Nem is olyan régen a Fattyak nevét szinte senki sem ismerte Derasban Viejacosta környékét leszámítva. Jobb, biztonságosabb idők voltak azok. A Fattyak érkezésével háború tört ki az alvilágban, véres, elkeseredett küzdelem, amelyben egyértelműen a semmiből jött trónkövetelők állnak nyerésre.

A Fattyakat Félfül Josse nevezte el így, saját és barátai származására utalva, dacból, haragból. Minden tekintetben teljességgel jelentéktelen társaság voltak, akik vandál viselkedésükkel bosszantották Viejacosta lakóit. Hozzájuk hasonló kisstílű bandákból akkoriban Bonatarát lehetett volna rekeszteni Derasban. Az ilyesfajta bandák, ha nem túl meggondolatlanok sem a Barna Hiénák, sem a Rejtett Árnyak figyelmét nem keltik fel; így aztán biztonságban élvezhetik destruktív és céltalan mindennapjaikat. Félfül Jossétól és bandájától azonban sosem állt távol a meggondolatlanság, és mind a városőrök, mind az alvilág urainak rosszallását sikerült kivívniuk maguknak. De dacára a rendszeres veréseknek, a fenyegetéseknek, sőt annak, hogy két korai követőjét és barátját is arccal lefelé sodorta partra a folyó, Josse nem tanult és nem ijedt meg. Soha nem voltak sokan, soha nem jelentettek fenyegetést senki hatalmára, de a Fattyak éveken keresztül bosszantó gondot jelentettek mindenkinek, akivel kapcsolatba kerültek. A Hiénákban és az Árnyakban is felmerült, hogy a Fattyak jelentette apró problémát csak Josse halála oldhatja meg.

De elkéstek. Mikor a Fattyak újabb, a korábbiaknál ambiciózusabb akciókba kezdtek az Árnyak végre elszánták magukat Josse likvidálására. Ekkor azonban már nem a félfülű utcagyerek vezette a Fattyakat. Az Árnyakat teljességgel felkészületlenül érte a könnyű célpontnak gondolt fiatalok fanatikus harci szelleme és a rendelkezésükre álló mágikus tűzerő. Az első összecsapásuk eredményeképpen két Árny lelte halálát, és a derasi alvilágban csakhamar szárnyra kelt a pletyka: méltó kihívója akadt az éjszaka urainak.

A változást Agancs atya hozta magával, az ő szavai hitették el a Fattyakkal, hogy helyt állhatnak bárkivel szemben, és az ő mágiája biztosította, hogy így is legyen. Félelmetes, mindig maszkot és vörös köpenyt viselő alakja hívás és figyelmeztetés nélkül bukkant fel a Fattyak rejtekhelyén egy fénytelen éjszakán. Josse ugyan megpróbálta hamis kivagyiság mögé bújtatni aggodalmát és távozásra szólítani a furcsa alakot, de Agancs atya az első pillanattól kezdve átnézett rajta, parancsait semmibe vette és mondandóját az egybegyűlt Fattyakhoz intézte. Hatalmat és gazdagságot ígért nekik, sikert a legvadabb álmaikon túl. Hogy bizonyítsa nem a levegőbe beszél egyenesen egy, az éjszaka közepén a Fellegvárba tartó szekér nyomára vezette őket. Agancs atya pusztító mágiája gyorsan és hangtalan végzett a szekér őreivel, a viejacostai utcakölykök pedig életükben először belekóstoltak, milyen hatalmasnak lenni.

Első nagyobb akciójuk nem csak a szekéren talált fegyverekkel, vértekkel és pénzzel látta el őket, de csakhamar újabb tagokkal is. A hirtelen jött népszerűség egyenes úton vezetett el Agancs atya és Josse közötti leszámoláshoz. Félfül Josse továbbra is csak a Viejacostából származó ismerős kölyköket akart a Fattyak soraiban látni, Agancs atya azonban nem tűrhette Josse korlátolt gondolkodását. Harcuk rövid és kiszámíthatóan egyoldalú volt, Josse testét az elsőként az atya mellett hitet tett Fattyak rángatták el a színről.

Josse félreállítása után a Fattyak agresszív toborzásba, sőt szinte térítésbe, kezdtek. A szegény derasi utcakölykökön túl Agancs atya a csatornákba szorult ichorérintettek és Ciudad Sucia kilátások nélküli ifjúsága felé vetette ki hálóját. Hatalmat, gazdagságot és bosszút ígért azoknak, akiket kivetett magából a város. Ahogy a Fattyak létszáma rohamosan gyarapodott az atya az összetartó erőről is gondoskodott. Bonyolult és misztikával terhes beavatási szertartást vezetett be az újoncok számára, aminek során elvetik maguktól régi önmagukat, és jelképesen új arcot és új nevet választanak maguknak. Pondró, Hernyó, Pajor, Ganaj: a Fattyak új nevei saját jelentéktelenségüket és az atya színe előtti meghunyászkodásukat jelképezte, de Agancs atya arról is mindig gondoskodott, hogy tisztában legyenek vele, hogy egy mindannyiuknál nagyobb és fontosabb egész részeivé lettek. Rendszeres és kötelező gyűléseiken, amelyeken mindannyian maszkban jelennek meg és csak új neveiket használják Agancs atya a Féregről prédikál nekik, és a sorsról, amely számukra rendeltetett: nem pusztán élősködni a világon, de kedvük szerint uralni azt.

