– Szeretném, ha a szolgálatomba állnátok!
Elővigyázatosabban kellett volna megválasztanom, hogy mikor szólalok meg. Oren majdnem belefulladt a sörbe, amit a szavaimat hallva félrenyelt. Yaven kezében megcsúszott a kés, és megvágta az ujját. Almány önelégülten felkiáltott.
– Végre!
– Hogy érted, hogy végre? Ez a legnagyobb hülyeség, amit hallottam. – Nyomta el a köhögését Oren. – Még, hogy Tesze osztogassa a parancsokat!
– Arnau Atenasnak hívnak, és a családom gyökerei mélyebbre nyúlnak Escar földjébe, mint a Kopasz-hegység bányái! – Mordultam rá a parasztfiúra. Éreztem, hogy elfut a méreg. Alighanem épp azért, mert az elevenembe talált. Elvégre a saját kétségeimet hallottam megszólalni Oren hangján. Nyugalmat erőltettem magamra, mielőtt folytattam volna. – De félreérted a szándékaimat. A segítségetekre van szükségem.
A Találkozások legújabb részében Arnau cselekvésre szánja el magát.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Vélemény, hozzászólás?