A regény nyolcadik fejezetében Mireia és Arnau végre José Maria Castrillon, a sokat emlegetett trubadúr-gróf, színe elé járulnak. A találkozóról elégedetten távoznak ugyan, de még a Várdombot sem hagyják maguk mögött, máris újabb konfliktusokban keverednek.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Így emlegetik Escar egyik legdélebbi települését. Ez a pár száz lakosú apró falucska legfeljebb azzal tarthatott számot bármi hírnévre, hogy az Onte mocsaraiban menedéket kereső gonosztevők itt mondtak búcsút Escarnak. Tizenöt évvel ezelőtt azonban nagy változás állt be a falu életében: a megözvegyült Miasol Gabaldon y Gironda, Escar történetének leghatalmasabb varázshasználója itt rendezte be új otthonát.
A legújabb fejezetben Arnauék meglátogatják a Múzsák Palotáját, ami természetesen vérontással jár.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
Az árnylányok Észak-Escar legrosszabbul őrzött, senki által nem ismert titka. Kezük nyoma a hétköznapokban és a legendákban egyaránt tetten érhető, de bizonyosat senki sem tud felőlük – és szerintük ez jól is van így.
Madre Sombra, az Árnyanya leszármazottai és tanítványai tökélyre fejlesztették az árnyékok mögül irányítás és befolyásolás művészetét, és mostantól ezen kaszt tagjaként a játékos karakterek is így tehetnek.
Mindössze két, bújtatott fenyegetésektől hemzsegő beszélgetés után, Mireia elkezdi fojtogatónak érezni a királyi udvar levegőjét.
Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:
A Sámánháború első éveiben, a király gyengélkedése okán, a tanács fontos döntésre jutott: királyság még escari kézben lévő részeit exarchátusokra osztották. Az exarchák felhatalmazást kaptak rá, hogy a nekik rendelt területeken a király nevében zászlót bontsanak, a helyi nemességet táborba szólítsák, a parancsokat megtagadókra a király hatalmával sújtsanak le, és az országot külső és belső ellenségektől védelmezzék. A háborús szükségszerűség minden más törvényt felülírt, ha kellett az exarchák a királyság népével szemben is vasmarokkal léptek fel, hogy a háborút friss hússal, vassal és arannyal táplálhassák.
Az exarchátusokról és nagyhatalmú vezetőikről bővebben itt lehet olvasni.
Sajnos problémáim akadtak a honlappal, így a Találkozások 2. részét képek nélkül tudom megosztani veletek. A történet folytatásában Arnau Atenas – hősök nincstelen gyermeke – szemein keresztül szemlélhetjük meg Derast, és sor kerül néhány további találkozásra is.
Nyolc évvel ezelőtt a Secco forrásvidékén Escar történetének legtragikusabb napjára került sor. A nap az escar sereg kürtjeinek harsogásával kezdődött, és gyors halálért könyörgő sebesültek jajveszékelésébe fulladt. A mai bejegyzésben a csata ismertetésén túl egy-egy új származás, neveltetés és képesség is bemutatásra kerül.
Deras városát a kikötő csatornáitól a Fellegvár tornyaiig végigvándoroltuk, és útközben megismerkedtünk a kikötői kocsmahajó ökölvívó-meccseinek bajnokával, az egymással civakodó városőrökkel és királyi testőrséggel, a szélhámos rúnaművessel, de a királyi tanács tagjaival is. Új kasztok, varázstárgyak és persze kalandötletek tucatjai szerepeltek a bejegyzésekben.
Lassan itt az ideje, hogy Derasból tovább állva Escar királyságának egyéb vidékeivel is megismerkedjünk. Látni és tennivaló is akad bőven. A felprédált Észak-Escarban a szabadságukat nemrég visszanyert rabszolgák függetlenségre vágynak, amit egy démoni párfogó hatalmára támaszkodva remélnek megszerezni. A Kopasz-hegység mélyén a bányászok ősi romok között ássák vájataikat. A Sárvölgyben a királyi udvarral elégedetlen nemesség mozgolódik…
De mielőtt még minderre rátérhetnénk, szeretném pár mondatban kifejteni, mi célt szolgált Deras bemutatása, illetve továbbgondolva, mi célt fognak szolgálni a továbbiak.
Még tavaly júliusban az első Escarral foglalkozó bejegyzést azzal vezettem be, hogy „terveim között szerepel, hogy a világ egyes részeit rivaldafénybe állítva, apránként készítsek kiegészítő köteteket a játékhoz. Egy-egy ilyen kötetben egy ország vagy tájegység részletesebb bemutatása mellett helyet kapnak majd új, az adott vidékre jellemző presztízskasztok, kalandötletek és kalandmodulok, a vidék életében meghatározó NJK-k, bestiák, ereklyék és helyek.”
