– Meg vagy te veszve? Nem múlt el a sebláz? Vagy csak hülye vagy?
– Utóbbi! – Nyújtott segítséget Cesar, miközben egy tegnapról maradt kupa kétes tartalmával szemezgetett.
– Legalább nézz rám, ha sértegetsz! – Szóltam oda neki, átnézve a quni lány felett, remélve, hogy ennyivel letudhatom a vitánkat.
Almány bal kezével rámarkolt az arcomra és másik kezének mutatóujját a saját arca helyett az enyém elé tolta.
– Nincs egy napja, hogy seblázban haldokoltál a lábaim előtt. Alig volt rajtad bőr! Leírhatatlan volt a bűzöd! Talán nem emlékszel rá, hogy mennyit szenvedtél ott, elvégre alig voltál magadnál. De én nem felejtettem el, milyen volt. Napokig a falhoz láncolva vártam, hogy rám kerüljön a sor. Ha nem jönnek minket megmenteni, akkor ott döglünk! Épp elég lesz a rémálmokban visszamenni.
Tarcal védelmezőn megszorította húga vállát. Tekintete olyan mély sötétséget tükrözött, mintha az Öregvihar felhői árnyékolták volna be. Gondolatban megköszöntem Almánynak, hogy ilyen hatásosan meggyőzte a bátyját.
– Jól van Tesze, odamegyünk, és megnézzük mit temetett maga alá a palota. Aztán megöljük újra.
A Találkozások mai részében Arnau visszatér az előző éjszakai csata kiégett helyszínére, hogy megbizonyosodjon Agancs atya haláláról.
Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:
Vélemény, hozzászólás?