Escar királyság délkeleti csücskében, az Onte romlott mocsarának szomszédságában, és az Aspre hegyeinek árnyékában laknak a Godoy-Fríasok. Maguknak való, dicső múltjukra felettébb család ez, amely napjainkban komoly kihívásokkal néz szembe. Nincs tíz esztendeje, hogy évezredes családi otthonuk a rég legyőzöttnek hitt ellenségnek esett áldozatul. Az otthontalanná lett Godoy-Frías család azóta is rideg eltökéltséggel igyekszik talpra állni.

Aki úrrá lettek a hidegen

Minden escar gyermek ismeri a történetet a lányról, aki úrrá lett a hidegen. A mese valahogy így szól:

Azután, hogy a Vas Országát elnyelte a föld veszedelmes idők köszöntöttek a vidékre. Az emberek elreteszelt ajtók mögött, rettegve és rejtőzködve éltek akkoriban, mert a világban a szörnyek uralkodtak. A bestiák, vérszívók és emberevők egy Morozaca, a Jéghozó nevű szörny-királynőnek engedelmeskedtek, aki rideg várából saját arcmására formálta a világot. Jelenlétében megfagytak a folyók, dérbe borultak az erdőségek, jéggé fagyott az eső a levegőben. Fagyos halál várt mindenkire, aki szembe mert vele szállni, évszázadokon át.

Salvadora egy nevenincs faluban született Morozaca országában. Őt már gyermekként is a rettenthetetlen bátorság tüze hevítette, és soha nem érzett sem félelmet, sem hideget. Felcseperedve megfogadta, hogy addig nem nyugodhat, amíg le nem győzi a Jéghozót. Elindult hát világot látni. Útja során számos kalandot élt meg, amelyek mindegyike külön-külön mese, mígnem jószerencséje a Végzet vulkánhoz nem vezette. A vulkán papjai itt próba elé állították és jutalmul kezébe adták Lánglelket, a vulkánból született pengét. Új fegyverével a kézben Salvadora végre hazatért, hogy megküzdjön Morozacával. Három nap és három éjjel tartott a tusa, kiáltásaik visszhangot vertek az égbolton, csapásaik ereje hegyeket őrölt porrá. Morozaca minden lehelete jégpáncélt borított a világra, de Lánglélek suhintásai újra és újra megolvasztották azt. Végül az ifjú Salvadora beledöfte a lávakardot a Jéghozó rideg szívébe. A jég és tűz násza nem csak Morozacával végzett, de sajnos Lánglélekkel is: örök időkre összeforrtak a gyilkos mozdulatban. Győzelme után Salvadora kiállította a Morozaca szívébe mártott kardot új trónszéke elé, újdonsült palotája nagytermébe. Majd elfoglalta méltó helyét a trónon és megüzente győzelmének hírét a falvakba.

A megváltásuknak örülve az emberek nagy ünnepséget csaptak, három hónapig és még három napig szólt a zene, folyt a bor, tartott a mulatozás. Mikor az ünnepnek vége lett a hálás népek vezetői a Godoy-Frías nevet adták Salvadorának, hiszen ő volt az, aki úrrá lett a hidegen.

Helada urai

Salvadora Godoy-Frías meséje akár még igaz is lehet. Tény, hogy Helada, a Godoy-Fríasok legendás vára, már akkor is öreg volt, amikor Eutelo Escar elfoglalta trónját Derasban. És az is, hogy a várban mindig is volt valami furcsa, taszító, embertelen. Valahogy nem egészen emberi méretekre, emberi kényelemre épült.

Helada a legendák kora óta a Godoy-Fríasok otthona és hatalmuk záloga volt. A fekete bazaltból emelt vár mindvégig bevehetetlen erősség maradt, sem emberek serege, sem szörnyek, sem katasztrófák nem kezdhették ki falait. Helada bevehetetlenségének a híre az évek során jó szolgálatokat tett nem csak a Godoy-Fríasoknak, de az egész királyságnak, és alighanem jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a rabasz uralkodók jobbára a jószomszédi viszonyra törekednek Escarral. Ugyanakkor a heladai udvartartás az előnyök mellett hátránnyal is járt a család számára.

