Eligio de Soler

Eligio de Soler, az Arany Oroszlán.

Eligio de Soler, a Fény hordozója.

Nariman darga legyőzője.

Párbajok és tornák győztese, vészkakas-vadász, gáncstalan lovag.

Bizony sok név akad, ahogy az ifjú királyi tanácsos szeretné, ha emlegetnék.

A kancellár kedvence.

A kikötői bordélyházak eltartója.

Nincstelen szoknyavadász.

Szemtelen, pénzéhes, lusta törtető.

Bizony sok néven emlegetik a háta mögött.

---

Azt meg kell hagyni, bármilyen jellemhibát hánynak is szemére rosszakarói, hogy az ifjú Eligio generációjának egyik legjobb lovagja. A de Solereket a Keserű-síkság szívében elterülő méretes birtokaik papíron ugyan az ország előkelői közé sorolják, de terméketlen földjeikből meglehetősen csekély jövedelmük származik. Földjeik javát évtizedes bérleménybe adták a Mestának, így fel sem merülhetett a birtokfelosztás a gyermekek között. Birtok és vagyon helyett kitűnő neveltetést kapott családjától: Carlos Contador del Casteldefells apródjaként tanulta a lovagi erényeket, és oldalán próbára tehette magát a Sámánháború csataterein és a tornák mezején is. Ugyan ki feledné, hogy Torno Montanas falai alatt levágta a nyargalókat csatába vezető Nariman dargát, vagy hogy Hugo Angel lovagot kiütötte a nyeregből az Aviles-i tornán?

Nos, ha Eligión múlik, akkor senki.

A magas, egyenes tartású, ápolt külsejű lovag alig-alig mulaszt el alkalmat arra, hogy saját jóhírét keltse. Aki Eligiót jól ismeri tudja, hogy bár a nárcizmus nem áll távol tőle, dicsekvése más célt is szolgál. Mivel birtokaira vagy rokonsági kapcsolataira nem hagyatkozhat, felemelkedésének záloga jó híre. Ez a hírnév volt az, legalábbis de Soler lovag szerint, amely ranghoz és befolyáshoz juttatta őt. Mi másért vetett volna szemet rá a kancellár, ha nem azért, mert hallott hősiességéről?

Mindössze egyszer találkoztak, mikor Casteldefells lovag apródjaként a fővárosban járt, fél évvel később, mikor végre elnyerte sarkantyúit, mégis levelet kapott Derasból. A levélen a király pecsétje állt, de semmi kétség nem lehetett: a kancellár kérte tőle, hogy az Arany Oroszlánok kapitányának álljon. Azt, hogy hamarosan a királyi tanácsban találja magát, még nem is sejtette, mégsem hezitált. Az Oroszlánok vezetőjének lenni ugyan nem számít nagy kitüntetésnek egy escar nemes számára, de biztos volt benne, hogy Derasban hamar párt és így birtokot talál magának a Fellegvárban nevelkedő udvarhölgyek között.

Természetesen nagy sikere volt az udvarhölgyek között, és kisvártatva el is jegyezte Bernarda Cuyart, a talaverai Cuyarok cserfes, ám tisztességes hozományra számító sarját. Pár év a fővárosban, aztán a kancellár segedelmével saját jogon is hozzájuk némi kis birtokocskához, ami a Cuyar hozománnyal együtt már elegendő lesz, ahhoz, hogy az escar nemesurak gondtalan életét élhesse. Addig is, amíg sorsának beteljesülését várta kiélvezte derasi mindennapjait: az Arany Oroszlánok kapitányaként tett szívességeknek hála szépen gyarapodott magánvagyona, közelebbi ismeretségbe került több kitűnő vendéglátóhelységgel, és az azokban dolgozó ifjú hölgyekkel kikötő-szerte, és amikor épp úgy tartotta kedve néha még arra is odafigyelt, hogy az Oroszlánok jobb kiképzésben és ellátásban részesüljenek. Ha nem találta volna egy szép napon a királyi tanácsosok között magát, Eligio alighanem megelégedett volna sorsának ilyen módon való alakulásával.

