Sariel Cavia, Escar rettegett és mindentudó kancellárja az Áldott Liga követeként érkezett Derasba, hogy aztán mindössze egy évtized alatt a királyság leghatalmasabb embere legyen belőle.
Több, mint ötven évvel ezelőtt született Theopolis közelében, a hatalmas rendház uralma alá tartozó számos farm egyikén. Családja számos számvevőt és birtokigazgatót adott Bölcs Acce virágzó birtokainak, de akadtak köztük papok és szerzetesek is szép számmal. Sariel is annak tudatában kezdte meg tanulmányait, hogy eme két út bármelyike nyitva áll előtte. A Skizma azonban mindent felforgatott. A Caviák hősiesen kitartottak a panteon mellett, és ezért drága árat kellett fizetniük: Sariel apja, anyja, testvérei mind-mind az eretnek acceriánusok vesztőhelyein vagy a csataterek véres sarában végezték. Kis híján ez lett Sariel sorsa is.
Évekig harcolt a vallásháború forgatagában, Theopolistól a Padour birodalom határvidékén át a peneplén szikár sziklasivatagaiig mindenhol megfordult az acceriánusokkal küzdve. Beteges természete, alacsony termete és előkelő neveltetése ellenére kitüntette magát, és dicsőséget hozott családja nevére. A végtelen szenvedés és megpróbáltatások ellenére nem hagyta el a hite, sem az embersége, ami feletteseinek is feltűnt. Előléptetések és elismerések kísérték az útján.
Idővel azonban még ő sem bírta tovább. Az elefthelosi csata volt az újabb fordulópont az életében: egy ködös, hűvös őszi hajnalon, mikor katonáival hadifoglyokat kísért keresztül a peneplénen rajtuk ütöttek az acceriánusok. A kegyetlen mészárlásban az eretnekek a panteon összes hű szolgáját lemészárolták, és az ő életét is csak az mentette meg, hogy a holttestek alá szorulva; sebesülten, összezúzott arccal, átlyuggatott tüdővel eszméletét vesztette. Mikor magához tért az acceriánusok már nem voltak sehol, ő pedig órákig feküdt a véres sárban haldokolva. Kevésen múlt, hogy nem tért meg lelke Votisz nagyúr színe elé, de az utolsó pillanatban rájuk akadt egy hithű őrjárat.
Leszerelt és új megbízást kért magának, távol a Skizmától, távol a vallásháborús tébolytól. Családja érdemeire és példás hősiességére tekintettel diplomatát faragtak belőle, és követségbe küldték, előbb Colellába, Rabassiarba, majd végül Escarba.
Escarban hamar megtalálta a közös hangot a fiát gyászoló Xosé királlyal: a két megtört férfi vigaszt talált egymás nyomorában. Dacára külhoni származásának és annak, hogy egy másik állam érdekeit képviselte, Derasban egyre gyakoribb vendége lett a királynak, és egyre több mindenben kérte ki a tanácsát az agg uralkodó. Amikor aztán a Sámánháború végleg egymáshoz kötötte az Áldott Liga és Escar sorsát Xosé király a királyi tanács tagjának is kinevezte, általános megrökönyödést váltva ki az escari nemesek körében. Sariel idővel az Áldott Liga diplomáciai szolgálatában betöltött munkájáról is lemondott, hogy teljes figyelmét a királyságnak szentelhesse. A király hálája nem maradt el, hamarosan megtette Sarielt kancellárjának.
Xosé király idővel egyre ritkábban vette ki a részét az ország irányításából, és a tanácsosai közötti vitákban egyre többször az eddigre kancellárrá is kinevezett Sarielnek adott igazat. A király támogatásának biztos tudatában Cavia kancellár munkához látott. Írnokai, amikor épp nem a király pecsétjével ékes újabb és újabb rendeleteket körmölnek vagy kiterjedt levelezéseket folytatnak a nyargalók ellen küzdő hadvezérekkel, tengermelléki kereskedőházakkal vagy környező országok uralkodóival; az országot járják és elárasztják jelentéseikkel Cavia kancellárt. A kancellár ugyanis mindenről tudni akar és mindenbe beleszól: határviták két település között, a batirrei piacon használt súlyok, a suciotörvények megsértése, az exarchák pénzügyei; bármiről legyen is szó, a kancellárnak megvan róla véleménye.