A Godoy-Fríasoknak el kellett viselniük Helada hidegét, az árnyakban rejtőző rossz emlékek kísértését, de még az Onte baljós közelségét is. A vár ugyanis Batirrétől délre, az Aspre hegység északi nyúlványainak árnyékában található, vagyis a királyság délkeleti-csücskében, ott, ahol az Onte romlott mocsara elkezdődik.

Heladából bizony Rabassiarba, de talán még Roccamaréba is könnyebb eljutni, mint a mocsáron túl fekvő Derasba, ami a Godoy-Fríasokat mindig is az escar történelem peremére kárhoztatta. Az escar évkönyveket bújva, ősi múltjuk és nagy erejük ellenére csak igen ritkán találkozhatunk nevükkel. A közelmúltból is mindössze két esemény érdemel említést, a Tövisek Tornája és Helada pusztulása.

A Tövisek Tornája

A Tövisek Tornája óta majd negyven év telt el, de még mindig gyakori beszédtéma az escarok között. A tornára Belmota várának udvarán került sor, Alsen Argevieso és Anna Godoy-Frías egybekelésének örömére. Ezen a tornán vesztette életét az ezerszer is átkozott Artus Ovies lovag keze által a lovagi lelkületű, Durius előtt kegyes Adan király. A király halálának messze gyűrűző hatása lett a királyság történetére nézve, de a Godoy-Fríasok számára nem sok változást hozott az Argeviesókkal kötött szövetség.

Újra dobban a jégszív

Morozaca kővé lett szíve évszázadokon keresztül szunnyadt a heladai nagyteremben. Pusztán a körülötte gyakorta gomolygó hideg pára és mindig jeges tapintása árulhatta el bárkinek, hogy nem közönséges kőről van szó. Lánglélek, a lávából született tüzes kard, mindvégig a jégszívbe ragadva lakozott, szinte eggyé válva azzal.

Hogy mi hozta el a változást, azt nem tudja senki bizonyosan, de alighanem köze lehet a világot ekkortájt szaggatni kezdő legújabb katasztrófakorszakhoz. Kicsit több, mint tíz esztendővel ezelőtt, akkortájt, amikor a Vénvihar először lecsapott a Fűtengerre, a jégszív újra megdobbant.

Először csak ritkán, mindössze pár naponta rebbent egyet-egyet, minden alkalommal jeges fuvallatokat lökve ki magából. Idővel azonban a szív dobogása egyre gyakoribbá vált és a vár falain dér, sőt jégréteg ült meg. A Godoy-Fríasok Arklinából kértek segítséget, de a helyszínre siető magiszterek tanácstalanul néztek szembe a jelenéssel. Mindössze annyit tudtak javasolni a családnak, hogy szabaduljanak meg a jégszívtől. Nehéz döntés volt ez az ősükre oly büszke Godoy-Fríasok számára, mégis meghozták.

Csakhogy, mikor a családfő, Marmo Godoy-Frías nekiállt a jégszív elmozdításának, abból velőt rázó sikoly szakad fel, és Marmo gróf ott helyben jégszoborrá fagyott.

Majd hamarosan megérkeztek a szörnyek.

Menekülés Heladából

A szörnyek az Onte mélyéről jöttek. Loncsos, mocsártól bűzlő bundáik árnyékából éles fogak és gyilkos indulattól csöpögő tekintetek villantak elő. Sokan voltak és sokfélék, kettő, négy és kitudja hány lábon, kúszva vagy akár repülve. Alighanem Morozaca jégszívének hívására érkeztek, könnyen lehet, hogy a jégdémon egykori szolgáinak távoli örökösei voltak maguk is.

Szegény Marmo gróf csatlósai és családtagjai megpróbálták megvédeni otthonukat, de mélyen belül tudták, hogy veszett ügyért harcolnak. Három további Godoy-Frías vesztette életét Helada első sikeres ostromában, na meg persze csatlósok és szolgák hada. Végül Marmo gróf másodszülött, de egyedül életben maradt fia, Sansón Godoy-Frías kiadta a parancsot a menekülésre.

Tíz év telt el azóta és Helada továbbra is az Onte szörnyeinek az otthona. Időről időre a Godoy-Fríasok zsoldosai, önjelölt hősök vagy nagyravágyó kincsvadászok teszik próbára szerencséjüket a várban. Akik visszatérnek onnan – és ők meglehetősen kevesen vannak – mind ugyanarról számolnak be: Heladában újra a jég uralkodik. A vár udvarát és csarnokait az Onte szörnyetegei járják, az öregtorony ablakaiban pedig kék lidércfény táncol.

