Ichor

– A másik ügy, ami nem tűr halasztást, az a szobájában történt betörés. Bár az elkövetők felforgatták a lakosztályát, nem találták meg az áldozótálat… – Cavia a reakciómat fürkészte.

– Mit? – Kérdeztem, és éreztem, hogy elönt  a félelem. A kezem remegni kezdett, így az ölembe rejtettem.

– Egy fekete, megkövesedett sárkánytojásból készült mély tál. Talán az emberáldozatoknál használhatták a vér felfogására. De nem vagyok jártas az ilyemiben, jómagam nem vagyok féregimádó – válaszolta csevegő hangnemben.

A Találkozások mai részében Mireia végre közelről is megszemlélheti a féregimádó ereklyéjét.

Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:

– Meg vagy te veszve? Nem múlt el a sebláz? Vagy csak hülye vagy?

– Utóbbi! – Nyújtott segítséget Cesar, miközben egy tegnapról maradt kupa kétes tartalmával szemezgetett.

– Legalább nézz rám, ha sértegetsz! – Szóltam oda neki, átnézve a quni lány felett, remélve, hogy ennyivel letudhatom a vitánkat.

Almány bal kezével rámarkolt az arcomra és másik kezének mutatóujját a saját arca helyett az enyém elé tolta.

– Nincs egy napja, hogy seblázban haldokoltál a lábaim előtt. Alig volt rajtad bőr! Leírhatatlan volt a bűzöd! Talán nem emlékszel rá, hogy mennyit szenvedtél ott, elvégre alig voltál magadnál. De én nem felejtettem el, milyen volt. Napokig a falhoz láncolva vártam, hogy rám kerüljön a sor. Ha nem jönnek minket megmenteni, akkor ott döglünk! Épp elég lesz a rémálmokban visszamenni.

Tarcal védelmezőn megszorította húga vállát. Tekintete olyan mély sötétséget tükrözött, mintha az Öregvihar felhői árnyékolták volna be. Gondolatban megköszöntem Almánynak, hogy ilyen hatásosan meggyőzte a bátyját.

– Jól van Tesze, odamegyünk, és megnézzük mit temetett maga alá a palota. Aztán megöljük újra.

A Találkozások mai részében Arnau visszatér az előző éjszakai csata kiégett helyszínére, hogy megbizonyosodjon Agancs atya haláláról.

Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:

Gyanakodva méregettem minden sötét zugot, beláthatatlan kanyart. Agancs atyán járt az eszem és a Fattyakon. A nagydarab majomszerű szörnyetegen, akinek vérét ontottam a katedrális alatt, a bogarakból szőtt varázslón, akit Mireia felrobbantott. Az adományon, amelyből nekem is akartak juttatni. Soha nem álltam még szemben hasonlóval, még a háborúban sem.

Drul’ger megtébolyodott sámánjai iszonytató erőknek parancsoltak, szavaikra pelyvaként hullottak a harcedzett lovagok, akaratuknak engedelmeskedve szakadékok nyíltak és lángra kapott a levegő. De még ők sem dobták le magukról elhasznált köpönyegként az emberségüket.

Az, aki képes arra, hogy ilyet tegyen embertársaival, bármire képes.

A Találkozások mai részében Mireia útja a Fellegvár felé kanyarodik, az Agancs atya végzetébe belenyugodni képtelen Arnau pedig segítség után néz.

Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:

Fülembe csengtek Nagyanyám szavai: a Romlás rendkívüli hatalmat adhat, de egy életen át kell törleszteni a tartozást. Nem volt választásom, varázserő nélkül az az élet úgy is rövidnek bizonyulna. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? Miasol Gironda annak idején sokat gyakoroltatta velem, hogyan nyissam meg az elmémet, persze leginkább azért, hogy ellenállás nélkül turkálhasson benne. Most a féreg kapart odakint, és még Nagyanyámnál is kevésbé akartam őt beengedni. De azt is sokat gyakoroltam – egyedül, titokban – hogyan zárjam újra le a tudatomat. Egy pillanatra megnyitottam az elmémet a féreg előtt, remélve, hogy a Romlást is magával hozza.

A Találkozások mai részében az Árnyak elmenekülnek a de Osma palotából.

Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják: