A fővárostól délre, az ország déli határán terül el az Onte félelmetes mocsárvilága. Több, mint 100 km hosszan és 2 napnyi járóföld szélesen, az Onte szinte lakatlan, rejtélyes és öntörvényű vidék. Igazi senki földje, amelyet egyetlen földesúr sem óhajtja magáénak vallani, sőt minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy létezéséről is megfeledkezzenek. Pedig a mocsár közel sem értéktelen: az Onte mélyén ritka, sehol máshol elő nem forduló növények teremnek, amelyek különleges és nagyhatalmú főzetek alapjául szolgálnak. Az Onte története hosszú múltra tekint vissza, gyökerei mélyebbre nyúlnak bármely környező államénál.
Mocsárba fulladt romok
A vidék közepén kanyargó csendes Cala folyó partján nem mindig terült el halálos mocsár. Valaha, a feledés homályába merült régmúltban, akkor amikor a vidéket a Kopasz-hegység tetején épült trónjukról az auriq császárok uralták, a Cala partvidéke sűrűn lakott termékeny vidék volt, egyike Auriqumor gazdag tartományainak.
Deras, Salano, Arklina: a mai nagyvárosok egyike sem létezett még akkortájt, de a Cala partján díszes és büszke város terpeszkedett. Ezrek otthonául szolgált, dolgos és virágzó település volt, de mostanra már az emléke is kiveszett az emberek elméjéből. A mocsár gyomrába bemerészkedő balsorsú szerencsétleneken kívül talán már senki nem is tud róla, hogy mit rejt a mocsár a mélye.
Azok, akik élve megjárják az Onte belsejét – és ilyenek nem sokan vannak – a süppedős, sáros talajból előkandikáló ősöreg romokról számolnak be a folyó északi partján. Ledőlt, eltemetett tornyokról, a vízzel elborított vidék közepén szigetként szolgáló kőépületek maradványairól, a zavaros víz mélyéről figyelő bosszúszomjas szobrok vádló tekintetéről.
Senki nem tudja mi lett a város végzete. Talán az isteneket haragudtak meg rájuk, talán valami rég elfeledett pusztító háború áldozatául estek, talán a könyörtelen és értelmetlen véletlen csapott le a vidékre; akárhogy történt is, egy nap minden szörnyű véget ért a Cala partján. Hogy a vég váratlanul jött és kegyetlen volt, azt a mocsár mélyéről időnként még mindig előbugyogó maradványok és a posványt lidércfényként járó nyughatatlan lélektöredékek tanúsítják.
Onte, a Romlás hazája
Bármi okozta is a pusztulást, az ősi város helyén rosszindulatú és gonosz mocsár burjánzott el. Mára az Onte neve egyet jelent a végzettel és a veszéllyel. Az escari mesékben az Onte minden gonoszság forrása, átkok és boszorkányok, gonosztevők és szörnyetegek otthona. A valóság még ennél is rosszabb. Az Onte ugyanis nem egyszerűen csak otthont ad a gonosznak, de megfertőz mindent, ami jó. A mocsár egyike a kontinens testét fekélyes sebek módjára fertőző romlott földeknek.
Valaha régen egy ichorkatasztrófa történt errefelé. Egyik napról a másikra a korábban barátságos és bőséges vidék tízezrek sírjává lett és örök időkre eltorzult, kifordult önmagából. Bárki és bármi, aki hosszabb ideig a romlott földeken tartózkodik maga is eltorzul, kifordul önmagából.
Az Onte élővilága eltéveszthetetlenül magán viseli az ichor érintését. Derékmagas, érintésre spórákat lövellő gombák, vadul burjánzó dögevő növények, ember arcú és állat testű szörnyszülöttek lakják a sűrű vadont.
