Üres, félelemben megfáradt tekintetek kísértek a Nagymama otthonáig. Miasol Gironda jobbágyai jól tudták a helyüket, és nem csak szavaikat, de gondolataikat is megválogatták. Előbb-utóbb mindenki így tett, aki elég időt töltött a boszorkány-hercegnő közelében.
Talán ezért, az évek során ösztönössé vált önvédelemként, de minden gondosan kiforrott gondolat eltűnt a fejemből, mikor Zelena, nagyanyám mindig megbízható szolgálónője egyenest az úrnő lakosztályába vezetett.
A Találkozások 29. fejezetében Mireia nagyanyja színe elé járul, hogy jól megválogatott emlékei segítségével tévútra vezesse a boszorkányt.
Vélemény, hozzászólás?