Elhagyatott lett az egykori büszke vár és lakatlan a vár alatti völgy is azóta. De szerencsére a Romlás nem terjedt tovább Helada környékénél, és idővel a Helada végzetébe beletörődött Sansón gróf a család jövőjét kezdte tervezgetni.

Aurora

A Godoy-Fríasoknak közel egy évtizedig nem volt otthona. Eleinte gondolni sem tudtak másra, mint Helada visszafoglalására, de kísérleteik kudarcot vallottak, és a Sámánháború árnyékában nem számíthattak segítségre sem, akárhány petíciót nyújtottak is be a királyi tanács színe elé.

Mikor Sansón gróf végre belátta, hogy – legalább Helada megtisztításáig – családjának új otthonra van szüksége, újabb probléma elé nézett a család. Helada elvesztése, a katasztrófakorszakra jellemző száraz időjárást követő ínséges évek és az ország északi részein fekvő Godoy-Frías birtokok feldúlása elszegényítették a családot, miközben a mesteremberek minden korábbinál többet követeltek munkájukért. Így hiába jelölte ki az új vár, Aurora helyét Sansón gróf több, mint fél évtizeddel ezelőtt, az építkezés szinte lehetetlen helyzetbe hozta a családot.

Sansón gróf Aurorát a királyság legnagyobb, legdíszesebb várának álmodott meg. Olyannak, amely méltó Salvadora Godoy-Frías leszármazottjaihoz.

Adósságok

Sansón gróf a család anyagi nehézségei ellenére egyre több és több pénzt költött az építkezésre, amit persze csak egyre nagyobb és nagyobb adósságok felvállalásával tehetett meg. Először a batirrei és derasi pénzemberekhez fordult segítségért, hosszú évekre előre elzálogosítva a család jövedelmeit. Később már az országhatárokon túl, Roccamaréban és Colellában keresett hitelezőket. És minden egyes hitelszerződés egyre rosszabb feltételekkel, egyre nehezebben köttetett meg, míg a Godoy-Fríasoknak már ahhoz is hitelt kellett felvenniük, hogy a korábbi tartozásaikat fizetni tudják.

Sansón gróf minden igyekezete ellenére Aurora várán három évvel ezelőtt abbamaradtak a munkálatok. Mondják, hogy életében utolsó két évét a befejezetlen vár huzatos szobáiban bolyongva, magában motyogva, testileg-lelkileg összetörve élte le Sansón gróf és neki is, családjának is megváltás volt, mikor végzete végre beteljesedett.

Godoy-Fríasok új hajnala

A Sámánháborúból hazatérő új családfő, Guillén Godoy-Frías gróf, nem sokat tétlenkedett. Látva a család szomorú anyagi helyzetét mindenkit meglepve személyes utazásra szánta el magát. Csekély kísérettel lóhalálában lovagolt Roccamaréba, és a kezdeti elutasítások után, kitartó makacssággal sikerült, legalább időlegesen rendeznie a helyzetet. Aurora várán hamarosan folytatódhattak a munkálatok, amik azóta is rendíthetetlenül haladnak, sőt a végük felé járnak. Guillén nagyúr annyira bizonyos abban, hogy a vár hamarosan teljes pompájában fog ragyogni, hogy szerte Escarban közbeszéd tárgya, hogy a következő nyárra nagy lovagi tornát tervez a Godoy-Fríasok új otthonába, amelyre a királyság trónörökösét, Utószülött Ferran herceget is meghívta.

Az Accontanto üzlettársai

Guillén grófot valójában nem kitartása és megnyerő modora vezette sikerre Roccamaréban, hanem erkölcstelen eltökéltsége. Miután a város nagy kereskedődinasztiáinál nem járt sikerrel felkereste őt a város hírhedt alvilági családjainak egyike, az Accontanto, és üzletet ajánlott.