Egy olyan könyvet akartam, akarok összeállítása, amelyet magamban csak „kampányhelyszín”-ként emlegetek, és kalandmodul és világleírás sajátos keverékeként él a fejemben. Egy egyszerű világleíráshoz képest több játéktechnikát tartalmaz, de kalandmodulnak sem mondható, mert nem vázol fel egyértelmű kiindulóhelyzetet, végcélt, köztes állomásokat, amelyeken a karaktereknek végig kell haladniuk. Ugyanakkor mindkettő csírája megtalálható benne: az olvasó részletgazdag képet alkothat belőle egy élő, lélegző városról. Megismerheti történelmét, kultúráját, szokásait, jeles személyeit és fontos helyszíneit. Ráadásul, a Derasban zajló események és konfliktusok – a tolvajklánok alvilági háborúja, az állam és a város szembenállása, a király betegségéből fakadó dinasztikus válság, Agancs atya tevékenysége – akár egy többtucat játékalkalmat felölelő történetté is összeállhatnak.
Tegyük fel egy pillanatra, hogy a játékosok utazásuk során szemtanúi lesznek, ahogy a Fekete Kard vágtázói végeznek egy a keleti exarchához igyekvő küldönccel, majd málhájuk között ráakadnak egy levélre, amely féregimádattal vádolja meg a kancellárt.
Megkeresik és kijuttatják a fővárosból a levél íróját, aki a kancellártól rettegve Aracelis Áfiumbarlangjábal bújkál, és eljuttatják őt a kancellárral híresen rossz viszonyt ápoló keleti exarchához. Mivel bizonyítékát adták, hogy elbodogulnak a fővárosban az exarcha megkéri őket, hogy járjanak utána, mi igaz az írnok vádjaiból. Visszatérnek hát a fővárosba és nyomozni kezdenek. Vajon a Fekete Kardok Vágtázóinak a nyomába erednek? Vagy a démonimádással vádolt céhmester kelti fel érdeklődésüket? Esetleg az alvilági háború? Ez természetesen csak a játékosokon múlik, de az biztos, hogy ha elég sokáig kutakodnak, elég nagy feltűnést keltenek idővel a derasi konfliktusok közepén találják magukat.
Ez persze csak egy példa volt, és a karakterek bármilyen más céllal is Derasban találhatják magukat. Meglehet idővel így is belekeverednek a várost feszegető konfliktusok egyikébe. Nemesi körökben forgó karakterek hamar a dinasztikus válság forgatagában találhatják magukat, példának okáért megeshet, hogy egyiküket a kancellár a Királyi Tanács tagjává teszi. A sötét sikátorokban otthonosabban mozgó karakterek az alvilági harcokba keveredhetnek bele könnyedén. Például, ha szokásos orgazdáikat a Fattyak elteszik láb alól, így új kapcsolatokat kell keresniük. Sőt akár jártukban-keltükben is kalandokba keveredhetnek.
Azonban nem ez a kötet elsődleges célja. Remélem, hogy Agancs atya idővel sok legyőzőre talál majd, hogy a kancellár titkára sokan fényt derítenek, hogy a Fattyak újra és újra elnyerik majd méltó büntetésüket. De ahhoz, hogy a kötet betöltse a neki rendelt feladatot ezek egyikének sem kell megtörténnie.
A könyv elsődleges célja, hogy jól felszerelt homokozó legyen a játékosok és a mesélő számára. A kötet lapjain bemutatott helyszínek és karakterek lehetővé teszik a mesélők számára, hogy a karaktereikre szabott történetek megalkotására koncentrálhassanak. Mert a játékosok előbb-utóbb óhatatlanul letérnek majd az útról, amelyet a mesélő számukra elképzelt. Ilyenkor viszont a mesélő könnyedén találhatnak egy érdekes helyszínt vagy személyt, aki a karakterek útjába akad, bármerre járjanak is a városban.
Ha éppen híján vannak a karakterekre szabott történetnek, nyugodtan szabadon is engedheti őket a városban, hisz a derasi mindennapok mögött kavargó konfliktusok hamarosan belerántják majd a játékos karaktereket az események forgatagába.
Így használd hát Derast, kedves olvasó: legyen kalandjaitok helyszíne és színes háttere, hogy, ha szükséges a rivaldafénybe lépve szolgáltasson izgalmakat és rejtélyeket a folytatáshoz.
Hirtelen megérezte arcán a mélyről előtörő, évszázados sötétségtől és hidegtől terhes levegő simogatását. Megtorpant, és egy ideig csak átadta magát a diadal érzetének, ahogy a régi fészek ősi kipárolgása átjárta ruháját, körbe ölelte testét.
A mai bejegyzés témája a Sötét Egyház Derasban megbújó fészke és lehetséges használata a kalandok során.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
