemesek gyermekeként abban a kiváltságban részesült, hogy egy jóhírű tanító keze alatt pallérozódva élesíthette elméjét. Tanulmányai egyrészt magukban foglalták a minden művelt személytől elvárható ismereteket, de a karakter – vagy pontosabban családja – egyéni igényeit is kielégítették.

1. szinten megkapja a következő ismereteket:
Helyismeret 1
Előadás VAGY Képzőművészet 1
Kultúra (bármely) 2
Sárm 1
Számtan/mértan 1
Történelemismeret 1
Tetszőleges ismeret 2
Tetszőleges ismeret 1

A következő felszereléssel rendelkezik:
2 öltözet előkelő ruházat
1 tengeri arany
Tetszőleges szerszámok (választott ismerethez kapcsolódó) 2 tengeri arany értékben