Az utolsó menedék
Mindezek ellenére mégis vannak, akik önszántukból az Ontéba merészkednek. Egyrészt a környező települések lakói megtanulták, igaz saját kárukra, melyek azok a részei a mocsár határvidékének, amelyek még viszonylag biztonságosnak számítanak, melyek azok az ösvények, amelyek csak ritkán nyelik el a rajtuk lépdelőket. Ugyan tudják jól, hogy az Ontéba merészkedni még a hozzáértők számára is veszedelmes vállalkozás, de azt is, hogy Deras, Arklina és legfőképpen Roccamare alkimistái és méregkeverői csengő aranyakkal fizetnek a mocsár mélyéről hozott hozzávalókért.
Másrészt mindig akadnak olyan eszementek, akik a törvény vasmarka elől menekülve jó ötletnek gondolják a mocsárba bujdosást. Ha azt remélik, hogy egérutat nyerhetnek üldözőik elől az Onte ösvényeit járva, nem kell csalatkozniuk. Kevés gonosztevő halálára vágynak eléggé a törvényszolgák ahhoz, hogy az Onte mélyére is kövessék. A menekülők többsége persze nem csak átvitt értelemben szívódik fel a mocsárban, sokukról soha senki nem hall többet. De mindig akad egy-két szerencsés őrült, aki a mocsári veszedelmekkel megküzdve, ha nem is épen, de élve kerül elő onnan.
Kalandötlet: Miasol Girondát, a mocsár mentén elterülő falu rettegett úrnőjét meglopni mindenki szerint őrültség. Pár útonálló haramia mégis erre vetemedett, bár mentségükre legyen mondva, hogy nem tudták mit cselekszenek, és mire megtudták, hogy az Umbralodóba tartó szekérről zsákmányolt furcsa holmi a Gironda boszorkány tulajdona, már késő volt. Más kiutat nem látva, zsákmányukkal felmálházva az Onte felé vették az irányt. Ez volt a második hibájuk, így ugyanis Miasolnak nem volt más választása, mint hogy felbéreljen pár közismerten talpraesett ichorvérűt, hogy a haramiák után eredjenek és visszaszerezzék, ami az övé.
Már csak az a kérdés, hogy mit tesznek a karakterek, ha a haramiák nyomára bukkanva megtudják tulajdonképpen mi is az, aminek visszaszerzésével Miasol megbízta őket.
Romlott földek
Az Onte vidéke kétes társaság büszke tagja: szerte Farián megtalálhatók azok a vidékek, amelyek magukon viselik valamely múltbéli katasztrófa múlhatatlan keze nyomát. Ugyan a romlott földek nem szükségszerűen válnak élhetetlen és ellenséges vidékké, mint az Onte, de egy valami közös bennük: a romlott földeken az ichor aktívabb és zabolátlanabb, mint bárhol máshol.
Ez egyrészt a helyi élővilág furcsa torzulásain is megfigyelhető, vagy éppen abban, hogy az errefelé született emberek között sokkal több az ichorérintett és az ichorvérű.
Másrészről, az ichorvérűek cselekedetei a romlott földeken gyakrabban vezetnek a Romlás elszabadulásához.
Az Onte vidékén például, valahányszor egy ichorvérű karakter varázslatot hoz létre, vagy Ichor pontot költ, 5%-kal nagyobb az esélye a Romlás elszabadulásának, mint más esetben lenne. Másként fogalmazva, amíg az Onte területén tartózkodnak az ichorvérűek Romlás értékéhez +5 járul.
Mocsári szörnyek
Az Onte szörnyetegei a legendák lapjairól léptek elő. Nincs közöttük két egyforma: a romlott földek ártó érintése a mocsár lakóit mind egyedi és megismételhetetlen módokon torzítja el.