Most, hogy a királyt már vagy fél éve nem látta senki szolgálóin, és három tanácsoson – a kamaráson, Votisz főpapján és a kancelláron – kívül, gyakorlatilag Cavia kancellár uralkodik a királyságban. A kancellárián írt rendeletek egyre ritkábban viselik magukon a király címerét, ezzel is jelezve, hogy a kancellár már arra sem veszi a fáradtságot, hogy a király jóváhagyását kérje döntéseihez. Egyre nehezebb tagadni, hogy az agg király helyett bizony az idegenből elszármazott, felkapaszkodott Sariel Cavia kezében futnak össze a szálak Escarban.
Cavia kancellár rendkívül intelligens, szorgalmas és gátlástalan férfi. Ha csak teheti minden idejét a fellegvárban vagy a városban berendezett irodájában tölti, jelentések olvasásával, az írnokok munkájának ellenőrzésével, levelek fogalmazásával. Munkája kitölti mindennapjait, sem barátokra, sem hobbikra, sem románcra nem marad ideje; zsaroláson gondolkodó rosszakarói legnagyobb sajnálatára. Szemmel láthatóan sem a luxus, sem a vagyon nem hozza lázba, évek óta ugyanazokat az egyszerű szabású, sötét árnyalatú öltönyöket hordja, és egyetlen ékszere egy egyszerű aranymedál, amely a Cavia család jelével ékes. Éjszakánként az irodája szomszédságában berendezett alvófülkékben hajtja álomra a fejét, hogy aztán reggelre kelve újra a munkába temetkezhessen.
Mivel döntéseit csak a legszükségesebb esetekben szokta megindokolni, barátok és bizalmasok híján senki sincs tisztában motivációival vagy céljaival. Sokszor egymásnak látszólag ellentmondó rendelkezései így aztán gyakorta lepik meg az escariakat: a mai napig nem tudhatja például biztosan senki, hogyan is vélekedik például a suciókról, hiszen tevékeny részt vállalt a suciotörvények meghozatalában, de szemet huny Ciudad Sucia létezése felett, és több alkalommal is közbeavatkozott, amikor bíróságai példás szigort alkalmaztak az otthontalanná lett nomádokkal szemben.
Nem könnyíti meg a kancellárral való együttműködést az sem, hogy az embereket, legyen bár szó országos méltóságokról, jött-ment kalandorokról, vagy egyszerű hétköznapi halandókról, felhasználható báboknak tekinti egy olyan játszmában, amelynek szabályaiba és céljaiba nem avatott be senkit. Gyakorta egyszerű és tömör üzenetek útján nyilvánítja ki szándékait, anélkül, hogy megbízottjait részletekbe menően tájékoztatná. Előszeretettel alkalmaz a királyi hivatalokon kívüli erőforrásokat, akár külhoni szerencsevadászokat vagy ichorvérűeket is, hogy a törvények és szokásjog megkerülésével teljesítsék az akaratát. Arra is számos példa akadt már, hogy az érintettek csak jóval később jöttek rá, hogy akarva-akaratlan a kancellár céljait szolgálták. Így járt például Mireia Gabaldon y Gironda hercegnő is, amikor északra tette át otthonát, abban a hitben, hogy azért teszi ezt, hogy távolabb kerüljön nagyanyjától és a főváros intrikáitól; ám csakhamar az Észak-Escar káoszába újra rendet hozó főnemes – hozzá egyébként kevéssé illő – szerepében találta magát.
