Agancs atya

Agancs atya Derasban született, bár a maszk mögött rejtőző nemesúr a fővárostól távol látta meg a napvilágot. Fiatalságát a vidéki nemesek tipikus mindennapjai töltötték ki: a közeli várakban rendezett mulatságokat látogatta, vadászott, szoknyákat kergetett, és nagyapja útmutatását követve megtanulta gyorsan és kevés vért elfecsérelve kizsigerelni az áldozatként felajánlott jobbágyokat. Könnyű, gondtalan napok voltak ezek, már feltéve, ha odafigyelt rá, hogy ne haragítsa magára kegyetlen mesterét.

Amióta csak az eszét tudja belé nevelték, hogy nagy dolgokra hivatott. Azt mondták, hogy ő a Sárkány kiválasztottja, aki azért született, hogy a világot a Hatalom Széke elé helyezze. Erővel született, vérében szilajul pezsgett az ichor, arra várva, hogy kitörhessen, hogy tombolhasson, hogy kiteljesedhessen. A járással és első szavaival együtt próbálgatta hatalmát is, családjának bíztató figyelmétől kísérve. „Te vagy Usumgallu eszköze,” mondták. „Benned nyert formát a Romlás,” bíztatták. Feleslegesen tették, nélkülük is tudta volna, hogy így van.

Nem sokkal később azonban más, korábbi szavaiknak ellentmondó tanításokat is hallott tőlük, olyanokat, amiket sokkal nehezebb volt megértenie. Arról szóltak, hogy el kell titkolnia önmagát, hogy egy céltalan és méltatlan ember álcája mögé kell rejtőznie, hogy ájtatos képpel kell dicsérnie az isteneket, hogy tettetnie és tűrnie kell. Berzenkedett, lázadt a meghunyászkodás, a rejtőzés ellen. „Ha a Sárkány kiválasztottja vagyok miért tagadjam meg magam?” kérdezte. „Ha sorsom nagy dolgokra rendelt, ugyan mire várjak?” firtatta. De fiatal volt, és félt, így engedelmeskedett. Félt a nagyapjától, félt a lebukástól, de legfőképpen félt a feladat nagyságától. Bolondság volt.

Kilenc évesen vette magához az adományt. Usumgallu vére a torkába mart, a zsigereibe hatolt, a lelkébe fúrta magát. Szörnyű agóniát élt át, rosszabbat, mint bármi, amit nagyapja azelőtt büntetésként kirótt rá. Három nap és három éjjel az élet mezsgyéjén lebegett, halkan hörgő hulla a tollpárnák között. Agóniája a harmadik nap éjjelén váratlan hirtelenséggel ért véget. Remegő térdekkel kelt fel ágyból, hogy magányos szobája sötétségéből kiutat keressen. Elnémított szolgálói tekintetéből szánalom, megvetés és csalódás sugárzott, mikor ráakadtak az udvar hűvös harmatában heverve. Egy legyengült, sápadt roncsot láttak csupán, aki mindössze makacsságból ragaszkodik az élethez.

Nem látták, nem láthatták a változást. Usumgallu adománya testén ugyan nem hagyott nyomot, de most és azóta is folyamatosan ott motoz a zsigereiben. Lázálmában a Sárkánnyal diskurált, terveket szőtt, titkokat tanult. Usumgallu adománya azonban több volt egyszerűen a vérnél, mit magához vett, több a hatalomnál, mit vele együtt kapott. Az igazi adomány egy mély, hideg sebet töltött ki a lelkében: bizalmat, elfogadást, szeretetet kapott a Sárkánytól. „Egymás eszközei leszünk”, mondta a Sárkány. „Benned nyerek formát”, visszhangoztak szavai a fülében. „Téged választottalak, hogy elfoglald méltó helyed a Hatalom Székén.”

Családja azt hitte, hogy sorsa mások céljainak elérése, legyen az akár a nagyapja, akár az egyház nagyjai, akár Usumgallu maga. Ő azonban tudta, hogy saját céljait kell követnie, mert azzal teljesíti be Usumgallu akaratát. Ehhez azonban először családját kellett félreállítania.