Maszkok és nevek
A Fattyak afféle – vandál és destruktív – baráti társaságként kezdték. Nagy, és nehezen elfogadható változást jelentett hát az álnevek és maszkok használata. Agancs atya, aki maga is mindig maszkban jelenik meg a körükben, ragaszkodott hozzá, hogy így tegyenek, és Agancs atya akarata mindig győzedelmeskedik a Fattyak között. Az újsütetű Fattyak jellegtelen, arcvonások nélküli fa maszkban érkeznek, amelyeket az őket beszervező klántagoktól kapnak. Új nevüket is őtőle kapják a beavatás alkalmával. A derogáló és lealjasító nevek hagyománya egyszerű tinédzsertréfának indult, de elnyerte Agancs atya tetszését így gyakorlatilag kötelezően követendő szokássá vált. A Fattyak a beavatáskor kapott maszkokat előszeretettel festik tarkára és díszítik ki legjobb tudásuk szerint. Sőt olyan is akad közöttük, aki nem éri be ennyivel, hanem teljesen új maszkot farag magának.
A maszkok és álnevek szokásának köszönhetően nincs a klánban senki, Agancs atyák és Sanguijelát kivéve, aki tisztában lenne az összes klántag személyazonosságával. A toborzók és az általuk beszervezettek persze ismerik egymást, és akadnak a klántagok között olyanok, akik nem sokat adnak a titkaik védelmére, de az ellenkezőjére is akad példa. Ki tudja hány derasi éli teljességgel átlagos mindennapjait a városban, hogy aztán éjszakánként maszkot öltve Agancs atya fekete miséjére siessen.

Agancs atya nem tűri az a kritikát, és senkinek sincs módjában kétszer ellent mondani neki. Ugyanakkor azonban elfogadja követői hívságait és hibáit, mindaddig, amíg hűségben és odaadásban nem talál kivetnivalót. Csak ritkán tartózkodik a Fattyak között, leginkább csak a nagy közös szertartások során. Ilyenkor kerül sor az új tagok beavatására, az engedetlenek megbüntetésére, az igazhitűek megjutalmazására, és a közös áldozatbemutatásra. Valamint arra, hogy Agancs atya kinyilatkoztassa akaratát és beavassa a Fattyakat a terveibe, hogy aztán azok megvalósítását legtöbbször helyetteseire bízza. A szertartások végével aztán Agancs atya visszahúzódik az árnyak közé. Távollétében három bizalmasa, Sospechozo, Gusanos que caminan, és Sanguijela irányítja a klánt, és egyben gondoskodnak a szükséges erőről is Agancs atya terveinek megvalósításához. Mindhárman odaadó és halálig hűséges szolgái Agancs atyának, mindhárman magukhoz vették az adományt és mindhármukat felismerhetetlenségig megváltoztatta a tapasztalat. Sospechozo annak idején még Félfül Josse egyik ifjú barátjaként került a Fattyak soraiba és az elsők között árulta el egykori barátját, hogy Agancs atya kezébe tehesse a sorsát. Jutalma nem maradt el, a Fattyak közül elsőként vehette magához az adományt, és mikor több napnyi szenvedés után megváltozva, megerősödve újra társai elé lépett Agancs atya barátsággal ölelte magához pikkelyes-nyálkás testét, és megtette a Fattyak vezetőjének.

Az Adomány
Adomány, Agancs atya nemes egyszerűséggel csak így nevezi azt a zavaros, égővörös folyadékot, amely a Féreg által kiválasztottakat rendkívüli hatalommal ruházza fel. Ha szerencséje van.
A Féreg mindent elemésztő vére folyton kavarog és örvénylik, a fizika törvényeire fittyet hányva, mintha csak élne, mintha csak a saját feje után menne: megtapad a tárgyakon, olykor felfelé kúszik rajtuk, máskor közönséges folyadék módjára csepeg le róluk. És közben vöröses marásnyomokat hagy maga után mindenen. Agancs atya szerint az Adományt folyamatosan táplálni kell, hogy szaporodni tudjon, és holmi közönséges tárgyak aligha lehetnek méltók arra, hogy a Féreg vére eméssze el őket.
A Fattyak otthonának mélyén, a szertartásokhoz használt nagyterem mögötti kis szobában áll, állandó lidércfényben, a Féreg embermagas, ónix és achát szobra. Ezen él, kavarog és lassacskán szaporodik az Adomány. A Fattyak kötelessége, hogy mindig legyen a szobor elé halmozva elegendő kincs, hogy kielégítse a nyughatatlan vér étvágyát. Arany, ezüst, ékkő, ereklye, drága selyem vagy épp varázslat hozzávalók: az Adomány szemlátomást nem válogat és nem nyugszik, amíg a színe elé halmozott kincsekből csak vöröses massza marad.
Hogy az Adományról minden körülmények között gondoskodni tudjanak, a Fattyak szorgalmas munkával hatalmas vagyont halmoztak fel, amelyet apránként, a szertartások alkalmával, az emberáldozatot követően ajánlanak fel a Féreg mindent elemésztő vérének.