A mocsár lényeinek többsége olyan, mint a Serpalu, valamely más vidékeken is létező faj egyedi módon eltorzult, különösen veszedelmes helyi példánya. Azok szerint, akik látni vélték, a Serpalu közel tucatnyi méter hosszú, koromfekete, kígyószerű lény. Bár lábai nincsenek, de feje alatt kevéssel négy rövid, de borotvaéles karmokban végződő karja van, „hátán” pedig csökevényes, semmire sem jó lebernyeges szárnyak lifegnek. A Serpalu a sár alatt hangtalan kúszva cserkészi be áldozatait, rájuk tekeredik és a mélybe rántja őket, ha teheti. Ugyanakkor harapása is veszedelmes, mérge bénít, sőt akár halált is okozhat.
| Név: Serpalu | ||
| Leírás: az Onte mélyén élő ichorfatty | ||
| Erőnlét: 7 Ügyesség: 2 Érzékelés: 3 Karizma: 0 Intelligencia: -3 Lelkierő: 0 Életerő: 22 Mozgás: 25 ME: 8 | Ismeretek Észlelés 3 Lopódzás 6 Nyomolvasás 3 | Kezdeményezés és cselekedetek 7: 1 támadás, 1 mozgás 2: 1 támadás vagy 1 mozgás Vért: 0 Támadások Karmok KT: 40 Sebzés: 2k6 Harapás KT: 40 Sebzés: k6 Vé: 90 |
| Képességek | ||
| Méreg: A Serpalu harapása ellen a célpont méregellenállás (8) próbát tehet. Sikertelenség esetén a hatás magatehetetlenség, balsiker esetén teljes bénulás a jelenet végéig. | ||
Külön kategóriába tartozik a szörnyek között Arruinado, a mocsár szelleme. Míg a Sepalu, a mocsár lakóinak többségéhez hasonlóan mindössze évek, esetleg évtizedek óta keseríti meg a környéken élők életét, Arruinado talán egyidős az Ontéval. Valaha talán emberi testéhez a mocsár rothadó növényzete tapad. A csomókban lógó elhalt növények és gubancos sár takarásából itt-ott csontvégek kandikálnak elő, egyedül emberi koponyája látható teljesen. Vég nélkül járja a mocsárt, halkan morogva és fájdalmasan sóhajtozva. Egyesek szerint valami rég elveszett kincs után kutat megszállottan, mások úgy vélik, hogy a régi romokat őrzi, de vannak, akik arra esküsznek, hogy valamiféle ősi bosszúvágy hajtja. Bár mi is az igazság, a mocsár szelleme nem szereti a társaságot. Bár maga nem vadászik az áldozatokra, és az előle elmenekülőket csak ritkán üldözi, de az útjába kerülő szerencsétlenek nem számíthatnak tőle kegyelemre.
Arruinado ősidők óta a mocsárt járja és különös kapocs fűzi az Ontéhoz: a mocsár engedelmeskedik neki, elrejti őt, sőt az oldalán küzd, ha a szükség úgy hozza. Az Onte területén Arruinado csaknem elpusztíthatatlan, ha sikerrel le is vágják, ha csontjairól le is égetik az élő anyagot, előbb-utóbb a mocsár újra körbeveszi Arruinado tetemét, hogy aztán a mocsár szelleme újra útra keljen.
| Név: Arruinado | ||
| Leírás: a mocsár szelleme, lélekkel bíró auriq élőhalott | ||
| Erőnlét: 5 Ügyesség: 1 Érzékelés: 5 Karizma: 3 Intelligencia: 0 Lelkierő: 4 Életerő: 30 Mozgás: 20 ME: 14 | Ismeretek Észlelés 6 Helyismeret (Onte) 10 Nyomolvasás 5 | Kezdeményezés és cselekedetek 9: 1 cselekedet és 1 mozgás 3: 1 Természet-varázslat és 1 cselekedet Vért: 3 Támadások Buzogány KT: 60 Sebzés: 2k6+2 Vé: 110 |
| Képességek | ||
| A mocsár szelleme: Arruinado körönkénti egyszer létrehozhat egy maximum 30 Vp költségű egyszerű vagy komplex Természet típusú varázslatot. | ||