Sariel Cavia legmeghatározóbb tulajdonsága hideg és számító intellektusa. A világot egy sakkjátékos szemein keresztül szemléli, ahol minden lépés célja, hogy közelebb vigye a győzelemhez és ahol a győzelem oltárán minden bábu feláldozható. Ám, hogy a számára mit jelent a győzelem az élet játszmájában, azt szigorú titokként őrzi. Mint ahogy szinte minden mást is. Tájékozott, racionális és cinikus ember, akinek így aztán meglehetősen nehéz meglepetést okozni.
Sokszor kellemetlen élmény társalgást folytatni vele. A beszélgetés során végig szenvtelen vizslatja beszélgetőpartnerét, tekintetét a másik szemébe mélyesztve. Halkan, megfontoltan és lassan, de nyomatékkal beszél. Szavainak szinte mindig éle és mögöttes tartalma van. Ugyan soha nem fogalmaz meg nyílt fenyegetéseket, de a beszélgetőtársaiban mégis ott motoszkál az érzés, hogy amit mondott, akár fenyegetés is lehetett volna. Országos méltósághoz képest szokatlanul sokat hallgat és kérdez, és ha csak teheti inkább hagyja, hogy beszélgetőtársai rávezessék magukat az általa hasznosnak vélt végkövetkeztetésre. Kedvelt szórakozása az ártatlanság és tudatlanság tettetése, hisz beszélgető partnerei is teljességgel tisztában vannak vele, hogy nála jobban tájékozott ember nincs a királyságban. Ugyanakkor persze ő sem mindentudó, viszont, ha nem avat be senkit abba, hogy mit tud és mit nem, hírnevének köszönhetően mások alighanem azt fogják feltételezni, hogy többet tud a valósnál, ami persze sok lehetőséget rejt magában.
A kancellária
A kancelláriát ugyan nem Sariel Cavia hozta létre, de ő tette a királyságot irányító hatalmi központtá. Kinevezése előtt idős és tehetetlen kancellárok váltogatták egymást a pozícióban gyors egymásutánban, mint ahogy a királyi tanács egyéb hivatalaiban is. Ezek a kinevezések tényleges feladatkör helyett inkább egyfajta elismerésként szolgáltak, az escari főnemesi családfők a szeniorátus elve alapján érdemelték ki tisztségüket. Így lett például az akkor közel nyolcvan esztendős Amando de la Cerda királyi kamarás a nála majd évtizeddel idősebb Raoul Argevieso halála után.
Sariel Cavia kancellári kinevezése egyértelmű és drasztikus törést jelentette ezzel a hagyománnyal, és érthető felháborodást keltett az Oquendo családban, akik jó okkal számítottak Rainer Amando Oquendónak a szokásjog szerint kijáró kinevezésre. Cavia kancellár kinevezése azonban egyszer és mindenkorra véget vetett ennek a hagyománynak, és jó okkal. Ahogy II. Xosé király egyre kevésbé vette ki a részét a királyság és a királyi udvar irányításából egyre inkább tetterős és elhivatott hivatalnokokra volt szükség. Mostanra már a csak a meglepően hosszúéletűnek bizonyult, de la Cerda kamarás képviseli a régi hagyományt a királyi tanácsban. Hiába ágyazott meg azonban Sariel Cavia a tanácsnokok új nemzedékének Derasban, a nagyravágyó és kompetens királyi tanácsnokok között egyedül a régimódi nemesúr de la Cerda kamarás számít megbízható és támogató szövetségesének.
