Az épületből kiérve izgatott csődület fogadott. Az egyik bérkocsi alatt egy ájult férfi feküdt. A kancellár egyik patkányképű írnoka, aki a palotába vezetett minket.
– Elvyra, ez a fickó utánad ólálkodott, – magyarázta Pablo. – Ezért Gavin kicsit lecsapta. Küldjük a disznókhoz?
– A világért se, csak egy szerencsétlen hódolóm. – Letérdeltem mellé, és megráztam a vállait, miközben észrevétlenül némi tetterőt varázsoltam az alakba. A férfi ijedten nézett körbe.
– Kedves Barátom, elesett itt a lépcsősoron! – Mosolyogtam rá az alakra, aki ijedten nézett a marcona kinézetű “kocsihajtókra”. – Jöjjön, vissza kísérem a palotába!
A pasi ijedten kapaszkodott belém, és az Árnyak kacajától és füttyögésétől kísérve elindultunk kifelé a bérkocsivállalat udvarából. Amikor látótávolságba értünk, mélyen a férfi szemébe néztem.
– Cavia küldte.
– Igen, Hercegnő! – Válaszolta a kis besúgó túl készségesen, sunyi mosollyal az arcán .
– Mióta?
– Csak most pár órája küldött Ön után. – Hazudott, bár ügyesen csinálta.
A Találkozások mai részében Mireiáék felkeresik végre Szent Remund sírját.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak, a könyv első felét itt olvashatják:
Vélemény, hozzászólás?