Szerző: ichor 3 / 12 oldal

Chevalier Marchand újra szárnyal

– Üdvözlet, Vörös Druet. Engem Evrardnak hívnak. – Egy pillanatra elgondolkodott, hogy kimondja-e amire gondol. Ura ugyan a lelkére kötötte, hogy különösebb felhajtás nélkül szeretne utazni, de azt is tudta jól, hogy a harcot mindenáron el akarja kerülni ő is. – Chevalier Marchand, Császári Fegyvermester hintóját tartóztattátok fel.

A vén zsoldos elégtétellel szemlélte, ahogy ura nevének említése tóba hajított szikla módjára hullámzik végig a haramiák között. Aggódó pillantások villantak egymás irányába, fehéredő bütykök markolták még görcsösebben a fegyvereket.

Ez a másik pályamű, ami a Pécsi Szerepjátékos és Wargame Egyesület által meghirdetett novellapályázatra készült és az Ichor világán játszódik. Fogadjátok szeretettel!

Ébredő Ichor

Nem mindenki féli a Romlást. Vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy tekintetükkel a vihar mélyét vizsgálják, és elég bölcsek, hogy felismerjék amit látnak. Őket óhatatlanul elkápráztatja a Romlás rettentő szépsége, és örökre megváltoztatja a felismerés, hogy amit látnak, az vajúdás csupán, amelyből egy új világ születik. De minden szüléshez elkél a bába. Ezért jött létre az Ébredő Ichor, amely szent küldetésének tekinti a fájdalmas vajúdás meggyorsítását.

Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a hangsúlyok sok esetben új helyre kerülnek majd, és pár titok, amelyre korábban csak utalt a könyv, egyértelműbbé válik. Ennek jegyében olvasható itt az Ébredő Ichor bemutatása.

Találkozások 28

– Arnaunak valóban romokban van az északi birtoka a híradások alapján. Befolyásos támogatókra lenne szüksége, hogy helyrehozathassa. És mivel az én birtokaim is romokban hevernek, nincs lehetőségem arra, hogy segíteni tudjak rajta. És a legegyszerűbb módja számomra az anyagi javak szerzésének, ha magam is jól megyek férjhez. – Mondtam, és sokatmondóan Almerique-re mosolyogtam.

– Mégis ki lenne az a marha, aki elvesz, ha megtudja, hogy a volt-jegyesednek akarod juttatni a család vagyonát…

– Talán egy igen rangos család sarja, akinek gazdagságban meg sem kottyan Arnau csöppnyi birtokát rendbe hozatni – búgtam, és kedveskedve visszatűrtem Almerique egy elszabadult göndör fürtjét a helyére. Idegesen elhúzódott tőlem. Majd komolyabbra váltottam a szót. – Nézd, én sem kedvellek különösebben, te sem engem, de ez működhet. Nekem sok pénz kell, neked magas rangú feleség…

A Találkozások legújabb részében Mireia nagyot teker a fővárosi intrikák hálóján.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

Tervek és titkok

A fajtád jól tenné, ha tágra nyitná a szemét, és ráeszmélne, szerető szüleik leghalálosabb ellenségeik is egyben. Meglehet, hogy az ellenünkre lettetek teremtve, de mi lehetne gonoszabb egy anyánál, aki gyermekei sorsának a pusztulást szánja? Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ráeszmélnétek, hogy a szörnyek oldalán a helyetek!

Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a hangsúlyok sok esetben új helyre kerülnek majd, és pár titok, amelyre korábban csak utalt a könyv, egyértelműbbé válik.

A mai feltöltésben szereplő rövid kis novella is ennek jegyében íródott, és terveink szerint a készülő könyvben is helyet kap majd.

Talavera, a dacos város

Talavera sorsa, hogy soha sehová ne tartozzon teljesen. Az északiak szemében az első déli nagyváros, a déliek szemében észak fővárosa. A múlt mélyére nyúló gyökerei és a környék földrajza egyaránt különállásra kárhoztatják, de leginkább éppen a város lakóinak dacos büszkesége biztosítja Talavera magányát.

