Escar királysága az Aguja-félsziget szívében fekszik, veszélyes szomszédok közé beékelve. A királyság legkomolyabb fegyverténye a megmaradás, ám az elmúlt évtized eseményei kétségbe vonták jövőjét.
A királyság négy nagyobb tájegységet egyesít határai között: Escar legnépesebb és leggazdagabb vidéke az ország déli részét elfoglaló Valle de Barro, vagyis Sárvölgy, amely nevét a kényelmesen kanyargó Lassú-Bonatara kiöntései után visszamaradó látványról kapta. Escar keleti részén, a Sárvölgytől északra terül el a Keserű-síkság lapos, száraz szavannája. A síkságot a vadak és a Mesta hatalmas birkanyájai uralják. A síkságtól északkeletre kezdődik, és messze az ország határain túlra nyúlik a Kopasz-hegység helyenként háromezer méter magas hegyvonulata. Ősi, romokkal tarkított vidék ez, amelynek lakói saját szokásaik szerint élnek és bizony sok bosszúságot okoznak az escari nagyuraknak. A hegység lankáin nyugat felé ereszkedve az Északi-dombság vadregényes tája, argánfa erdei és édes szőlői között kanyarognak a poros utak.
Escar története Eutelo Escar zsoldosvezér lázadásával kezdődik, aki jussának elmaradása miatti felháborodásában a seregét felbérlő Deras városa ellen fordult. A királyi családok és az ország egyetlen valódi nagyvárosának a kapcsolata azóta sem felhőtlen, I. Eutelo szobra a derasiak szemében épp annyira fenyegetés, amennyire a lovagi ifjúság számára a dicső múlt jelképe.
Escar ugyan soha nem tartozott a nagyhatalmak közé, és számos alkalommal kellett a túlélésért küzdenie; mégis, két évtizeddel ezelőtt egy röpke pillanatra közel és távol Escar lovagjainak dicsőségét zengték az énekesek. A kalandvágyó ichorvérű Xenaro herceg vezetésével ugyanis ők voltak azok akik a gerincdombi csatában véget vetettek a salmer despota évek óta tartó sikerszériájának, hogy aztán a létszámfölényben lévő, de megtörten menekülő ellent egészen Salmeria határerődjeiig szorítsák vissza.
Xenaro hercegből már életében legenda lett, hőstettei a mai napig szórakoztatják a királyság dicsőségvágyó ifjúságát. Rejtélyes halála tizenhét esztendővel ezelőtt talán még jót is tett hírnevének. Apját ellenben megtörte, és gyászoló, valóságérzékét vesztett remetévé tette.
Escarnak tehát bajnokát és vezetőjét vesztett országként kellett szembenéznie az újszülött sivatag elől menekülőkkel, majd a mélyéről előtörő nyargalókkal. A királyság északi része csakhamar a portyázók martaléka lett. A hegység kapuja, Torno Montanas ugyan kitartott a nomádokkal szemben, de elvesztette kapcsolatát a fővárossal és a hegyek mindig is nyakas és önálló lakói ismét megtanulták a leckét: a bajban csak magukra számíthatnak. Pusztítás nélkül csak a folyótól délre elterülő földek vészelték át a Sámánháború éveit. Az itteni nagyurak között bizonnyal olyanok is akadtak, akik megelégedéssel tekintettek a földjeiken biztonságot kereső menekültek hadára, akikkel a királyi udvar hallgatása mellett kényük-kedvük szerint rendelkezhettek.
Jókedvüket viszont elrontotta, amikor a király gyengélkedése miatt az udvart ténylegesen irányító kancellár – Sariel Cavia, egy alacsony származású, ám nagyra törő idegen – behívta az országba a sámánok ellen harcoló szövetség seregeit, és az escari nemeseknek parancsba adta, hogy mindenben legyenek a birtokaikon átvonuló felmentő seregek szolgálatára. A szövetség sikerrel járt, és mostanra a Sámánháború csatái a királyság határaitól messze északra, a sivatag mélyén zajlanak. De a folyóvölgy nemességének szájában kellemetlen utóízt hagyott a kancellár által nekik felszolgált keserű pirula.
Escar jelenleg a szakadék szélén táncol. A királyság északi része romokban hever, egykori lakossága helyén a sivataggá lett Fűtengerből menekült suciók védelmezik foggal-körömmel, amit a háború forgatagában sikerült maguknak biztosítani. A Kopasz-hegység lakói leplezetlen nehezteléssel keresik saját útjukat, amely bizony könnyedén lehet, hogy nem a királyi udvarhoz vezet. A királyság nemessége és a gyengélkedő király bizalmát élvező kancellár egymás torkát méregetik, alkalomra várva.
Bölcs Xosé király túl van a hetvenen, évek óta az ágyat nyomja, bármelyik nap eljöhet érte Votisz nagyúr. Hogy eddig még nem tette az kisebb csoda, amelyről persze pletykák garmadája terjed. Hisz közismert, hogy a király nővére, Miasol Gironda y Gabaldon, boszorkány, biztos ő nem hagyja meghalni. Bár meglehet a kancellár gonosz praktikái tartják életben a királyt. Vagy épp azok taszították a halál kapujába. Meglehet a dinasztia egésze van elátkozva, hisz szegény Xenaro hercig is milyen sorsra jutott…
Akárhogy is szerte az országban a különböző érdekcsoportok egyre vakmerőbb és nyíltabb lépéseket tesznek, hogy előnyös helyzetbe hozzák magukat, a király halálára várva. Az öröklés kérdése megoldatlan. A királynak két lánya külhonba ment férjhez, közülük az idősebb a szomszédos Rabassiar hercegéhez. Escar büszke nemessége boldogabb időkben sem repesne a rabassiarokkal való közösködés gondolatától, de Xosé király leánya a közelmúltban megözvegyült, és a rossz nyelvek szerint egyetlen, kisded gyermeke beteges teremtés, aki ráadásul hercegi atyja távollétében fogant.
Az escari nép sorsa szemlátomást kevéssé izgatja a hatalmasokat. Holott tennivaló lenne bőven a meggyötört királyságban: Az ország elhanyagolt északi határait az újjáéledő szomszéd felderítői méregetik. Torno Montanas kocsmáiban a hegyek elhagyott bányáiban serénykedő élőholtak hadáról pletykálnak a részeg szénégetők. Észak-Escarban a suciók saját országuk építése közben kétélű szövetséget kötöttek az Öregsámánok egy kitagadott tanítványával. A Keserű-síkságon a sivataggá lett pusztaságból délre húzódott bestiák irtják a Mesta nyájait. A fővárosban az alvilági leszámolásokból győztesen kikerült Fattyak szedik áldozataikat, állítólag a királyi udvarban kapcsolatokat ápoló Agancs atya vezetésével és a Féreg nagyobb dicsőségére.
Az escari népnek nagy szüksége van hát a védelmezőkre. Hogy a Sámánháború borzalmaiból a királyságba megtört emberként visszatérő veteránok, a tönkretett Észak-Escar rejtélyes árnylányai, a hegység híres bujdosói, a néhai Xenaro herceget példaképnek tekintő escari kalandorok, vagy éppen távoli vidékekről érkező ichorvérűek színes gyülekezete képes lehet-e a segítségükre lenni, annak csak az istenek a tudói.
Vélemény, hozzászólás?