Cavia kancellár irányítása alatt a kancellária Escar hétköznapjainak megkerülhetetlen tényezője lett. Amellett, hogy a királyi kancellária felel a királyi okmányok fogalmazásáért és hitelesítéséért – többnyire a király tudta vagy jóváhagyása nélkül -, Cavia kancellár, vagy az általa kinevezett írnokok folytatják a királyság diplomáciai levelezését is, sőt nem egy esetben személyes diplomáciai küldetéseket is végrehajtanak. A közelmúltban például Cavia kancellár egyik írnoka tárgyalta ki a roccamarei Mocenígó banknál a királyság legújabb kölcsön kérelmét. A kancelláriának túl sok munkatársa van már ahhoz, hogy mindegyikük kinevezését Cavia kancellár felügyelhesse, ám a kancellária főtitkárai tudják jól milyen munkatársakra vágyik a kancellár: az írnokok szinte kivétel nélkül tanult és jó felfogású, polgári vagy akár paraszti sorból származó, ambiciózus és szorgalmas emberek. Sokan közülük a környékbeli nagy egyetemek vagy az egyházi szemináriumok egyikén folytatták tanulmányaikat, mielőtt sorsuk másfelé nem kanyarodott volna, és nem ritka a külhoni származású, az escari nyelvvel hadilábon álló írnok sem. Kevésbé közismert, hogy a kancellár nem egy esetben saját zsebből fizette ki pár kellőképpen talpraesett és gátlástalan, ugyanakkor hálás természetű utcagyerek, szélhámos és tolvaj taníttatását, hogy aztán üstökösként felívelő karrierbe kezdhessenek a kancellárián, mint a kancellár különleges megbízottjai.
Akárkik legyenek és bárhonnan származzanak is, a kancellária munkatársai tisztában vannak vele, hogy korábban elképzelhetetlennek tartott hatalmuk és befolyásuk csak addig tart ki, amíg feltétlen hűséggel szolgálják a kancellárt, utasításainak eleget tesznek, sőt igényeit és szándékait előre kitalálják. Mindezekért cserébe rang, státusz, befolyás és tisztes fizetés az osztályrészük. Na és persze a hallgatólagos beleegyezés a kancellár részéről, hogy visszaélhetnek újonnan szerzett hatalmukkal, hogy korrumpálhatják magukat, hogy zsarnokoskodhatnak és harácsolhatnak, mindaddig amíg munkájuk nem látja ennek kárát. A kancellár írnokai már régóta járják Escart, hogy híreket gyűjtsenek, kinyilvánítsák a kancellár akaratát, vagy éppen ellenőrizzék a kancellária utasításainak végrehajtását. Az escariak régóta hozzászoktak már, hogy az írnokok érkezését csendes és engedelmes ellenségességgel fogadják. Az írnokok utasításainak azzal a tudattal tesznek eleget, hogy pusztán addig maradnak, amíg feltétlen szükséges, és amint kinyilvánították a kancellár akaratát és megírták jelentéseiket, már távoznak is, és minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. A kancellár az escariak csendes és alattomos ellenállásának letörésére hozta létre az exarchátusok rendszerét. Sajnos az ország egy-egy harmadának élére kinevezett exarchák csak részben váltották be a reményeit, azért Cavia kancellár az elmúlt év során új megoldás után nézett, és kinevezte első legátusait. Az írnokokkal ellentétben a legátusok megbízatása hosszabb távra szól és egy adott probléma megoldására gyakorlatilag teljhatalmat kapnak. Cavia kancellár első legátusa, a töredékhercegségekből származó Marcal Mal-Cuzinhado például a Secco és Camura folyók háború alatt lerombolt hidjainak helyreállítását kapta feladatául. Mal-Cuzinhado legátus a kancellár akaratára hivatkozva önhatalmúlag különadókat vetett ki, valamint suciók és parasztok hadát vezényelte robotra az újjáépítések során. Pár hónap alatt három lerombolt kőhidat is sikerült helyreállíttatania, mielőtt feldühödött escari parasztok egy csoportja agyonverte volna.