Miután árvaságra jutott még hosszú éveik folytatta tanulmányait, végre félelem és felügyelet nélkül. A helyi Fészek irattára több hasznos meglepetéssel szolgált, mint amit legmerészebb álmaiban remélni mert. A Szunnyadóról és elveszejtésének lehetőségéről szóló poros irományok hidegen hagyták, nagyapjának az adomány és az áldozatbemutatás léleknemesítő hatásáról szóló önigazoló filozofálgatása pedig hamar kandalló tüzében végezte. De a Férgek Urának repedezett pergamenre, megkopott tintával írt beszámolója a derasi Fészek történetéről letehetetlen olvasmány volt a számára, és termékeny talajra hullt elméjében.

Gondolatból elhatározás, elhatározásból terv lett, és hamarosan Derasban találta magát. Óvatos és türelmes volt, halott mesterei büszkék lettek volna rá. Házat bérelt a Fellegvár közelében, és szemlátomást a király körüli léhűtő udvaroncok visszataszító életét élte. Ám közben valami nagyon fontosat, jövőbéli tervei szempontjából elengedhetetlent is tett: figyelt. Bejárta és kiismerte a Fellegvárat, ismeretségeket és barátságokat kötött, információt és kapcsolatokat gyűjtött. Az első sorokban ájtatoskodott, felforduló gyomorral, az ünnepeken. A harsányan zengte a döglött oroszlánkölyök és szenilis, vén, hülye apja dicséretét. Mosolygott, parolázott és várta az alkalmat. És amikor csak lehetősége volt rá a régi Fészek nyomait kereste. Sokáig tartott és nem volt kockázatmentes, de végül ráakadt egy aprócska barlangra az Öregtorony alatt. Betemetett, cementtel kiöntött apró lyuk volt csupán egy régi ciszterna oldalában, mégis a sorsa hívását vélte kihallani a sötétből előtörő huzat zúgásában.

Évekig tartott, de végre valahára, pár szerencsétlen baleset és gyanús betegség után, rá került a sor; tisztséget kapott a királyi udvartartásban. Végre ténylegesen is munkához láthatott. A figyelő tekintetek elől hivatalának költségvetésébe rejtve megkezdte végre az egykori Fészek járatainak kiásását. Lassan, óvatosan mert csupán haladni, az Egyház keblére ölelt munkásokkal, a lehető legkevesebb feltűnést keltve. De türelme elhozta jutalmát, és idővel átcsempészhette az Egyház akolitáit és az egykori otthonában őrzött ereklyéket a fővárosba. Végül, utolsó simításként, még Usumgallu vére is új otthonra talált Deras gyökerei között, ahol azóta is erőtől duzzadva ássa járatait, szép lassan behálózva a sziklát.

Ezután jött csak el az ideje, hogy Agancs atyát a világra szabadítsa zabolátlan ambíciója. Most, hogy a sakkbábuk mind a helyükön voltak, elkezdődhetett vére a játszma, amelynek végén még a Girondáknak is meg kell hajolnia előtte. A játszmához a gyalogok szerepét a főváros mocskában matató számtalan banda egyikére, a Fattyakra osztotta. Zabolátlan kegyetlenségük okán esett rájuk a választása, de bárki mást is választhatott volna, egyszerű, feláldozható eszközök csupán a kezében, de iránymutatásának és hivatala erőforrásainak köszönhetően hamar a derasi alvilág uraivá lettek. Ezt követően a Fattyak szerepe mindössze arra szorítkozik majd, hogy ellássák az Egyházat új akolitákkal és az áldozatbemutatáshoz szükséges vagyonnal, legalábbis egyelőre. Egy nap azonban, mikor végre megérik az idő a kancellárral való leszámolásra, izomerejükre és gyilkolásban szerzett jártasságukra is szükség lesz.

