Hosszú út áll még előttünk.
Escar főnemesi családjai között sajátos helyet foglalnak el a del Viók. Származásuk távoli vidékekhez köti őket, de sorsuk az elmúlt száz évben szorosan összefonódott Escarral és a Gironda dinasztiával. Mesés gazdagságukkal és befolyásukkal kevesen vetekedhetnek, birtokaik stratégiai elhelyezkedése révén pedig rajta tartják kezüket a királyság ütőerén. Ráadásul, ha a pletykáknak hinni lehet, a család vezetője, Isabel del Vio ambíciói nem ismernek határt.
A közelmúltban az Ichor szabályrendszerének újragondolására szántam el magam. Az új szabályok zárt tesztelése jelenleg is zajlik, egyelőre csak szűkebb körben. Az első visszajelzések biztatóak, bár a konkrét szabályok, értékek természetesen folyamatos finomhangolást igényelnek. Most és az elkövetkező hetekben azt tervezem, hogy időről-időre – attól függően, hogy mennyi megosztani való akad – beszámolok a tapasztalatokról, mielőtt szélesebb tesztelésre bocsátanám az új rendszert.
Mielőtt azonban fejest ugranánk a részletekbe, először is arról szeretnék beszélni, hogy miért és milyen elképzelésekkel vágtam bele az Ichor újragondolásába.
Az Ichor tervezési filozófiáját így foglalnám össze: egy olyan fantasy szerepjátékot szerettem volna létrehozni, amely a részletes szabály rendszeren keresztül minden egyes pillanatban fontos döntések elé állítja a játékosokat, a karakteralkotástól kezdve a játék menetéig. A célom egy olyan játék volt, amely szorosan kapcsolódik a világához, és amely egyaránt kínál taktikai mélységet, feszült drámai pillanatokat, valamint hősi élményeket. Úgy érzem a szabályok megalkotásakor ezeknek a céloknak sikerült is – ha nem is teljesen, de többnyire – megfelelni.
Sajnos az eredeti célok megvalósítása során a rendszer túl összetettre sikerült, ami abból is kitűnt, hogy a tesztelők között néha bizonytalanságokat okozott a szabályok értelmezése. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a szabályok kétféle, k10 és k100-as dobást megkövetelő mechanikával dolgoztak.
Saját tapasztalatok és a visszajelzések alapján időnként felmerült a kérdés, hogy “akkor most mivel kell dobni?”, vagy éppen, hogy “és ehhez mit adjak hozzá?”. Éppen ezért régóta gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnám megoldani a mechanika egységesítését és egyszerűsítését. Eddig erre azért nem került sor, mert úgy éreztem, hogy csak az eredeti célok kárára tudtam volna meglépni a változtatást, vagy a mechanika egységesítése ellenére csak lassabbá és nehézkessé tenném a játékot.
Pár hónappal ezelőtt azonban sikerült áttörést elérnem, és rájöttem hogyan tudnám a mechanika egységesítését úgy megoldani, hogy az a játék ritmusának is előnyére válna és a céljaimmal sem lenne ellentétes. A játék így született verzióját egyelőre csak Ichor k100 néven emlegetem.
Az Ichor a jövőben egy “k100-zal dobj alá” rendszer lesz, és minden próbához (tehát, amikor a karakterek ismeretet vagy képességet használnak, harcolnak vagy éppen varázsolnak) ezt az egy mechanikát fogja használni. Ettől eltérő dobásra leginkább csak a sikeres támadásokat követő sebzések meghatározásához lesz szükség.
Az elképzelés természetesen nem új, számos ismert és sikeres fantasy szerepjáték (a Warhammer Fantasy RPG, a Basic Roleplaying System szabályaira épülő számos játék, vagy éppen kis hazánkból a Kódex szerepjáték, hogy csak egy párat említsek) mind-mind a k100-as dobásra épülnek.
Az Ichor természetesen nem fog pontosan ugyanúgy működni, mint ezek a szabályrendszerek, hiszen azoktól eltérő célok megvalósítására törekszik, és a saját világának adottságait próbálja meg lemodellezni.
Az első, szűk körben megejtett, tesztelés tapasztalatai egyelőre bíztatóak. A próbák eredményének megállapítása sokkal gyorsabb és intuitívabb, mint korábban volt. A karakterlapon szereplő értékekre pillantva a játékosok sokkal könnyebben meg tudják állapítani, hogy a karakterük mennyire hozzáértő egy bizonyos területen, illetve, hogy mekkora esélyük van a sikerre. És legfőképpen átláthatóbb és érthetőbb, könnyebben tanulható lett a rendszer.
