Ichor

A Fattyak a belső udvar felett körbefutó folyosóra menekültek, Xulióék pedig utánuk. Az egyik maszkos riadtan levetette magát az udvarba, a hiúz azonnal utána ugrott. Páros manccsal, vicsorogva érkezett a Fattyú hátára, földre döntve prédáját. A másik továbbra is segítségért kiabálva a függőfolyosón szaladt tovább.

– A szentély felé menekül! – Kiáltottam az Árnyaknak. Nem volt szükség a mondandóm folytatására, szemben velük, a szélesre tárt szentélyajtón fegyverrel a kézben rontottak elő a maszkosok. Hirtelen elkezdtem nagyon kevésnek érezni az apró tőrt a kezemben. – Adjatok egy rendes fegyvert! – Kiáltottam frusztráltan, reménytelenül.

A Találkozások mai részében elszabadul a pokol a de Osma palotában.

Azok pedig, akik az eddigiekről lemaradtak a könyv első felét itt olvashatják:

– Fojtózsinór és tőr. Egyikőtök fojtja, a másik leszúrja. Fontos az időzítés. Egyszerre kell cselekednünk, hogy ne tudjanak egymás segítségére sietni. És halkan, hogy ne hallják meg bent. Világos? – A kiválasztott Árnyak komolyan bólintottak. – A harmadik felhőre.  – Suttogta, majd eltűntek az  udvarházakat kertjeit  összekötő kiskapun.

Az ottmaradtak az ég felé emelték a tekintetüket. A felhőcskék tovább úsztak az égbolt sötét óceánján. Egy. Kettő. Majd amikor a harmadik borította sötétségbe a várost, egy elhaló sikolyt és tompa puffanást hallottunk a de Osma birtok kertje felől. A ház felől nem hallatszott mozgás, nem harsantak fel kiálltások.

A Találkozások mai részében Mireia és az Árnyak vakmerő fogolyszabadításra indulnak.

Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.

A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.

– Ez lenne a mai áldozat? – Hangja tisztán csendült, minden szava óvatos hangsúlyozással, tökéletes kiejtéssel hagyta el a száját. A Fattyak derasi utcákon faragott szavajárásához képest idegen, ide nem illő hang volt ez.

– Igen, atya. – Ciripelte a rovarhad.

– Mi történt vele?

Gusanos helyett valaki más válaszolt.

– Egyike az elfogott Árnyaknak. Gusanos meghámozta. – Otromba tréfájára többen felröhögtek, de elég volt a vörös köpeny egyetlen rebbenése, hogy elhallgassanak.

– Mi szükség volt erre Gusanos? Usumgallu jobb szereti, ha az áldozatok az ő színe elé járulva tapasztalják meg az igazi szenvedést.

A Találkozások mai fejezetében Arnau legnagyobb bánatára Agancs atya is színre lép.

A könnyebb átláthatóság kedvéért ezentúl a könyv első fele egybe szerkesztve, pdf-ként olvasható.

Meglepetésként az első fejezet elé bekerült egy előhang, ami könnyen lehet, hogy új megvilágításba helyezi az eddig olvasottakat is.

Bent a teremben Árnyak ültek mindenféle hordókon és ládákon. Huszan-harmincan lehettek. A többséget felületesen vagy látásból ismertem csupán. Ahogy beléptem, minden szempár felém fordult. A raktár közepén Xulio állt. Buggyos, fakó piros inge kitűrődött feszes fekete nadrágjából. Vékony, magas alakja kis híján a szoba plafonját súrolta, ezért kissé meggörnyedve állt. Előtte Marika állt megszeppenve, szemei kisírtak. Körülnéztem, de sehol sem láttam Marcus Hernánt a teremben.

– Mégis, mit jelentsen ez? – Ripakodtam rá Xulióra, és Marika mellé léptem. Kezeimet vállaira tettem, mire a lány ölelésembe bújt, és elsírta magát. Tanácstalanul néztem körbe.

– És íme: megérkezett balsorsunk okozója – lépett hátrább a tolvajok vezére, és teátrális mozdulattal felém mutatott.

Aracelis Áfiumbarlangjából megmenekülve Mireiának nem kell sokáig keresnie a bajt.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak: