A Fattyak sokáig egyike voltak csak a számtalan utcai bandának Derasban, talán csak meggondolatlan agresszivitásuk tette őket valamelyest különlegessé. Mégis, valamiért őrájuk esett Agancs atya választása, őket tette meg akarata eszközévé és így a város legrettegettebb, feltörekvő hatalmává. Miután az atya félreállította az útból a banda korábbi vezetőjét, a Fattyak mindennapjainak irányítását Sospechozóra, az Adomány hatására megváltozott rettegett harcosra bízta.

Hamar kiderült azonban, hogy Sospechozo a változás hatására nem csak nagyobb és veszedelmesebb lett, de ingerlékenyebb és vérszomjasabb is. Nagyszerű tulajdonságok egy csatában, de kevésbé kívánatosak a mindennapok során. Így aztán Sospechozo fokozatosan háttérbe szorult, bár ellent mondani neki Agancs atyát és két tanítványát leszámítva senki sem mer. Helyette inkább csak figyelmen kívül hagyják, és leginkább csak harcok során kérik segítségét. Sospechozo számára jól van ez így, szívesen tölti mindennapjait a Bonatara csatornákba vezetett zavaros vizében vadászva. Így aztán mindinkább a két tanítvány, Gusanos és Sanguijela került előtérbe. Kettejük közül Gusanos szinte ki sem teszi a lábát a Fattyak otthonából – amely a Viejacostából idővel átkerült a kikötő csatornáiba – és bárki bizalommal fordulhat hozzá kéréssel, már ha van hozzá mersze. Mindannyiuk közül ugyanis Gusanos hasonlít legkevésbé emberre. Vastag fekete köpönyege és teljes arcot takaró fekete maszkja alatt ezernyi rovar mocorog és zizeg megállás nélkül, teljesen beborítva Gusanost. Sőt, a Fattyak közül sokan meg vannak róla győződve, hogy a rovarok alatt nincs is senki, hogy a rovarok maga Gusanos. Meg kell hagyni, Gusanos a rengeteg rovar közös ciripelésének hangján szólal meg, ha nagy muszáj neki…

Agancs atya három kapitánya közül Sanguijela őrizte meg leginkább emberi mivoltát. Ő már akkor Agancs atya oldalán volt, amikor először felbukkantak az unatkozó utcagyerekek között. A köpenye és maszkja alól csak egy jellegtelen és közönyös középkorú férfi hangja szólal meg, és sem testalkatában, sem viselkedésében nincs semmi rendkívüli. A Fattyak között terjedő vicc szerint Sanguijela maszkja bizonyosan szemüveges arcot takar, olyan embert, aki akkurátus könyveléssel tartja számon hány lelket áldoztak fel az évek során a hit oltárán. Agancs atyához hasonlóan ő is kegyben áll a Féreg színe előtt, sőt olykor-olykor – Agancs atya távollétében – ő segít a Fattyaknak bemutatni a közös áldozatot.

Az áldozatbemutatás fontosságát sem Sanguijela, sem Agancs atya nem győzi eléggé hangsúlyozni. Nem múlhat el hét anélkül, hogy a Fattyak emberáldozatot mutatnának be a Féregnek. Az áldozatok szinte bárhonnan származhatnak, foglyul ejtett Rejtett Árnyak, nyomtalanul eltűnt csavargók, vagy akár szépreményű Fattyak, akiknek a szervezete visszautasította a Féreg adományát: amíg a Féreg megkapja jussát más nem számít Agancs atya szemében. Nem meglepő hát, ha az elmúlt hónapok során a Fattyak legfontosabb feladatává a leendő áldozatok becserkészése és leszállítása lett, és háborújuk a Rejtett Árnyak és a Tíztőrök ellen még jól is jött számukra ehhez.

Elsőként a Tíztőrök tapasztalták meg mekkora veszélyt jelentenek az Agancs atya vezette Fattyak. Mikor váratlanul az ölükbe pottyant a Tíztőrök évszázadokon át rejtett otthonához vezető útvonal titka nem sokat haboztak. Agancs atya heves kegyetlenséggel vezette a támadást, megtartóztatás nélkül szórt varázslatai véres csapást vágtak a Tíztőrök között, lehetőséget adva a tapasztalatlanabb ám fanatizált Fattyak számára, hogy végzetes csapást mérjenek az ősi orgyilkosklánra. A foglyul ejtett Tőrök és Pengék hosszú hetekre megoldották az áldozatok kérdését, időt adva ezzel a Fattyaknak a berendezkedésre és a toborzásra. Most, hogy végre jól őrzött, rejtett és legfőképpen nagy otthonukat birtokba kezdték, meglepő győzelmüknek pedig híre ment a derasi éjszakában, Agancs atya emberei még a korábbinál is nagyobb sikerrel folytathatták új tagok beszervezését a csatornák lakói és a suciók között.