Cavia kancellár titka
Sariel Cavia több, mint ötven évvel ezelőtt született Theopolis közelében, a hatalmas rendház uralma alá tartozó számos farm egyikén. Családja számos számvevőt, birtokigazgatót, papot és szerzetest adott Bölcs Accénak. A Skizma azonban mindent felforgatott. A Caviák hősiesen kitartottak a panteon mellett, és ezért drága árat kellett fizetniük: Sariel apja, anyja, testvérei mind-mind az eretnek acceriánusok vesztőhelyein vagy a csataterek véres sarában végezték. Ez lett Sariel sorsa is.
Egy ködös, hűvös őszi hajnalon, mikor katonáival hadifoglyokat kísért keresztül az elefthelosi síkon, acceriánusok ütöttek rajtuk. A kegyetlen mészárlásban az eretnekek a panteon összes hű szolgáját lemészárolták, köztük Sariel Caviát is.
A férfi, akiből később Xosé király kancellárja lett, egyike volt csupán az acceriánus hadifoglyoknak. Egyszerű jobbágyként nőtt fel távol a nagy rendházaktól, de nagyratörő álmokkal. Eszes és tehetséges gyerek volt, de környezete minduntalan a lehető legfájdalmasabb módon tudatta vele, hogy felesleges álmodoznia: aki sárban született az a sárba is fog megtérni. A Skizma azonban számára is mindent felforgatott. Az Acceriánusok új világrendet ígérték neki, egyenjogúságot a mindenható istenség színe előtti jelentéktelenségben. Lehetőséget a kiemelkedésre, az érdemek szerzésére, lehetőséget a felemelkedésre. Lelkesen és hittel eltelve vetette bele magát a vallásháború tébolyába, halált megvető bátorsága még a fanatizált acceriánusok között is kitűnt. De hevülete bozóttűz volt csupán: amilyen gyorsan jött és pusztítóan égett, olyan gyorsan le is lohadt.
Mire a Skizma harmadik évében hadifogságba került már csak megszokásból szajkózta az acceriánus dogmát. Sorsába beletörődött, megtört ember lett belőle, és a fejére kirótt ítéletet – halálig tartó robot Depthol bányáiban – is a bizonyosságban lelt megnyugvással fogadta. A bányák felé tartó erőltetett menet során, az elefthelosi csata előtti napokban, a viselkedése felkeltette az igazi Sariel Cavia kapitány érdeklődését. Hosszú beszélgetéseket folytattak egymással, hamar kiderült, hogy jól megértik egymást. Akkor is egymás oldalán voltak, amikor lecsaptak rájuk az acceriánusok. A mészárlást látva Cavia kapitány eloldotta kötelékeit és bíztatta, hogy mentse életét. Menekülhetett volna, vagy akár csatlakozhatott volna egykori hitsorsosaihoz, de nem vitte rá a lélek. Cavia kapitány oldalán harcolva küzdött, és kis híján az ő oldalán halt meg. A holttestek alá szorulva, sebesülten, összezúzott arccal, átlyuggatott tüdővel eszméletét vesztette. Mikor magához tért az acceriánusok már nem voltak sehol. Észrevette maga mellett Cavia kapitány összekaszabolt testét, szólítani próbálta, kinyúlt, hogy megböködve reakcióra bírja. Így akadt a kezébe a kapitány családi címerrel ékes medálja. Akkor is a medált szorongatta a kezében, amikor ráakadt egy óhitű őrjárat, és mi sem volt egyszerűbb, mint meghagyni őket tévedésükben, hogy az összekaszabolt arcú férfiban a csodálatos módon életben maradt Sariel Caviára akadtak rá.
Felépülve leszerelt és új megbízást kért magának, távol a Skizmától, távol a vallásháborús tébolytól, és mindenkitől, aki esetleg leleplezhette volna a titkát. Hazugsága jutalmaként diplomatát faragtak belőle, és követségbe küldték. Azóta is hazugságban él, és nem múlik el nap, hogy ne emlékeztetné magát, hogy nem ok nélkül kapott második esélyt a sorstól. Hogy álnoksága nem lehet öncélú, hogy nem azért mentette meg az életét az igazi Sariel Cavia, hogy ő ezt önzőséggel és kapzsisággal hálálja meg. Hogy ha már a sors olyan helyzetbe hozta, hogy országos főméltóságként tömegeknek szolgálhat, még akkor is minden tőle telhetőt meg kell tennie, ha könnyebb és kifizetődőbb lenne kevesebbet tennie.