Rabszolgaság Roccamaréban: A rabszolgaság intézménye Roccamaréban mindig is létezett, de szigorú szabályok határozzák meg, hogy ki és hogyan lehet rabszolgává. Roccamaréban például mindenki szabadnak születik, sőt a rabszolgák gyermekei a rabszolgát tulajdonló család tagjainak számítanak – persze nem teljes jogú tagnak. Az ilyen, rabszolgaságból szabadságba született gyermekek könnyen felismerhetőek összetett neveikről (doppio compositi) kapnak, amelyben a második tag a -libéri. (Pl. Nenciolibéri, Montelibéri stb.) Az utótag jelentése „szabad”.
A kereskedőszövetség lakosai bírósági döntéssel, adósságaik fedezeteként lehetnek rabszolgává, ha hitelezőik eljárást kezdenek ellenük. Ilyenkor a bíróság rendszerint elrendeli, hogy az adós adósságai ledolgozásának idejére – aminek hosszát a bíróság előre meghatározza – a hitelezője rabszolgája lesz. Illetőleg a kereskedőszövetség polgárai el is adhatják magukat rabszolgának. Ilyenkor a vételi árról és a rabszolgaság hosszáról az eladó és a vevő szabadon tárgyalhatnak, a vételi árat azonban nem az új rabszolga kapja, hanem az írásos megegyezésben megnevezett kedvezményezett.
Ezen kívül egyetlen másik, legális módja van Roccamaréban a rabszolgák „szerzésének”, ha a Kereskedőszövetség hivatalosan hadba megy, és kihirdeti a „könyörtelen háborút” (guerra spietata) a seregben és a flottában szolgálóknak jogában áll bárkit, aki előzőleg fegyvert fogott ellenük rabszolgájukká tenni, méghozzá életfogytig. A könyörtelen háborúk történelmileg meglehetősen ritkák, ám a Szövetség jelenleg kettőben is részt vesz: egyrészt az acceriánus eretnekség, másrészt az öregsámánok ellen hirdettek könyörtelen háborút. Akadnak is szép számmal rabszolgák Roccamaréban, akik elvileg az eretnekek vagy a nyargalók közül kerültek ki.
A valóság azonban más: a város rabszolgáinak nagy része, ha nem éppen többsége a törvények kijátszásával került gazdáihoz.

Roccamare és a Kereskedőszövetség a Sámánháború évei alatt szép hasznot húzott a rabszolgakereskedelemből. Ültetvények és manufaktúrák százai nőttek ki a földből a Vitorlátlan-tenger partjain az olcsó rabszolga-munkaerőre hagyatkozva. A háború csillapodásával azonban a szövetségbe özönlő rabszolgák áradata is apadni kezdett. Az Accontanto ebben persze nagy lehetőséget látott. Nem a Godoy-Fríasok voltak az elsők, akiket megkerestek az ajánlatukkal, de bizonyára a velük kötött megállapodás az egyik legjövedelmezőbb partnerség az Accontanto számára.

Mi sem volt egyszerűbb, mint a Godoy-Frías birtokokon dolgozó suciók közül pár százra rásütni a hadifoglyok bélyegét, és kötélen-láncon átadni őket az Accontantónak. Aligha hiányolta őket bárki, hisz Guillén odafigyelt rá, hogy egy-egy sució-csoport minden tagja egyszerre kerüljön az Accontanto kezébe. Terjednek persze a pletykák, és egyre nehezebb megakadályozni a még a birtokokon tartózkodó suciók között a szökéseket, de hát ezért vannak a suciókopók, nemde bár? És igaz, hogy lassacskán a Godoy-Fríasok már nem nélkülözhetik tovább a dolgos kezeket a földjeikről, de Guillén gróf még erre a problémára is talált megoldást.

Mert bár ő már fogytán van a roccamarei aranyakra váltható sucióknak, de a többi escar nemes földjein még bőven akadnak belőlük. És bár a suciók nem rabszolgák, és elvileg a nemesurak nem adhatják-vehetik őket egymás között, de mit számítanak a jogi formaságok távoli rokonok és háborús bajtársak között? Némi pénzért, apróbb birtok-részekért, házassági hozományként Guillénnek további több száz sucióból lett hadifogollyal sikerült gazdagítania az Accontantót és persze a Godoy-Fríasokat is.

A gróf persze tudja, hogy törvénytelen, sőt szégyenletes, amit művel, és hogy a Godoy-Fríasok büszke történelméhez méltatlan az Accontantóval ágyba bújni. De nem volt választása, hiszen a családnak új otthonra van szüksége, ha nem akar eltűnni a történelem süllyesztőjében. És ahogy a Salvadora Godoy-Frías egykor úrrá lett Morozaca hidegén, Guillén Godoy-Frías is úrrá lesz az új idők új kihívásain.