“Emelt fővel”, szól az Argevieso család jelmondata, nem csoda hát, ha Escar szerte gőgjükről ismertek. Az Argeviesók ugyanis büszke család, büszkék hatalmukra, büszkék otthonukra és büszkék származásukra. De persze akadnak eltitkolni való szégyenfoltjaik is szép számmal.
Kategória: Escar 2 / 7 oldal
Fülembe csengtek Nagyanyám szavai: a Romlás rendkívüli hatalmat adhat, de egy életen át kell törleszteni a tartozást. Nem volt választásom, varázserő nélkül az az élet úgy is rövidnek bizonyulna. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? Miasol Gironda annak idején sokat gyakoroltatta velem, hogyan nyissam meg az elmémet, persze leginkább azért, hogy ellenállás nélkül turkálhasson benne. Most a féreg kapart odakint, és még Nagyanyámnál is kevésbé akartam őt beengedni. De azt is sokat gyakoroltam – egyedül, titokban – hogyan zárjam újra le a tudatomat. Egy pillanatra megnyitottam az elmémet a féreg előtt, remélve, hogy a Romlást is magával hozza.
A Találkozások mai részében az Árnyak elmenekülnek a de Osma palotából.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Almergos ad otthont a királyság leghíresebb vívóiskolájának, ahol az egyetlen tősgyökeres escari párbajstílust oktatják. A ház előtt földbe szúrt díszkardok között átlépve bárki bekopoghat Gonzalo Texera párbajmester házába, és kérheti a mestert, hogy mutassa meg neki a híres Prácticát.
A Fattyak a belső udvar felett körbefutó folyosóra menekültek, Xulióék pedig utánuk. Az egyik maszkos riadtan levetette magát az udvarba, a hiúz azonnal utána ugrott. Páros manccsal, vicsorogva érkezett a Fattyú hátára, földre döntve prédáját. A másik továbbra is segítségért kiabálva a függőfolyosón szaladt tovább.
– A szentély felé menekül! – Kiáltottam az Árnyaknak. Nem volt szükség a mondandóm folytatására, szemben velük, a szélesre tárt szentélyajtón fegyverrel a kézben rontottak elő a maszkosok. Hirtelen elkezdtem nagyon kevésnek érezni az apró tőrt a kezemben. – Adjatok egy rendes fegyvert! – Kiáltottam frusztráltan, reménytelenül.
A Találkozások mai részében elszabadul a pokol a de Osma palotában.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Valuan mester hadiárvaként került Almergosba negyven esztendővel ezelőtt, mostanra azonban a város köztiszteletben álló polgára: nagyhírű mesterember, a Csipkeverők Céhének oszlopos tagja, és tucatnyi örökbefogadott gyermek egyedüli nevelője.
Gyermekeit szeretetteljes odafigyeléssel neveli, és mindent meg akar nekik tanítani: a fonást, a szövést, a csipkeverést; a zsebmetszést, a zárfeltörést, és a besurranást. Kezei alatt gyermekeiből a város vagyonos polgárait rettegésben tartó tolvajklán, az almergosi Aprók társasága formálódik.
– Fojtózsinór és tőr. Egyikőtök fojtja, a másik leszúrja. Fontos az időzítés. Egyszerre kell cselekednünk, hogy ne tudjanak egymás segítségére sietni. És halkan, hogy ne hallják meg bent. Világos? – A kiválasztott Árnyak komolyan bólintottak. – A harmadik felhőre. – Suttogta, majd eltűntek az udvarházakat kertjeit összekötő kiskapun.
Az ottmaradtak az ég felé emelték a tekintetüket. A felhőcskék tovább úsztak az égbolt sötét óceánján. Egy. Kettő. Majd amikor a harmadik borította sötétségbe a várost, egy elhaló sikolyt és tompa puffanást hallottunk a de Osma birtok kertje felől. A ház felől nem hallatszott mozgás, nem harsantak fel kiálltások.
A Találkozások mai részében Mireia és az Árnyak vakmerő fogolyszabadításra indulnak.
Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.
A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.
Ahogy a főváros felől a Hordógurító úton közeledve az utazó elhagyja a de la Cerdák híres várának, a Torrevidrierának az árnyékát, megpillantja Almergost, a napfényes kő és pezsgő élet városát.
A mai bejegyzésben szó esik a város elhelyezkedéséről, lakosságáról, szokásairól és a város és környéke védelméről gondoskodókról is.
– Ez lenne a mai áldozat? – Hangja tisztán csendült, minden szava óvatos hangsúlyozással, tökéletes kiejtéssel hagyta el a száját. A Fattyak derasi utcákon faragott szavajárásához képest idegen, ide nem illő hang volt ez.
– Igen, atya. – Ciripelte a rovarhad.
– Mi történt vele?
Gusanos helyett valaki más válaszolt.
– Egyike az elfogott Árnyaknak. Gusanos meghámozta. – Otromba tréfájára többen felröhögtek, de elég volt a vörös köpeny egyetlen rebbenése, hogy elhallgassanak.
– Mi szükség volt erre Gusanos? Usumgallu jobb szereti, ha az áldozatok az ő színe elé járulva tapasztalják meg az igazi szenvedést.
A Találkozások mai fejezetében Arnau legnagyobb bánatára Agancs atya is színre lép.
A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.
Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.
Kívülről nézve az egyezményes vallás híveinek igen sajátos a kapcsolata az isteneikhez. Az pantheon követői ugyanis tudják jól, hogy a Heteknek nincs közvetlen hatása mindennapjaikra. Az istenek helyett így aztán a szentek ereklyéi és a vallásos ünnepek töltenek be különösen fontos helyet az életükben.
A mai bejegyzésben kiderül, hogyan is néz ki mindez Deras esetében, valamint a városban őrzött három Szent Ereklyével is megismerkedhetünk.
Bent a teremben Árnyak ültek mindenféle hordókon és ládákon. Huszan-harmincan lehettek. A többséget felületesen vagy látásból ismertem csupán. Ahogy beléptem, minden szempár felém fordult. A raktár közepén Xulio állt. Buggyos, fakó piros inge kitűrődött feszes fekete nadrágjából. Vékony, magas alakja kis híján a szoba plafonját súrolta, ezért kissé meggörnyedve állt. Előtte Marika állt megszeppenve, szemei kisírtak. Körülnéztem, de sehol sem láttam Marcus Hernánt a teremben.
– Mégis, mit jelentsen ez? – Ripakodtam rá Xulióra, és Marika mellé léptem. Kezeimet vállaira tettem, mire a lány ölelésembe bújt, és elsírta magát. Tanácstalanul néztem körbe.
– És íme: megérkezett balsorsunk okozója – lépett hátrább a tolvajok vezére, és teátrális mozdulattal felém mutatott.
Aracelis Áfiumbarlangjából megmenekülve Mireiának nem kell sokáig keresnie a bajt.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