Név	KT		TávT	Sebzés	Vé	Min. Sérülés	Manőverek
Fény (Egyeneskard)		10	—	K10+2	8	-15	fegyver-törés
Tulajdonságok:		Mestermunka, Ereklye
Képességek:		Fény, nevéhez méltón folyamatosan kellemes aranysárga fénnyel világít és 10 méteres távolságra 5-ös fényerősséget biztosít. A fényerő túlütésenként 1-gyel erősödik, mindaddig, míg hordozójának kezében van. A nagy fényerő okozta hátrányok nem vonatkoznak hordozójára.

Egy esztendővel ezelőtt azonban, a király az ő végtelen bölcsességében, és alighanem azért, mert a kancellárnak szüksége volt valakire, aki megbízhatóan leszavaz az oldalán a tanács ülésein, Eligio de Solerből, a nincstelen lovagból királyi tanácsos lett. Eligio előtt hirtelen szélesre tárult a horizont, és korábbi terveit immár méltatlannak és elégtelennek látta. Az, hogy bátyja helyett ő kapta meg büszke apjától Fényt, a de Solerek családi ereklyéjét, csak még tovább szította benne az ambíciót.

Felbontotta eljegyzését Cuyar kisasszonnyal, és nagyobb vadakra kezdett vadászni. Részeg dorbézolásai közepette azzal traktálja cimboráit, hogy egy nap még a dinasztia rokonságában látják majd őt viszont.

Ezekre az italozásokra rendszerint a királyi tanács ülései előtt kerül sor, saját bevallása szerint a másnapos fejfájás sem rontja tovább a tanácsüléseken való szenvedés élményét. A bürokrácia és a pénzügyek mélységesen untatják, a tanácsosok kicsinyes intrikái bosszantják, az ország kormányzásának apró-cseprő ügyeinek vég nélküli tárgyalása több fájdalmat okoz számára, mint bármelyik csatatéren szerzett sérülés. Szerencsére, ha a tanácsülések alatt el-el bóbiskol, rendszering hagyják, hogy kipihenje magát és csak a szavazások alkalmával verik fel alkoholmámoros álmából. Ilyenkor pedig nincs más dolga, csak megismételni a kancellár utolsó szavait, és már vissza is térhet fontosabb dolgaihoz, mint a szoknyakergetés, italozás és a szebb jövő tervezgetése.

Legalábbis eleinte így volt. Újabban azonban, magát is meglepve ezzel, barátra talált a tanács másik ifjú tagjában, Anacleto Mingo y Argevieso udvarmesterben. Ők ketten sok mindenben hasonlítanak. Jól csengő neve ellenére Anacleto is vagyontalanul, ám nagy álmokkal érkezett Derasba, hogy aztán egy nagyhatalmú tanácsnok pártfogoltjaként hirtelen a királyi tanácsban találja magát. Másrészt viszont nem is lehetnének különbözőbbek: Anacleto a tintanyaló, szorgos taláros nemesek mintapéldánya. Sem az előkelők báljaiban, sem a kikötői bordélyokban nem lehet vele találkozni soha sem. Törtetése és ambíciója nem dicsekvésben, hanem rendkívüli munkabírásában nyer teret magának.

Ha bárki megvádolná ezzel, Eligio bizonyára a képébe nevetve, de az igazság az, hogy de Soler lovag elhatározta, követi Anacleto példáját, és ő maga is elkezdte komolyabban venni kötelességeit. Nem kell persze gyanús jellemváltozásra gondolni, Eligio továbbra sem veti meg a jó társaságot és persze a guruló aranyakat sem, de az udvarmesterrel folytatott beszélgetései nyomán több hasznos reformot vezetett be az Arany Oroszlánok szervezetében, és a királyi őrség létszámának bővítésébe is belekezdett. Még arra is sikerült rávennie magát, hogy jobban odafigyeljen a tanács ülései alatt és időről-időre még a kancellárnak is ellent mert mondani.

Eligio de Soler, tanácsos. Nem is cseng olyan rosszul.

Képességek
Megingathatatlan: minden körben, ha előző köre óta nem érte találat, visszakap +5 aktuális VÉ-t.
Fegyvertörés: Fegyvertörés manővert -10 KT-vel hajt végre.
Kardrántás: főcselekedet. Eligio kezébe veszi Fényt és lead vele egy támadást +10 KT-vel.