A következő pillanatban a bestia elrugaszkodott.
Mézbe mártva vánszorogtak a pillanatok a szemem előtt, mégsem tudtam elég gyorsan reagálni. A majomember ránk villantotta hegyes fogait, izmai megfeszültek az elrugaszkodáshoz. Amikor végre az égre lökte magát szitáló permetként szállt fel a homok a nyomában. Vicsorogva, fenyegetőn meredező karmokkal szelte a levegőt Marcus felé, aki hozzám hasonlóan földbe gyökerező lábakkal figyelte a felé száguldó végzetet. Az utolsó lehetséges pillanatban vetettem magam a bérkocsisra, együtt zuhantunk a földre. A szörny a levegőben kapálózva próbált irányt változtatni, karmos kezeivel felénk kapott, mikor átsuhant hűlt helyünkön.
Ott, ahol karmai elértek éles fájdalom hasított a hátamba.
A Találkozások mai fejezetében Arnau az életéért küzd.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Vélemény, hozzászólás?