Terveit azonban kis híján keresztülhúzta a szenilis vén Xosé Gironda halála. A király ekkor már hetek óta nem volt képes segítség nélkül kikelni az ágyából, szolgálóinak kanállal kellett etetniük és a naponta cserélni alatta az ágyneműt. Halálát tehát aligha lehetett váratlannak nevezni, de Agancs atya számára mégis túl korán jött, az öröklési válság kirobbantásáig még akadt pár elintéznivalója. Ezért aztán nem hagyta megdögleni a haszontalan vénembert. Xosé király azóta is az élet és halál között lebeg, de Agancs atyának többre nincs is szüksége. Minden nap, amelyet a király lassú lélegzéssel tölt még egy nap, amely során Agancs atya apránként helyzetbe hozhatja szolgálóit és önmagát.

Most már nem kell sok, és a király végre meghalhat. Escar számára nehéz és vércsatakos idők kezdetét jelenti majd a király halála, de Agancs atya, a Sárkány kiválasztottja, Escar leendő ura, tudja jól, hogy új dicsőséget csak a régi világ üszkös romjain lehet építeni.

Név: Agancs atya Leírás: Usumgallu kegyeltje, királyi tanácsos
Erőnlét: 0 Ügyesség: 2 Érzékelés: 1 Karizma: 3 Intelligencia: 3 Lelkierő: 4 Életerő: 14 Mozgás: 20 ME: 23	Ismeretek Elmekontroll 5 Előadás (retorika) 3 Lélektan 4 Lopódzás 4 Megfélemlítés 3 Meggyőzés 5 Mellébeszélés 5 Max. Kegy: 44 Ismert varázslattípusok: halál, betegség, transzmutáció, tárgy Mágiahasználat szintje: 10	Harcértékek Cselekedetek: 1/1 Vért: 1 Kezdeményezés: 2 Támadások Alapértékek KT: 40 TávT: 20 Áldozó tőr KT: 50 Sebzés: k6+2
		Max. Vé: 90
Képességek: Testet öltött Romlás: Egy jelenetben egyszer, reakcióként használható szabad cselekedet. Célpont varázslatot, vagy képességet követően elszabadul a Romlás. A bekövetkező katasztrófát véletlenszerűen kell kiválasztani az I. könyv 42. oldalán található táblázat alapján. A Sárkány eszköze: Minden körének kezdetén aktuális Kegypontjainak a száma +5-tel nő. Birtok III.: A Fellegvár alatti járatok egésze a birtokának számít. Más pártfogók kegyeltjei ezen a területen csak sikeres Lelkierő (11) próbával képesek varázsolni. A birtok területén Agancs atya Lelkierő alapú próbáinak célszáma -1-gyel csökken. A birtok területén Agancs atya aktuális Figyelempontjainak a száma mindig minimum 1, és minden, a birtok területén töltött órát követően +1-gyel nő. A karakter rítusok segítségével egy teljes körös cselekedet árán képes Kegy-pontokat visszaszerezni. A birtok területén a kegyelt minden kör elején visszakap +4 Kegypontot. A birtok területén töltött minden napszak során +1 Ép-t gyógyul. Feláldozás: főcselekedet. Miközben fennhangon a Sárkányhoz fohászkodik végrehajt egy közelharci támadást. Sikeres támadás esetén a sebzés kötelező Ép vesztéssel is jár. Az elszenvedett sebzés a maximális és az aktuális Ép-k számát is csökkenti, és csak természetes gyógyulással visszaszerezhető. Minden okozott Ép sebzés után +5 Kegypontot kap. Usumgallu főpapja: mindenki, aki Agancs atya kezéből vette magához Usumgallu adományát feltétlen hűséget és önfeláldozó odaadást fog érezni Agancs atya iránt, mindaddig, amíg az adomány a szervezetében leledzik, vagy más, erősebb érzelem el nem homályosítja azt. A hatás mágikusnak minősül, erőssége 15. Kedvelt varázslatok Kiszakítás A halál aurája Rontás (gyengeség) Sűrített levegő Tárgypusztítás