Szerző: ichor 6 / 11 oldal

– Olyan szépen haladt minden a maga útján, mint Cheorr masinái. Mireia hasznot hajtott nekünk, mi hasznosak voltunk neki, és senki nem tudott róla. Erre felbukkan ez a seggfej Arnau Atenas, és most azon kell aggódnunk, hogy a rohadt Gironda boszorkány ránk gyújtja-e majd a várost büntetésből?

Kitágult orrcimpákkal, kivörösödve fejezte be a tirádát. Alighanem egész éjjel újra meg újra elmondta magának a panaszait, miközben minket őrzött. És igaza volt, legalábbis a saját nézőpontjából.

– Sajnálom.

Szavaimat hallva ökölbe szorított keze elernyedt, szemeiből lassan eltűntek a villámok. Pár másodpercig még némán méregetett, aztán csak legyintett egyet.

– Hagyd, nem a te hibád. Vannak, akiket árnyékként követ a balsors.

A Találkozások mai fejezetében Arnau az Árnyak segítségével elrejtőzik, valami mégis a nyomára bukkan.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

– Az én halálom nem hajtana hasznot senkinek. – Ó, azok a híres utolsó mondatok, amik Votisz tudós követői  szerint balsorsot hoznak az emberre! Ahogy Arnau kimondta a szavakat, a háta mögül a tömegből egy toprongyos alak vált ki.

A Találkozások legújabb fejezetében Mireia búcsút vesz Arnautól és felkeresi kegyetlen nagyanyját.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

Miután Arnau és Mireia túlélik a nyakukra küldött zsoldosokkal való találkozást, felkeresik kétes hírű ismerőseiket, hogy segítségüket kérjék a hullák eltüntetésében. Ráadásul egy közel sem szokványos küldönc is váratlan üzenetet kézbesít nekik.

Azoknak pedig, akik lemaradtak a történet elejéről:

A regény nyolcadik fejezetében Mireia és Arnau végre José Maria Castrillon, a sokat emlegetett trubadúr-gróf, színe elé járulnak. A találkozóról elégedetten távoznak ugyan, de még a Várdombot sem hagyják maguk mögött, máris újabb konfliktusokban keverednek.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak: