A Keleti exarchátus felét beborító síkság a puszta és a vadon előretolt helyőrsége Escar szívében. Civilizálatlan nomádok és emberevő nagyvadak otthona, amelyet minden jóérzésű escar mindig is elkerült. De a síkság élete az elmúlt években kétszer is felborult: először, amikor a királyság legnagyobb vállalkozása, a Mesta szemet vetett az értékes legelőkre, és másodszor, amikor a sivatag elől menekülő vadak lepték el a vidéket. Mostanság az egykoron álmatag síkságon élethalál harc folyik a Mesta juhászai, a bat-ordoo nomádjai és a túlélésért küzdő vadak között.
Vannak bűnök, amiket nem szabad feledni.
A veszteséget mindig követnie kell a haragnak, a haragot az elfogadásnak, de van, hogy a feledés soha nem jöhet el. Mert a feledés gyengeséggel jár, a gyengeség pedig újabb veszteséghez vezet.
Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a nagyobb szerepet kapnak majd az ichorvérű karakterekre veszélyt jelentő szervezetek és lények. Ennek jegyében következzen most a terrakotta arcfestést viselő Emlékezők bemutatása.
– Üdvözlet, Vörös Druet. Engem Evrardnak hívnak. – Egy pillanatra elgondolkodott, hogy kimondja-e amire gondol. Ura ugyan a lelkére kötötte, hogy különösebb felhajtás nélkül szeretne utazni, de azt is tudta jól, hogy a harcot mindenáron el akarja kerülni ő is. – Chevalier Marchand, Császári Fegyvermester hintóját tartóztattátok fel.
A vén zsoldos elégtétellel szemlélte, ahogy ura nevének említése tóba hajított szikla módjára hullámzik végig a haramiák között. Aggódó pillantások villantak egymás irányába, fehéredő bütykök markolták még görcsösebben a fegyvereket.
Ez a másik pályamű, ami a Pécsi Szerepjátékos és Wargame Egyesület által meghirdetett novellapályázatra készült és az Ichor világán játszódik. Fogadjátok szeretettel!
Fejét, vállait és hátát a nap sugarai égették, mintha csak a sárkány tüzes lehelete lenne. Combjaiba a földmélyi förtelem karmaiként martak az ösvény sziklái. A feje felett kerecsensólyom keringett, elszakadva a tüzes pusztaságból, könnyedén úszva a hűs levegőégben. Ezt akarta Kerce is. Kitárta lelkének szárnyait, és turulként suhant a hegyes sziklák felett, a sűrű rengeteg felett, a kanyargó ösvény felett, egészen a falu határig.
A Pécsi Szerepjátékos és Wargame Egyesület által meghirdetett novellápályázatára készült ez az Ichor világán játszódó mű. Fogadjátok szeretettel!
Nem mindenki féli a Romlást. Vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy tekintetükkel a vihar mélyét vizsgálják, és elég bölcsek, hogy felismerjék amit látnak. Őket óhatatlanul elkápráztatja a Romlás rettentő szépsége, és örökre megváltoztatja a felismerés, hogy amit látnak, az vajúdás csupán, amelyből egy új világ születik. De minden szüléshez elkél a bába. Ezért jött létre az Ébredő Ichor, amely szent küldetésének tekinti a fájdalmas vajúdás meggyorsítását.
Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a hangsúlyok sok esetben új helyre kerülnek majd, és pár titok, amelyre korábban csak utalt a könyv, egyértelműbbé válik. Ennek jegyében olvasható itt az Ébredő Ichor bemutatása.
– Arnaunak valóban romokban van az északi birtoka a híradások alapján. Befolyásos támogatókra lenne szüksége, hogy helyrehozathassa. És mivel az én birtokaim is romokban hevernek, nincs lehetőségem arra, hogy segíteni tudjak rajta. És a legegyszerűbb módja számomra az anyagi javak szerzésének, ha magam is jól megyek férjhez. – Mondtam, és sokatmondóan Almerique-re mosolyogtam.
