Fiatal és nyughatatlan világban élünk. Tiszteletreméltó haragosaim a Hauet Akadémián, miután mindenféle küldöttekkel, démonokkal és angyalokkal meghányták-vetették a dolgot, arra jutottak, hogy a Teremtés munkája öt milleniával ezelőtt záródhatott le. Nem meglepő talán, de nincs igazuk. Hogy is lehetne, ha szemmel láthatóan ez a bizonyos munka soha nem lett befejezve. Pár ezer évvel ezelőtt Merkum és Faria egyetlen kontinenst alkottak, ezer évvel ezelőtt nyoma sem volt a Sárkánygerinc- vagy ahogy a helyiek nevezik a Saemd-hegységnek. Tíz évvel ezelőtt végtelen fűtenger lengedezett ott, ahol most homokdűnék vándorolnak.
Fiatal és nyughatatlan világban élünk, és mint a fiatalság általában, ő is keresi még önmagát. Érdekfeszítő és csodás dolog ez a folyamatos változás, még ha sokszor halálosan veszedelmes is, és nekem megadatott, hogy saját szemeimmel csodálkozzak rá. És meglehet, hogy a következő generáció számára nagyrésze annak, amiről e könyv lapjain értekezek már hasztalanság lesz, mégsem állhatom meg, hogy papírra ne vessem a tudást, mit Neiderheimrtől Esqi Taq határaiig összeszedtem.
Részlet Girard Trouvé magiszter visszaemlékezéseiből
Az itt található oldalakon az Ichor szerepjáték 3. kötetében (A Katasztrófák Kontinense) említésre kerülő vidékek közül pár alaposabb ismertetésére vállalkozom, avval a szándékkal, hogy az itt közzétett írások idővel – és a hibák javítását követően – kiegészítő kötetek részét képezhetik majd.
Elsőnek egy apró, és elsőre talán jelentéktelennek tűnő királyság, Escar kerül a terítékre. Az Ichor világán tett első kalandjainknak Escar királysága adott otthont, így talán érthető miért nőtt a szívemhez ez a számos gonddal küszködő ország. Remélem Nektek is sok szórakozást nyújt majd a megismerése!
Vélemény, hozzászólás?