A Fattyak hamar uralmuk alá hajtották a kikötőt. A helyi boltosok, raktárosok, vendéglátósok saját kárukon tanulták meg, hogy a feltörekvő tolvajklánnak milyen rövid a türelme és milyen rosszul tolerálja az alkudozást és kétszínűséget. A Fattyak érkezését követően sosem látott gyilkosság- és eltűnéshullám söpört végig a kikötőn. Eltartott pár hétig, de végül még Cavia kancellár figyelmét is felkeltették az események. Ciscla Marriruegla teljhatalommal, teli kofferral és számos Arany Oroszlánnal érkezett a kikötőbe, hogy a király legátusaként véget vessen a kikötőt felforgató elemek tevékenységének. Bár az Oroszlánok azóta megkettőzött létszámmal vannak jelen minden utcasarkon és móló végében, de a Fattyakat mindez cseppet sem zavarja.

Ami azt illeti, nem lehet nem észre venni, hogy a Fattyak mozgását milyen kevéssé zavarják az Arany Oroszlánok. Sem a kikötőt elárasztó őrjáratok, sem a Gomiel híd, vagy éppen a városkapukon való közlekedés nem jelent akadályt a számukra, zavartalan járhatnak-kelhetnek szerte a városban és annak környékén. Mindez persze az Árnyak gyanúját is felkeltette, és nem csekély kockázatot vállalva, napokig tartó óvatos megfigyelés árán, megbizonyosodtak róla, a Fattyak mindig előre tudnak arról, merre közlekednek az Oroszlánok, valamint, hogy a Kapukat őrző Oroszlánok tudtával járnak-kelnek büntetlen a kikötő, a város és Ciudad Sucia között. Az Árnyak aggodalma azonban akkor csapott csak át igazán félelembe, amikor egy alkalommal a félelmetes Sanguijelát egészen a Fellegvárig követték.

De nem csak az Árnyak tanúsítanak érdeklődést a Fattyak iránt, az érzés kölcsönös. A Tíztőrök kifüstölése után ugyan némi időbe telt, hogy a Fattyak rendezzék és kitöltsék soraikat, az újoncok beletanuljanak szerepükbe, az egykori alapítók elfogadják a megváltozott rendet, vagy éppen nyom nélkül eltűnjenek, de idővel eljött az ideje, hogy a Fattyak figyelme az egykor őket könnyű prédának tartó Árnyak felé forduljon. Elemi erővel csaptak le riválisaikra, váratlanul és könyörtelenül. Egy este alatt három biztosház lett a lángok martaléka, féltucat Árny végezte élettelül az utcán, másik kettőnek pedig nyoma veszett, hogy Agancs atya áldozótőre alatt fejezze be életét. És ez még csak a kezdet volt.

Kalandötlet
A Hattyú és Kacsa a Lassú-Bonatara közelében található, Viejacosta és Banyo városrészek határán, egy takaros, jómódú utcában. Két oldalról keskeny, árnyékos sikátorok határolják, az előtte lévő teret mindenki csak a Vadász tereként ismeri, a tér közepén álló, Kemi úrnőt ábrázoló szobor után. A fogadó maga emeletes kőépület, fehérre meszelt falakkal, állandó tisztasággal és béketűrő törzsközönséggel. Mahautnak, a karakterek egyik jó barátjának vagy rokonának gyakorlatilag a Hattyú és Kacsa volt az otthona. Ilyen-olyan okokból hónapok óta itt szállt meg, vagy éppen itt dolgozott felszolgálóként vagy akár komédiásként, de épp így elképzelhető, hogy csak előszeretettel töltötte itt az idejét egy kupa sör vagy palack bor mellett társalogva, szórakozva.
Azt az estét is itt töltötte, amikor nyoma veszett. Nem tart sokáig, mire a karakterek kiderítik, hogy eltűnt ismerősüknek egy környékbeli alak, valamiféle Ruy, tette a szépet. Ruy heteken keresztül kitartóan udvarolt, meglehetősen sikertelenül. De azt is hamar megtudják, hogy azóta őt sem látták a Hattyú és Kacsában.
Bár éppenséggel akár puszta véletlen is lehetne közös távollétük, vagy akár az egymásra találásuk eredménye is, de a valóság sajnos sokkal szomorúbb ennél. Ruy ugyanis a Fattyak tagja, és a sokadik kikosarazás után mérgesen és kiábrándulva végre megvilágosodott: Mahaut kitűnő felajánlás lenne a Féreg számára.
Vajon milyen nyomokon indulhatnak el a karakterek, és mi mindent derítenek ki? Kihez fordulhatnak segítségért, ha rádöbbennek mekkora fába vágták a fejszéjüket? És időben rátalálnak-e a Fattyakra, mielőtt még Mahautra kerülne a sor az áldozatbemutatások során?