– Mégis ki lenne az a marha, aki elvesz, ha megtudja, hogy a volt-jegyesednek akarod juttatni a család vagyonát…
– Talán egy igen rangos család sarja, akinek gazdagságban meg sem kottyan Arnau csöppnyi birtokát rendbe hozatni – búgtam, és kedveskedve visszatűrtem Almerique egy elszabadult göndör fürtjét a helyére. Idegesen elhúzódott tőlem. Majd komolyabbra váltottam a szót. – Nézd, én sem kedvellek különösebben, te sem engem, de ez működhet. Nekem sok pénz kell, neked magas rangú feleség…
A Találkozások legújabb részében Mireia nagyot teker a fővárosi intrikák hálóján.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
A fajtád jól tenné, ha tágra nyitná a szemét, és ráeszmélne, szerető szüleik leghalálosabb ellenségeik is egyben. Meglehet, hogy az ellenünkre lettetek teremtve, de mi lehetne gonoszabb egy anyánál, aki gyermekei sorsának a pusztulást szánja? Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ráeszmélnétek, hogy a szörnyek oldalán a helyetek!
Az ősszel elkezdődött a szabályok megújítása és ismételt tesztelése. Ehhez kapcsolódóan halad a szabálykönyv újraírása is, beleértve a világismertető részeket is. Bár Faria nem fog változni, de a világ bemutatása során a hangsúlyok sok esetben új helyre kerülnek majd, és pár titok, amelyre korábban csak utalt a könyv, egyértelműbbé válik.
A mai feltöltésben szereplő rövid kis novella is ennek jegyében íródott, és terveink szerint a készülő könyvben is helyet kap majd.
Talavera sorsa, hogy soha sehová ne tartozzon teljesen. Az északiak szemében az első déli nagyváros, a déliek szemében észak fővárosa. A múlt mélyére nyúló gyökerei és a környék földrajza egyaránt különállásra kárhoztatják, de leginkább éppen a város lakóinak dacos büszkesége biztosítja Talavera magányát.
Talán épp különállósága gondoskodott róla, hogy a Sámánháború során Talavera újra és újra egyedül legyen kénytelen szembenézni a veszéllyel, de arról is, hogy olyan makacs elkeseredéssel ragaszkodjon a túléléshez.
– Szeretném, ha a szolgálatomba állnátok!
Elővigyázatosabban kellett volna megválasztanom, hogy mikor szólalok meg. Oren majdnem belefulladt a sörbe, amit a szavaimat hallva félrenyelt. Yaven kezében megcsúszott a kés, és megvágta az ujját. Almány önelégülten felkiáltott.
– Végre!
– Hogy érted, hogy végre? Ez a legnagyobb hülyeség, amit hallottam. – Nyomta el a köhögését Oren. – Még, hogy Tesze osztogassa a parancsokat!
– Arnau Atenasnak hívnak, és a családom gyökerei mélyebbre nyúlnak Escar földjébe, mint a Kopasz-hegység bányái! – Mordultam rá a parasztfiúra. Éreztem, hogy elfut a méreg. Alighanem épp azért, mert az elevenembe talált. Elvégre a saját kétségeimet hallottam megszólalni Oren hangján. Nyugalmat erőltettem magamra, mielőtt folytattam volna. – De félreérted a szándékaimat. A segítségetekre van szükségem.
A Találkozások legújabb részében Arnau cselekvésre szánja el magát.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
– Mindig lesz valami… – szóltam békülékenyebb hangon. – A kérdés csak az, hogy hogyan akarsz szembenézni a valamikkel… – Kinyúltam a fejéért, és arcát magam felé fordítottam, és eltökélten a szemébe néztem. – Mert én együtt!
– Milyen jövőnk lehetne együtt? Nincstelenként vándorolnánk a világban, Miasoltól rettegve!
Nyeltem egyet, nem volt jó válaszom.
A Találkozások mai részében Mireia és Arnau új tervvel állnak elő.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
