A fővárostól délre, az ország déli határán terül el az Onte félelmetes mocsárvilága. Több, mint 100 km hosszan és 2 napnyi járóföld szélesen, az Onte szinte lakatlan, rejtélyes és öntörvényű vidék. Igazi senki földje, amelyet egyetlen földesúr sem óhajtja magáénak vallani, sőt minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy létezéséről is megfeledkezzenek. Pedig a mocsár közel sem értéktelen: az Onte mélyén ritka, sehol máshol elő nem forduló növények teremnek, amelyek különleges és nagyhatalmú főzetek alapjául szolgálnak. Az Onte története hosszú múltra tekint vissza, gyökerei mélyebbre nyúlnak bármely környező államénál.
Hónap: 2024 április
A regény nyolcadik fejezetében Mireia és Arnau végre José Maria Castrillon, a sokat emlegetett trubadúr-gróf, színe elé járulnak. A találkozóról elégedetten távoznak ugyan, de még a Várdombot sem hagyják maguk mögött, máris újabb konfliktusokban keverednek.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Így emlegetik Escar egyik legdélebbi települését. Ez a pár száz lakosú apró falucska legfeljebb azzal tarthatott számot bármi hírnévre, hogy az Onte mocsaraiban menedéket kereső gonosztevők itt mondtak búcsút Escarnak. Tizenöt évvel ezelőtt azonban nagy változás állt be a falu életében: a megözvegyült Miasol Gabaldon y Gironda, Escar történetének leghatalmasabb varázshasználója itt rendezte be új otthonát.
A legújabb fejezetben Arnauék meglátogatják a Múzsák Palotáját, ami természetesen vérontással jár.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Az árnylányok Észak-Escar legrosszabbul őrzött, senki által nem ismert titka. Kezük nyoma a hétköznapokban és a legendákban egyaránt tetten érhető, de bizonyosat senki sem tud felőlük – és szerintük ez jól is van így.
Madre Sombra, az Árnyanya leszármazottai és tanítványai tökélyre fejlesztették az árnyékok mögül irányítás és befolyásolás művészetét, és mostantól ezen kaszt tagjaként a játékos karakterek is így tehetnek.
Mindössze két, bújtatott fenyegetésektől hemzsegő beszélgetés után, Mireia elkezdi fojtogatónak érezni a királyi udvar levegőjét.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
A Sámánháború első éveiben, a király gyengélkedése okán, a tanács fontos döntésre jutott: királyság még escari kézben lévő részeit exarchátusokra osztották. Az exarchák felhatalmazást kaptak rá, hogy a nekik rendelt területeken a király nevében zászlót bontsanak, a helyi nemességet táborba szólítsák, a parancsokat megtagadókra a király hatalmával sújtsanak le, és az országot külső és belső ellenségektől védelmezzék. A háborús szükségszerűség minden más törvényt felülírt, ha kellett az exarchák a királyság népével szemben is vasmarokkal léptek fel, hogy a háborút friss hússal, vassal és arannyal táplálhassák.
Az exarchátusokról és nagyhatalmú vezetőikről bővebben itt lehet olvasni.
Arnau megszabadul a barátaitól és az Aranykakasban szemtanúja lesz egy meghitt pillanatnak Isabel del Vio és a néhai Diulio Zacombe között.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
