A hír futótűzként száguldott végig a városon: a Girondák pribékjei várbörtönbe csukták Peláez főtanácsost! Eleinte senki nem tudott semmit, de mindenki biztos volt benne, hogy a királyok zsarnoki jellemének újabb ékes bizonyítékát látták csupán. Hisz Berta Peláez köztiszteletben állt a városban, Bölcs Xosé király mérgezett nyelvű tanácsosai talán éppen ezt a népszerűséget irigyelték el tőle. Kész csoda, tették hozzá az utólag mindig jól tájékozott derasi megmondóemberek, hogy idáig tűrhették a Céhek Tanácsának működését. Csak a Sabas atyához hasonló, Deras hagyományait nem ismerő, nyughatatlan felforgatók gondolhatták jó ötletnek a Girondák szemében óhatatlanul gyanús Tanács feltámasztását. Pedig Berta asszony jó választásnak tűnt: az Orvosok és Borbélyok céhmestereként hálával gondoltak rá, és céhének tagjaira a sikátorok mélyében megbúvó dohos lyukakban épp úgy, mint a Fellegvár alatt büszkélkedő paloták hálótermeiben. Ráadásul Berta asszonyt soha nem érdekelte a hatalom vagy a vagyon, amikor épp nem betegei ügyében járt el, vagy a céh valamely rendezvényén volt kénytelen védnökösködni, alig-alig lehetett otthonán kívül találkozni vele. Özvegy, gyermektelen asszonyként attól sem kellett különösebben tartani, hogy családtagjai érdekében próbálná meg kamatoztatni újdonsült tisztségét.
És nem is tette, legalábbis barátai és szomszédai csak panaszait hallották új tisztsége miatt, amely minden idejét felemésztette, holott, amint azt Berta asszony mindenkinek kifejtette, aki hajlandó volt meghallgatni, sokkal fontosabb dolgai is akadtak volna.
Az Arany Oroszlánoknak, nem meglepő módon, már a megjelenése is indulatokat keltett. Hiába vezette a Peláez-házhoz tartó fegyvereseket maga de Soler tanácsos, a derasiak egész út alatt szidalmazták őket, és obszcén jelekkel hergelték őket. Az épülő katedrális mögötti utcában még egy ágytál tartalmával is megtisztelték őket egy magas ablak takarásából.
Miután rátörték a főtanácsosra az ajtót és láncra verve elindultak vele vissza a Fellegvár felé, már pattanásig feszült a helyzet. A Vén Huggyos terén a hiénák elállták az oroszlánok útját, a vérmesebb kedvű derasiak már késeik markolatán nyugtatták kezüket, mindenki másnak pedig hirtelen máshol akadt dolga. Ám miután de Soler nagyúr szót váltott a Barna Hiénákkal, azok elálltak az útjukból, és Berta asszony hamarosan a várbörtönben találta magát.
Aznap este az egész város fortyogott az indulattól, és mindenki szegény Berta asszony egészségére koccintott. Persze a derasi közhangulat olyan, min a Savanyú-síkság fölött kavargó szelek: sokszor és hirtelen vált irányt. Másnap délelőtt kikiáltók járták a várost, és fennhangon sorolták a Berta asszonnyal szemben felhozott vádakat. Berta Peláez polgárasszony, derasi céhmester démonokkal paktált, ordították. Otthonába fogadott egy eretnek síkmágust, bizonyos Mondót, és együtt szentségtelen síkkapu építésébe fogtak, szólt a vád.
A Peláez-házat az Arany Oroszlánok az őrizetükbe vették, de a király mérhetetlen bölcsességében úgy rendelkezett, hogy a vádakban kételkedők felügyelet mellett megtekinthetik a ház pincéjében emelt síkkaput. Hamarosan hatalmas tömeg lepte el a környéket, hogy aztán apró csoportokban meglátogassák a síkkaput.
Voltak, akiket mindez meggyőzött. Aznap este már a fél város arról beszélt, hogy a Királyi Akadémia tudósai könyveikbe bújva megállapították, hogy Deras hamarosan egy együttállás helyszíne lesz.
A város másik fele persze csak cinikusan mosolygott mindezen. Még hogy síkmágia! Nevetséges, igazán. És a Peláez-ház pincéjében sebtében emelt boltívnek – amelyet minden bizonnyal maguk az Oroszlánok építettek, hisz látszik rajta, hogy elsietett kontármunka – kellene meggyőznie az embereket a vádakról. Nem, őket aztán nem lehet ilyen könnyen bolonddá tenni, szegény Berta asszony bizony összeesküvés áldozata lett.
Így vagy úgy, nincs olyan ember Derasban, aki ne várná izgatottan Berta Peláez nagy nyilvánosság elé tervezett tárgyalását.
Kalandötlet
Berta asszony testvére, Cristobal természetesen meg van győződve Berta ártatlanságáról, ám nem tudja kihez fordulhatna. Végső kétségbeesésében megkeresi a korábbi kalandjaik során híres-hírhedté vált játékos karaktereket, és esdekelve kéri őket, hogy a tárgyalás napjáig kerítsenek bizonyítékot Berta ártatlanságára – vagy esetleg, ha azt könnyebben megoldhatónak gondolják, szöktessék meg a várbörtönből.
Berta asszony, a démonidéző
A vádak sajnos igazak. Berta asszony, bár valóban távol áll tőle szinte minden más bűn, a kíváncsiság hibájába esett. Évtizedek óta megszállottan, habár titokban, gyűjtötte a külső síkokról és az azokon élő lényekről szóló értekezéseket, sőt még némi preparált démonkorpuszhoz is sikerült hozzájutnia. Nagy volt az izgalma amikor a számítások újra és újra azt mutatták, hogy 1173 késő őszén Faria és Ikunnan síkjai épp Derasban fognak egymásba érni.
Miután összeszedte a bátorságát, hogy levelet írjon a nagy Mondónak, hamar megszületett a terv. Mondo nemsoká Derasba érkezett és kettesben munkához láttak.
Berta asszony, Agancs atya eszköze
Berta asszony büszkeségét, a preparált démonkorpuszt a Fattyak segítettek – jó pénzért – a városba csempészni, természetes, hogy Mondót is ők juttatták észrevétlen a Peláez-házba és a síkkapu építéséhez szükséges eszközök beszerzésében is segítettek.
Így amikor a játékos karakterek kezdenek kellemetlenek lenni Agancs atyának hamar eszébe jut a botcsinálta démonidéző. Gondoskodik róla, hogy a királyi tanács fülébe jusson Berta asszony hobbijának a híre, majd a tárgyalás napja előtt felkeresi a halálra vált asszonyt a cellájában. Rövid úton megegyezésre jutnak: Berta asszony másnap nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy a nagy Mondo nem más, mint a játékos karakterek egyike, cserébe Agancs atya gondoskodni fog a szöktetéséről.
Újdonságok
A Ichor készülőben lévő új változatában alapos ráncfelvarráson esik át a világ kozmológiája és az idézőmágia. Olyannyira, hogy még a neve is megváltozik: innentől síkmágiaként hivatkozok rá.
Berta Peláez kálváriájának megértése érdekében íme a Külső síkokat és a Síkmágiát bemutató fejezetek.