Miután így beharangoztam a nagy változást, hadd mutassam meg, hogy az Ichor k100 tesztanyag próbákról szóló része, hogyan mutatja be mindezt.
Helló, ichorvérű kalandorok!
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy július közepe óta megritkultak a frissítések a honlapon. Előre is szeretném megköszönni mindenkinek, aki azóta is vissza-vissza néz új tartalmakat remélve; és egyszersmint kifejezni a reményemet, hogy a közeljövőben ismét alkalmam lesz rendszeresen újdonságokkal jelentkezni.
A ritkábbá váló frissítéseknek több oka is volt. Egyrészt júliusban volt egy éve, hogy útjára indítottam a honlapot, és azóta próbáltam hetente kétszer frissítésekkel jelentkezni, a szabályrendszert foltozgatni, és a mesélésre is időt találni – természetesen mindezt munka és magánélet mellett. Bár biztos vagyok benne, hogy a minőség olykor megsínylette a feszített munkatempót, mégis büszke vagyok rá, hogy 12 hónapon keresztül gyakran és rendszeresen tudtam újdonságokkal jelentkezni, úgy érzem, hogy ez már önmagában is valami.
Június-július során azonban egyre jobban és jobban éreztem magamon a kiégés jeleit, már inkább tehernek, semmint szórakozásnak éreztem a rendszeres feltöltéseket. Ezért úgy döntöttem visszább veszek a tempóból, és kiélvezem a nyarat, a saját mentális egészségem és a családom kedvéért.
De ez csak az egyik ok volt, és a másik talán egy kicsit érdekesebb is: a szabályrendszer újragondolása mellett szántam el magam. Az elmúlt év visszajelzései és tapasztalatai alapján úgy éreztem, hogy lehetőségemben áll a szabályrendszert érdekesebbé, taktikusabbá, de ugyanakkor könnyebben érthetővé és szórakoztatóbbá is tenni, de ehhez az alapvető játékmechanikák átalakítása szükséges. Ami azt illeti, az egyik legnagyobb probléma éppen az volt, hogy a szabályok több, mint egy mechanikát használtak, és ennek mindenképpen véget akartam vetni.
Augusztusban tehát nekiálltam ennek a nagy munkának, és büszkén jelenthetem, hogy mostanra tesztelhető állapotba került az Ichor új verziója. Reményeim szerint már ettől a héttől kezdve heti rendszerességgel fogom tudni tényleges játék közben használni és aztán finomítgatni az új szabályokat. Úgy tervezem, hogy pár hetente ehhez hasonló helyzetjelentésekben fogok beszámolni a tapasztalatokról és bemutatni a tervezett változtatásokat.
Ha pedig az új szabályok használhatónak bizonyulnak 1-2 hónap múlva szeretném nyílt tesztelésre is bocsátani az új Ichort.
Emellett továbbra is folytatódik a Találkozások. A feleségemmel közösen írt regény nagyjából kétharmadánál tartunk, és igen elszántak vagyunk, hogy a végére járunk Mireia és Arnau közös kalandjának. A következő fejezet jövő héten várható.
És természetesen nem mondtam le arról, hogy Faria világának szinesítését, bemutatását is folytassam. Hamarosan, talán már ezen a héten, érkezik a padour Larmes városát bemutató cikk folytatása, mint ahogy az Escar Királyságának bebarangolása is folytatódni fog a következő hetekben.
Addig is, amíg minderre sor kerül, még egyszer köszönöm az eddigi és eljövendő érdeklődést, és kalandokban gazdag napokat kívánok minden ichorvérűnek!
Az agancsmaszkos holttest a palota foghíjas falának árnyékában hevert, kiterítve, halott Fattyak társaságában. Köpenyét el sem lehetett volna téveszteni; a vörös szövet alig látható mintáját és zöld fonállal szabott szegélyét soha nem fogom feledni. Az égett-tépett anyag alatt érdes szürke posztóing feszült a halott testére, barna nadrágja térdtől lefelé kilógott a köpeny takarásából. Szemem megakadt elnyűtt, fekete bőrcsizmáján. Közelebb léptem, hogy a maszkot is alaposabban szemügyre vehessem. Az atya maszkja volt, semmi kétség. A letört agancs, a karcolások, az égésnyomok, minden a helyén volt.
A Találkozások mai részében Arnau hangot ad kétségeinek.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak, a könyv első felét itt olvashatják:
– A másik ügy, ami nem tűr halasztást, az a szobájában történt betörés. Bár az elkövetők felforgatták a lakosztályát, nem találták meg az áldozótálat… – Cavia a reakciómat fürkészte.