Cavia kancellár a játékban
Cavia kancellárból könnyedén lehet a karakterek megbízója, de akár ellensége is. Ráadásul, mivel szinte mindenbe beleártja magát, ami Escarban történik, és nincs olyan apró-cseprő ügy, amelyben ne látná meg a nagyobb problémák forrását, ezért ez akár már az első szintek valamelyikén megtörténhet.
A kancellár – természetesen írnokai révén -, ha valami olyan ügyet szeretne elintézni, amely jobb, ha elkerüli az escari hatalmasságok figyelmét, nem restell akár holmi jött-ment kalandorokat sem felfogadni. Teszi ezt már csak azért is, mert feltételezhetően őket nem fogja hiányolni senki, ha a feladat meghaladja a képességeiket; ha pedig ők okoznak nem várt bonyodalmakat viszonylag könnyű bűnbakként az escariak elé vetni őket. Tapasztaltabb és híresebb kalandorokat, vagy netalán helyi származású ichorvérűeket már valószínűleg inkább hivatalos megbízásokkal, vagy akár legátusi kinevezésekkel keres meg.
Annak, hogy a karakterek az első szintek valamelyikén személyesen találkozzanak a kancellárral meglehetősen kicsi az esélye, feltéve, hogy nincs köztük különösen magas rangú vagy vagyonos egyén. Ellenben a kancellár megbízásából eljáró írnokok, különleges megbízottak vagy éppen zsoldosok könnyedén a karakterek útjába kerülhetnek. Ha pedig egy, a kancellár számára fontos feladat a JK-k közbeavatkozása miatt hiúsul meg, a karakterek bizony óhatatlanul magukra vonják Cavia kancellár figyelmét. A kancellár alapvetően nem bosszúálló természetű. Még ha a karakterek keresztbe is tettek neki, először alighanem annak a lehetőségét fogja keresni, hogy a saját hasznára fordítsa a JK-k tehetségét. Ennek érdekében aztán szinte semmilyen eszköztől nem riad vissza: akire nem lehet ész érvekkel, esetleg vagyon vagy hatalom ígéretével hatni, annál ő vagy megbízottjai akár a zsarolással is megpróbálkozhatnak.
Ellenben, ha a karakterek elzárkóznak az együttműködéstől, és a kancellár úgy véli, hogy jelenlétük csak további bonyodalmakhoz vezetne, mindent meg fog tenni az eltávolításukért. Ez eleinte még nem feltétlen jelent gyilkossági kísérleteket: Cavia kancellár számára épp elég, ha a karakterek egy távoli országba teszik át székhelyüket. Elképzelhető, hogy titokban leszervez a számukra egy küldetést, amely hosszú időre lefoglalja őket máshol, de akár leplezetlen megvesztegetéssel is próbálkozhat, és felajánl egy kisebb vagyont a karaktereknek azért, hogy távozzanak Escarból. Persze a gyilkosságoktól, vagy mondva csinált letartóztatásoktól sem riad vissza, ha minden más kísérlete kudarcot vallott. Elvégre meg van róla győződve, hogy okkal van még ezen a világon, hogy csak ő képes Escart visszarángatni a szakadék széléről és biztonságba vezetni. Márpedig mit számít pár bajkeverő élete egy ilyen nemes feladat sikeréhez képest?
