A héten sajnos adós maradok Escar leírásának további bővítésével, vagy éppen más újdonságok bemutatásával, de jó okkal. Szeptember 23.-24.-én kerül megrendezésre Pécsen a III. Pannonia Arcanum szerepjátékos találkozó, amelyre két kalanddal is készülök, ami igencsak leköti a figyelmemet. Mindkét napra igaz, hogy szívesen látok mindenkit, aki kipróbálná az Ichort, vagy akár csak belehallgatna a játékba, belelapozna a szabálykönyvbe.
A rendezvény első napjának délutánján véletlenszerűen kisorsolt játékosok karaktereit készülök egy reményeim szerint igazán szokatlan és nem kevés önvizsgálatot igénylő helyzetbe hozni…
A vasárnapi napon a Helyőrség a világ végén kampány második kalandját mesélem visszatérő és új játékosoknak. Az első kaland már olvasható a honlapon A Jég markában címmel, a folytatásban az első kaland után kicsit több, mint egy hónappal vesszük fel a fonalat, amikor is kiderül, hogy mindennek, még a hőstetteknek is, ára van.
Az első kaland összefoglalásaként idézem Francesco de Leze kormányzó úr levelét:
A nagytiszteletű Tanács és a dicső Admiralitás figyelmébe!
Migliore Mocenigo ötödik küldöttségének harmadik havában, a Könnyek Napján szerencsével megérkeztünk Propicio szigetéhez. Marina úrnő áldásából rendkívüli időt sikerült futnunk, dacára a legénység helyenként matrózokhoz méltatlan viselkedésének.
Propicio szigetén a vártnál kedvezőbb állapotokat találtunk. Az eretnekségre jutott, átkozott emlékezetű, kalózokkal cimboráló Lorenza de Montrefeltrónak valamiféle ebül szerzett délvidéki ereklye segítségével sikerült visszavernie a fraeligeket az erőd alól. Érkeztünkkor Lorenza ugyan próbálta fenntartani az erkölcsös dal marin nemeshölgy látszatát, de engem nem tévesztett meg. Bölcsen jóvá hagytam, hogy az öt ichorvérű, akiket a Pegazus indulása előtt sikerült szolgálatomba fogadni csatlakozzon Lorenza háznépéhez.
Nem tudom eléggé dicsérni eme jeles egyéneket, akik igen alázatos és lelkiismeretes módon szolgálták érdekeimet. Szélkiáltó Caius, Kemi úrnő kegyeltje; Reneldis, a di Livio család méltó képviselője, a Legfelső Kollégiumról érkezett Alarbus; a nagydarab Marino és a „piszkosnak” is nevezett Frede fényre derítették Lorenza romlottságának mértékét és méltó büntetést mértek ki rá; valamint a kalózra, akivel cimborált.
A családja nevére méltatlan Lorenza ugyanis az elmúlt év során szerencsétlenek tucatjait taszította a halálba azt kutatva, hogyan húzhatna hasznot a Jégtőrből, a fraeligek ezen legendás ereklyéjéből. Mértéktelen gonoszságában odáig aljasodott, hogy a szigeten mindenféle elvetemültséget megtűrt, a sziget lakóit rettegésben tartotta és az ellene felszólaló Biagino atyát, Votisz nagyúr igaz szolgáját, hónapokon át tartó kínzásnak és rabságnak vetette alá.
A gyors halál, amelyet embereim mértek ki rá túl jó sors volt a Montefeltro stronzának. Votisz lelje kedvét kínzásában!
Levelem végeztével azonban kéréssel kell fordulnom a nagytiszteletű Tanácshoz és a dicső Admiralitáshoz. Alázattal kérem, hogy a lehető legsürgősebben küldjenek tettre kész embereket a sziget védelmét megerősítendő. Félek, az óceán mélyéről további veszedelmek leselkednek ránk…