– Mit? – Kérdeztem, és éreztem, hogy elönt a félelem. A kezem remegni kezdett, így az ölembe rejtettem.
– Egy fekete, megkövesedett sárkánytojásból készült mély tál. Talán az emberáldozatoknál használhatták a vér felfogására. De nem vagyok jártas az ilyemiben, jómagam nem vagyok féregimádó – válaszolta csevegő hangnemben.
A Találkozások mai részében Mireia végre közelről is megszemlélheti a féregimádó ereklyéjét.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
– Meg vagy te veszve? Nem múlt el a sebláz? Vagy csak hülye vagy?
– Utóbbi! – Nyújtott segítséget Cesar, miközben egy tegnapról maradt kupa kétes tartalmával szemezgetett.
– Legalább nézz rám, ha sértegetsz! – Szóltam oda neki, átnézve a quni lány felett, remélve, hogy ennyivel letudhatom a vitánkat.
Almány bal kezével rámarkolt az arcomra és másik kezének mutatóujját a saját arca helyett az enyém elé tolta.
– Nincs egy napja, hogy seblázban haldokoltál a lábaim előtt. Alig volt rajtad bőr! Leírhatatlan volt a bűzöd! Talán nem emlékszel rá, hogy mennyit szenvedtél ott, elvégre alig voltál magadnál. De én nem felejtettem el, milyen volt. Napokig a falhoz láncolva vártam, hogy rám kerüljön a sor. Ha nem jönnek minket megmenteni, akkor ott döglünk! Épp elég lesz a rémálmokban visszamenni.
Tarcal védelmezőn megszorította húga vállát. Tekintete olyan mély sötétséget tükrözött, mintha az Öregvihar felhői árnyékolták volna be. Gondolatban megköszöntem Almánynak, hogy ilyen hatásosan meggyőzte a bátyját.
– Jól van Tesze, odamegyünk, és megnézzük mit temetett maga alá a palota. Aztán megöljük újra.
A Találkozások mai részében Arnau visszatér az előző éjszakai csata kiégett helyszínére, hogy megbizonyosodjon Agancs atya haláláról.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Nayantani mester, az alkímia valaha élt egyik legnagyszerűbb művelője, a Sámánhorda elől menekülve az Argeviesók várában talált menedéket, és lehetőséget, hogy egy minden eddiginél nagyobb vállalásba kezdhessen: a legendás Világmag megalkotásába.
A mester mindezidáig nem járt sikerrel, a Világmag megalkotása az ő számára ugyanúgy vágyálom maradt, mint előtte oly sokaknak. Ugyanakkor hosszú és tiszteletre méltó munkássága alatt már számos másik csodaszer megalkotása kötődik a nevéhez, amelyek receptjeivel és hatásaival most az olvasók is megismerkedhetnek.
Gyanakodva méregettem minden sötét zugot, beláthatatlan kanyart. Agancs atyán járt az eszem és a Fattyakon. A nagydarab majomszerű szörnyetegen, akinek vérét ontottam a katedrális alatt, a bogarakból szőtt varázslón, akit Mireia felrobbantott. Az adományon, amelyből nekem is akartak juttatni. Soha nem álltam még szemben hasonlóval, még a háborúban sem.
Drul’ger megtébolyodott sámánjai iszonytató erőknek parancsoltak, szavaikra pelyvaként hullottak a harcedzett lovagok, akaratuknak engedelmeskedve szakadékok nyíltak és lángra kapott a levegő. De még ők sem dobták le magukról elhasznált köpönyegként az emberségüket.
Az, aki képes arra, hogy ilyet tegyen embertársaival, bármire képes.
A Találkozások mai részében Mireia útja a Fellegvár felé kanyarodik, az Agancs atya végzetébe belenyugodni képtelen Arnau pedig segítség után néz.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
“Emelt fővel”, szól az Argevieso család jelmondata, nem csoda hát, ha Escar szerte gőgjükről ismertek. Az Argeviesók ugyanis büszke család, büszkék hatalmukra, büszkék otthonukra és büszkék származásukra. De persze akadnak eltitkolni való szégyenfoltjaik is szép számmal.
Almergos ad otthont a királyság leghíresebb vívóiskolájának, ahol az egyetlen tősgyökeres escari párbajstílust oktatják. A ház előtt földbe szúrt díszkardok között átlépve bárki bekopoghat Gonzalo Texera párbajmester házába, és kérheti a mestert, hogy mutassa meg neki a híres Prácticát.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