| Név: Sariel Cavia Leírás: II. Xosé Gironda kancellárja, szürke eminenciás, udvaronc | ||
| Erőnlét: -1 Ügyesség: 0 Érzékelés: 0 Karizma: 3 Intelligencia: 3 Lelkierő: 4 Életerő: 10 Mozgás: 20 ME: 23 | Ismeretek Álcázás 4 Elmekontroll 3 Észlelés 3 Hamisítás 5 Kézügyesség 4 Kultúra (egyezm. városi) 5 Lélektan 6 Mágiaelmélet 3 Megfélemlítés 4 Meggyőzés 5 Mellébeszélés 7 Méregkeverés 4 Sárm 3 Számtan 4 Történelemism. 3 | Harcértékek Cselekedetek: 1/1 Vért: 0 Kezdeményezés: 0 Támadások Stiletto KT: 25 Sebzés: k6+1(+1Ép) Max. Vé: 75 |
| Képességek: Rejtett pengék: Cavia kancellár soha nem hord magánál látható fegyvert. Hogy-hogy nem, ha szüksége van rá, valahogy mindig akad a ruházatába rejtve egy stiletto tőr. A kancellár rejtett fegyverét szabad cselekedetként ránthatja elő és első támadása mindig Meglepetésszerűnek minősül (+25 KT). Titkok tudója: naponta egyszer használható képesség. Ha Cavia kancellár legalább egy órát eltölt egy karakter társaságában, akivel ezen idő alatt képes kommunikálni, és sikeres Sárm próbát tesz, melynek célszáma 8 + a célpont Lelkiereje, mesélő feltehet egy eldöntendő kérdést. A kérdésre a karakter játékosának őszintén kell válaszolnia, bár hosszabb magyarázatba nem kötelező bocsátkoznia. Alázatos szolgád: naponta egyszer használható képesség, melynek segítségével a kancellár elültet a célpont elméjében egy gondolatot. A képesség használatának feltétele, hogy Cavia kancellár sikeres Karizma + Meggyőzés próbát tegyen, melynek a célszáma 9 + a célpont Lelkiereje + Elmekontrollja. A képesség sikeres használatához a kancellárnak és a célpontnak legalább egy percen keresztül beszélgetnie kell egymással. Amennyiben a próba sikeres a célpont nem lesz tisztában azzal, hogy a gondolat mástól származik. A célpont ezt követően őszintén hinni fog a gondolat tényszerűségében, és amennyiben a gondolat cselekedetre ösztönöz (pl. el kellene utaznod a városból) a célpont ösztönösen kimondja vagy megteszi, amit a kancellár sugall neki. A hatás 5 napig tart, de a célpont a továbbiakban is csak akkor fog gyanakodni a gondolat eredetét illetően, ha az illogikusnak vagy személyiségtől idegennek tűnik a számára. | ||
| Név: Különleges megbízott Leírás: Kancelláriai írnok, Cavia kancellár piszkos munkáját intéző ügynök | ||
| Erőnlét: 2 Ügyesség: 2 Érzékelés: 0 Karizma: 0 Intelligencia: 1 Lelkierő: 3 Életerő: 14 Mozgás: 20 ME: 8 | Ismeretek Akrobatika 3 Álcázás 4 Elmekontroll 3 Észlelés 3 Hamisítás 3 Kézügyesség 4 Lopódzás 4 Megfélemlítés 4 Mellébeszélés 4 | Harcértékek Cselekedetek: 1/1 Vért: 1 (posztó) Kezdeményezés: 4 Támadások Stiletto KT: 35 Sebzés: k6+3 Max. Vé: 90 |
| Képességek: Meglepetés I.: meglepetésszerű támadásaihoz +35 KT járul, a szokásos +25 helyett, hátulról történő támadásaihoz +20 KT járul a szokásos +10 helyett. Sikamlós: ha mozgásával áthalad egy közelharci fegyverrel rendelkező ellenfél előtt, vagy eltávolodik egy ellenfelétől harc közben, az ellenfél nem tehet Alkalom szülte támadást ellene. | ||
