Kategória: novella 2 / 3 oldal

A fővárosba érve könnyedén besodródtam az esti kapuzárás előtt a városba tartó tömeggel a városkapun. A Gironda címeres köpenyemet,  amit nagyanyám kedvéért viseltem, lágyan fodrozta a folyó felől fújó szellő. Persze az embereknek feltűnt, hogy szeretett hercegnőjük hazaérkezett. Mosolyogva integettem pár gyereknek, akik egy emeletes ház ablakából mutogattak felém. Pár koldus rögtön a lovam közelébe térült. Hárman voltak: egy nagyon idős asszony, egy lábatlan, mankókra támaszkodó veterán és egy maszkot viselő, leprásnak tűnő alak. Elővettem egy erszényemet, és egy-egy nagygarast nyomtam a kezükbe.

– Adrasteia mosolyogjon rád! – Hálálkodott a vénasszony.

– Durius pajzsa védelmezzen téged! – Folytatta a hadirokkant.

– Agancs atya áldása kísérjen utadon, – mondta a maszkos alak, és nem vette el a felé nyújtott érmét.

– Hogy ki? – Húztam fel szemöldököm.

Válasz helyett egy kést szúrt a bordáim közé.

A Találkozások mai fejezetében Mireia visszatér Derasban, de váratlan fogadtatásban részesül.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

– Olyan szépen haladt minden a maga útján, mint Cheorr masinái. Mireia hasznot hajtott nekünk, mi hasznosak voltunk neki, és senki nem tudott róla. Erre felbukkan ez a seggfej Arnau Atenas, és most azon kell aggódnunk, hogy a rohadt Gironda boszorkány ránk gyújtja-e majd a várost büntetésből?

Kitágult orrcimpákkal, kivörösödve fejezte be a tirádát. Alighanem egész éjjel újra meg újra elmondta magának a panaszait, miközben minket őrzött. És igaza volt, legalábbis a saját nézőpontjából.

– Sajnálom.

Szavaimat hallva ökölbe szorított keze elernyedt, szemeiből lassan eltűntek a villámok. Pár másodpercig még némán méregetett, aztán csak legyintett egyet.

– Hagyd, nem a te hibád. Vannak, akiket árnyékként követ a balsors.

A Találkozások mai fejezetében Arnau az Árnyak segítségével elrejtőzik, valami mégis a nyomára bukkan.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

– Az én halálom nem hajtana hasznot senkinek. – Ó, azok a híres utolsó mondatok, amik Votisz tudós követői  szerint balsorsot hoznak az emberre! Ahogy Arnau kimondta a szavakat, a háta mögül a tömegből egy toprongyos alak vált ki.

A Találkozások legújabb fejezetében Mireia búcsút vesz Arnautól és felkeresi kegyetlen nagyanyját.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

Miután Arnau és Mireia túlélik a nyakukra küldött zsoldosokkal való találkozást, felkeresik kétes hírű ismerőseiket, hogy segítségüket kérjék a hullák eltüntetésében. Ráadásul egy közel sem szokványos küldönc is váratlan üzenetet kézbesít nekik.

Azoknak pedig, akik lemaradtak a történet elejéről:

A regény nyolcadik fejezetében Mireia és Arnau végre José Maria Castrillon, a sokat emlegetett trubadúr-gróf, színe elé járulnak. A találkozóról elégedetten távoznak ugyan, de még a Várdombot sem hagyják maguk mögött, máris újabb konfliktusokban keverednek.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

A legújabb fejezetben Arnauék meglátogatják a Múzsák Palotáját, ami természetesen vérontással jár.

Azoknak pedig, akik az eddigiekről lemaradtak:

– Engem bíztak meg, hogy nyomozzak Xenaro herceg halálával kapcsolatban.

Diulio kacagva lapogatta meg a lovag széles vállát.

– Téged? – majd mikor látta társa komoly kifejezését, együttérző arcot vágott. – Bocsánat, azt hittem, tréfálkozol.

– Miért viccelnék ilyen helyzetben? A Herceg, a legjobb barátunk halott!

Diulio nyelt egyet.

– Minden kétséget kizárólag halott. Valóban.

Hugo Angel Medinacelli nyomozása folytatódik, ám a kérdései csak kétségeket szülnek. Meglehet, félreismerte bajtársait. Meglehet, hamis kép él benne hercegéről. Csak egy dologban biztos: a nyomozás nem neki való elfoglaltság.