Talán épp különállósága gondoskodott róla, hogy a Sámánháború során Talavera újra és újra egyedül legyen kénytelen szembenézni a veszéllyel, de arról is, hogy olyan makacs elkeseredéssel ragaszkodjon a túléléshez.

Találkozások, 27. rész

– Szeretném, ha a szolgálatomba állnátok!

Elővigyázatosabban kellett volna megválasztanom, hogy mikor szólalok meg. Oren majdnem belefulladt a sörbe, amit a szavaimat hallva félrenyelt. Yaven kezében megcsúszott a kés, és megvágta az ujját. Almány önelégülten felkiáltott.

– Végre!

– Hogy érted, hogy végre? Ez a legnagyobb hülyeség, amit hallottam. – Nyomta el a köhögését Oren. – Még, hogy Tesze osztogassa a parancsokat!

– Arnau Atenasnak hívnak, és a családom gyökerei mélyebbre nyúlnak Escar földjébe, mint a Kopasz-hegység bányái! – Mordultam rá a parasztfiúra. Éreztem, hogy elfut a méreg. Alighanem épp azért, mert az elevenembe talált. Elvégre a saját kétségeimet hallottam megszólalni Oren hangján. Nyugalmat erőltettem magamra, mielőtt folytattam volna. – De félreérted a szándékaimat. A segítségetekre van szükségem.

A Találkozások legújabb részében Arnau cselekvésre szánja el magát.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

Találkozások, 26. rész

– Mindig lesz valami… – szóltam békülékenyebb hangon. – A kérdés csak az, hogy hogyan akarsz szembenézni a valamikkel… – Kinyúltam a fejéért, és arcát magam felé fordítottam, és eltökélten a szemébe néztem. – Mert én együtt!

– Milyen jövőnk lehetne együtt? Nincstelenként vándorolnánk a világban, Miasoltól rettegve!

Nyeltem egyet, nem volt jó válaszom.

A Találkozások mai részében Mireia és Arnau új tervvel állnak elő.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

Úlcera

Sú Excellencia!

A kapott utasításoknak megfelelően elindultam, hogy utána járjak az északról eredő hírek igazságának. Utam első szakasza a Hordógurító úton eseménytelenül zajlott. Az elém kerülők közül nem sokan hallottak az Olircát sújtó katasztrófáról, aki pedig hallott csak a már a fővárosban is ismert pletykákat szajkózta tovább.

Almergosban nagyobb szerencsével jártam. A Karmazsin Kompánia egyik tagjától tudom, hogy Thaliel exarcha megüzente a város vezetésének és a Kompánia kapitányának, hogy kettőzött erőkkel őrizzék a városi földek határát, mivel “Olircából fekély lett a földön és a mélyéből ichorfattyak törnek a napvilágra”. 

Úlcera, avagy Fekély. Az escarok az elmúlt hónapokban már csak így emlegetik a helyet, amely egykor Olirca falvának adott otthont, és ahol egy csendes reggelen szétnyílt a föld, hogy a világra okádja szörny gyermekét. Az események részleteiről Escribano Vigilante jelentéséiből nyerhetünk bővebb felvilágosítást.

Találkozások, 25. rész

Egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy Faktum áldásának bármi hatása lenne rám is.

És mégis. Alig vetettünk egy pillantást az érsek faragott szarkofágjára, amelynek ölelő karjaiban ott nyugodott a híres jogar, olyan érzésem támadt, mintha lerántottak volna egy fátylat az elmémről. Mágiával eltemetett emlékek tódultak a tudatom előterébe, egymással tolakodva, figyelmet követelve maguknak.

Nem bírtam velük.

A Találkozások mai részében Arnau visszatekint a múltra. A könyvet itt olvashatjátok:

Larmes városrészei

Larmes erőtől duzzadó, folyton növekvő város, amely egy évszázad alatt számos változáson esett keresztül. Az Újvárostól, a Plázs és a Centre érintésével, az Aréne-ig végigsétálva a városon, nem csak Larmes története bontakozik ki a korzózók szeme előtt, de az ifjú metropolisra jellemző kusza sokszínűség is.

3 / 12 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Verified by MonsterInsights